Most, hogy diákok tüntetnek a felsőoktatási felvételhez követelménnyé tett nyelvvizsga bevezetése ellen, és a kormányfő külföldi tanfolyamra küldi a kisebb gyermekeket, meg kellene végre állapodni abban, mi jó a magyarnak. Mert ezek szerint az nem, ha nyelvtanulásra kényszerítik, ennek ugyanis még a látszólag érdekelt fiatalok is ellenállnak. Nemcsak a tanórán, ahol magas óraszám mellett sem sok ragad rájuk, hanem már az utcán is.
Pedig, mint különféle felmérésekből kiderül, kétharmaduk el akar innen menni nyomban, ahogy elhagyta az iskolapadot. Ezek a felmérések nem kérdezik meg, mi végre indulnak útnak, mit szeretnének, főleg nem, mennyire érzik erre magukat felkészültnek, hiszen a posztmodern társadalom nem a holnapnak vagy a tegnapnak él. Csak a most és az itt számít. Tegyük hozzá sokadszor, hogy a fiatalok vándorlása, világfelmérése, tapasztalása, egyszóval felnőtté válási folyamata nagyszerű dolog, kár nem élni vele. Ezt csak azok nem értik, akik a felnőttkoruk hosszabb idejében be voltak zárva, és a piros útlevéllel a legmesszebb Burgaszba jutottak el.
Számtalanszor hallottuk már azt is, hogy az idegen nyelv nem tudása jellemzőbb a magyarokra, mint más európai népekre, és ezt a magyar alpáriság, elmaradottság, bezárkózási hajlam rovására szokás írni. És nem esik szó, vagy csak kevés arról, hogy az olaszok, a franciák vagy a spanyolok többsége is csak a saját nyelvén beszél. Ezt sok turista megtapasztalta. És vajon az angol kisdiákok mekkora lendülettel tanulják az idegen nyelveket? Az ő esetükben is nemzetközi hátránynak, alpáriságnak szokás nevezni az egynyelvűséget? De hát könnyű az angoloknak! Elég a személyi, felér egy angol felsőfokúval. Ha ezt bárki is igazságtalanságnak tartja, igaza van. A magyar joghallgatók épp most győzték le egy nemzetközi szakmai versenyen a Yale hallgatóit is, és ez igen nagy bravúr, hiszen nem egyenlőek a pályák és az esélyek. Egy magyar joghallgatónak előbb briliánsan meg kellett tanulnia angolul, aztán briliánsan jogászul, hogy végül jobban érvelhessen, mint a született yale-es.
