Tétlenek

Az európai fiatalok mintegy 60 százaléka munkanélküli azok közül, akik sem szakképesítéssel, sem valamilyen tanfolyami végzettséggel nem rendelkeznek.

A 2015-ös bevándorlási hullám idején, amikor főleg a Közel-Keletről milliónyian érkeztek Európába, a szakértők közül többen feltettek egy érdekes kérdést: vajon azok az államok, amelyek a migráció célországai és igénylik az új munkaerőt, miért nem fordulnak délre, ahol számtalan olyan munka nélküli fiatalt találnának, akik hajlandók lennének náluk dolgozni?

A spanyol, olasz, görög fiatalok közül akkoriban majd minden második munkanélküli volt. Mégiscsak ugyanabból a kultúrkörből érkeznének, neveltetési, vallási összeegyeztethetetlenségről sem lehet náluk beszélni. Őket nem kellene hatalmas összegekkel, ugyancsak kétséges „sikerrel” integrálni. Messziről jött gazdasági menekültekkel orvosolni a demográfiai hiányt az utópia kategóriájába tartozik, ők nem fognak beolvadni az adott társadalomba, hanem szaporítják a kisebb és nagyobb ,,külföldi”-szigeteket és a velük járó gondokat.

Sohasem érkezett a befogadó európai országok közgazdászaitól valódi válasz a fenti felvetésre. Csak gyanítani lehet, hogy még a dél-­európai fiatalok is sokat kérnek, tisztában vannak a rájuk háruló, általában fizikai munka értékével a fejlett Nyugaton, és a felajánlott összegért nem hajlandók dolgozni. Nem kérnek az északi munkaerkölcsből sem, jó nekik a hazai munkanélküli-segély. Helyettük jöttek a kelet-európaiak, ők mindent elvállalnak.

Most pedig újabb jelentős forrásra bukkantak, ez Ukrajna, ahonnan milliószámra érkezhet a munkaerő. A már Lengyelországban dolgozó másfél milliónyi ukrán vendégmunkás jó része már tudja, hogy mely német városokba utazik majd tovább.

Ha alaposabban körülnézünk, lenne forrás ­nyugaton is. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a párizsi központú OECD – amelynek 35 tagállama van, köztünk hazánk is – a közelmúltban jelentést közölt azokról a 15–34 év közötti európai fiatalokról, akik úgymond egész nap a köldöküket nézik. Kicsit túlzás az előbbi megfogalmazás, hiszen a fiatalkori munkavállalás lehetősége nem csak szándék kérdése. Európában a felmérés szerint 16 millió körül vannak az angol betűszóval NEET-esek. Tehát olyan fiatalok, akik nem végezték el még az általános iskolát sem, munkanélküliek, és semmilyen továbbképzésen nem vesznek részt. Ők a tétlenek. De ez a megfogalmazás sem helyes, hiszen dolgoznak ők, nagy többségük a szülőkkel él, a ház körül segítenek, de van olyan is köztük, aki feketemunkát vállal, hogy összegyűjtsön valami pénzmagot.

Az Európai Szociális Alap is készített tanulmányt egy kiterjedtebb körről: az európai fiatalok mintegy 60 százaléka munkanélküli azok közül, akik sem szakképesítéssel, sem valamilyen tanfolyami végzettséggel nem rendelkeznek. Talán vissza kellene venni mifelénk is a nyugati oktatás dicsőítéséből, mert kétségtelenül ez a szám nem alakulhatott volna ki, ha nem engedik el ily könnyedén a lemorzsolódó diákokat.

Nézzük meg, hogy e téren Európában mely országok teljesítettek jól! Hollandia vezeti a listát, ott három százalék a „tétlenek” aránya. Őt követi Svájc és Németország hatszázalékos eredménnyel. Ellenben a lista hátsó felében van Nagy-Britannia, Francia-, Spanyol-, Olasz- és Görögország, mind tíz százalék feletti mutatóval. Franciaországban különösen aggasztó a helyzet: a NEET-be tartozók arányszáma a 15–34 éves korosztályban 18 százalék, amely megközelíti a hárommilliót.

Tehát ők nem végezték el az általános iskolát, nincs munkájuk, és nem képzik magukat. Ennyi ember kiesik a munkaerőpiacról, és ráadásul sorban áll a különböző segélyekért. Ez is egy tényező, amikor azt kutatjuk, hogy Párizs miért teljesít ennyire gyengén a gazdasági versenyben. A nagy francia lapok az elemzés kapcsán megemlítik, hogy Emmanuel Macronnak a franciákhoz írt nagy vitaindító levelében tizenkétszer szerepel az „adó” kifejezés és különböző szinonimái, míg az irományban a „fiatalság” és a „termelés” egyetlenegyszer sem fordul elő. Nem tévesztett irányt az elnök úr?

Az OECD-jelentés bevezet minket a számok mögé. A francia általános iskolát mindenféle bizonyítvány nélkül évente százezer diák hagyja el. Biztosított az utánpótlás. A gazdasági szervezet olyan területekre merészkedik, amelyek eddig nem voltak szokásosak: a francia NEET-esek közül 1,75 millió francia francia, azaz legalább a nagyszüleik francia állampolgárok voltak. Bőven lehetnek olyan fiatalok, akiknek már valamelyik felmenője külföldről érkezve az évek folyamán megszerezte a francia állampolgárságot, így ez a mutató sem igazán tökéletes.

Egymillió-egyszázezer pedig kimondottan bevándorló gyökerű, félmillió külföldön született (ők az „igazi” migránsok), a többinek az egyik szülője külföldi. A bevándorló hátterű „tétlenek” aránya Franciaországban 40 százalék. Ez még az Európai Uniónak is feltűnt, és arra kérte az országot – Belgiummal és Ausztriával együtt –, hogy „tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a migráns hátterű személyeket jobban bevonják a munkaerőpiacra”.

Miért lenne ez a gazdasági növekedésen túl létfontosságú? Mert a terrorizmus és bűnözés válogathat az ilyen emberekből. Elég bekerülni egy lopásért a börtönbe, ahol nagy többségé­ben muzulmánok töltik büntetésüket, és szabaduláskor már egy eszmeileg felvértezett dzsihadista hagyja el a fegyintézetet. Az állam is tudja, hogy a tétlenség párosulva a szegénységgel a bűn melegágya. Ezek a kamaszok nem azzal tűntek ki az iskolában, hogy kiválóan tanultak és jó jegyeket szereztek magaviseletből.

A nagy többségük mindig problémás gyermek volt. Előttük egyetlen kiút nyílik, ha nem akarják folytatni szüleik robotolását, csatlakoznak egy bűnbandához. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt tíz évben – mint az OECD-tanulmány megállapította – az Európai Unióban nőtt az anyagi különbség az „őshonos” polgárok javára, ha összevetjük még azokkal a migránsokkal is, akik dolgoznak. A bevándorlók harmada a hivatalos szegénységi küszöb alatt él. Korábban nem ezt ígérték nekik.

Nem kellene hagyni elkallódni majd minden ötödik fiatalt. Hihetetlenül nehéz újra visszaültetni őket az iskolapadba, és valami olyan tudást tölteni a fejükbe, amiből meg lehet élni.

A politikusok sem bolygatják ezt a kérdést, talán túl sok erőfeszítésbe kerül, a siker minimális ígérete nélkül.