Ha hirtelenjében megkérdezné valaki, hogy milyen háztartási munkát kedvelek a legjobban, valószínűleg zavarba jönnék. Egyébként kellene bármelyiket is szeretnem? Akárhogy próbálom felidézni az elmúlt évek, évtizedek otthoni teendőit, egyetlenegy sem volt, amelyik eo ipso örömet okozott volna.
Persze – kivételesen – sikeres tevékenység előfordult már, és ilyenformán, átmenetileg legyezgette kicsit a hiúságomat a győzelem. Tévedésből például azt gondoltam egy ideig, hogy szeretek vízvezetéket szerelni, és akár elmehetnék vízvezeték-szerelőnek is.
Mert házimunka tekintetében manapság nem csupán a mosogatásról, beágyazásról vagy a terítésről van szó. Vagy a főzésről, amely életem legnagyobb melléfogása. Alkalmatlan vagyok rá, de egy ostoba alku következtében csaknem két évtizede rám kövült sarával minden konyhai munka. Ezen se tudok változtatni már.
Hanem mivel egyre nehezebb villanyszerelőt, kőművest, festőt, burkolót, bádogost találni, az ember kénytelen az összes mesterségbe beletanulni. Ami persze lehetetlen. És ennek ára is van. Méghozzá az, hogy környezetünk, az úgynevezett élettér, minden igyekezet ellenére folyamatosan pusztul.
Hiszen a pemzlit vagy a hengert megfogni nem nehéz, de egy jó szakember mást is tud a fal kenegetésénél. Amit én nem. Elolvasom a szakirodalmat, megveszem a hozzávalókat, takarófóliát, védőöltözéket, smirglit is, és a végeredmény mégis siralmas vagy nevetséges.
Szerencsére ma még senki se meri szemembe kiáltani az igazságot, de elég az, hogy érzem: három napom ráment, és a szoba mégis borzalmasan fest. Úgy, mint én, ugyanis nem vagyok szobafestő.
De ez mind semmi ahhoz képest, amikor kifejezetten utált és éppen ezért sokáig halogatott házimunkáról van szó. Ezek közül első, tehát a legkevésbé kívánatos tevékenység számomra a vécédeszkacsere. Úgy vélem, ilyesmire mindenhol szükség van pár évenként, és valószínűleg nem létezik intézményes megoldás a problémára.
Nehezen tudok elképzelni olyan vízvezeték-szerelőt, aki hajlandó lenne kiszállni egy vécéülőke cseréje miatt. És persze nem is bonyolult a dolog, pár csavarról van szó mindössze. Csak sajnos a kínos kötelezettséget a vécécsésze előtt térdepelve kell végezni, méghozzá úgy, hogy orrunk szinte hozzáér a hideg porcelánhoz vagy mihez.