Romain Gavras neve főként videó-klip-rendezőként volt ismert eddig a szakmában (például M.I.A.: Bad Girls, Jamie xx: Gosh), a legendás Costa-Gavras fia egészen Grammy-díj-jelölésig vitte. Második nagyjátékfilmjében az európai film fájóan kevésszer látott műfajába lehel életet: az akcióvígjátékba. A Tiéd a világ Tarantino és Guy Ritchie találkozása a francia humorral – a nagyszerű Vincent Cassellel és némi drámai mondanivalóval.
A kicsit szerencsétlen Farès (Karim Leklou) életének nagy álma, hogy saját vállalkozásba kezdjen, és Észak-Afrikában betörjön a jégkrémpiacra. Az erre félretett-gyűjtögetett pénzét viszont a vele egy panellakásban élő, korábban szintén bűnöző édesanyja (Isabelle Adjani) inkább eljátssza pókeren, ezért nincs mit tenni, be kell dolgoznia a francia alvilág egyik újdonsült drogbárójának, Poutine-nak (Sofian Khammes).
Farès tehát barátjával, azaz korábbi mostohaapjával, a lapos Föld-hívő Henrivel (Vincent Cassel) Spanyolországba indul egy utolsó nagy bulira, hogy megszerezze a hiányzó tőkét. Persze semmi sem megy egyszerűen, a dolgok pedig a Guy Ritchie-filmek hagyományaihoz hűen kezdenek pörögni: fura figurák, random események és erőszak keverednek egy hurrikán tölcsérébe, melyben minden karakter a saját célját hajtja.
A történet nem különösebben míves, de Romain Gavras a legközhelyesebb sztorit is képes valahogy úgy leforgatni, olyan képeket és látásmódot belevinni az összképbe, hogy – a bátor megoldásoknak hála – a piti bűnözők meséje egészen különleges ízt kap.
A rendező nyolc évvel első filmje, az Eljő a napunk után újra egy más életre vágyakozó francia srác történetét meséli el: abban a vörös hajú Remy Írországban akart boldog lenni, itt pedig Farès gondol a messzi Afrikára a lehetőségek földjeként. A Tiéd a világ Farès célja felé menetel, ám Gavras ügyesen kifordítja a zsáner kliséit, és a veterán francia sztárokkal erősített fiatal tehetségek a maximumot hozzák ki magukból.

színészeket
Forrás: ELF Pictures
Az anyja szoknyája mögé bújó, félénk srácnak drogot kell csempészni, gyereket rabolni, szétosztani az anyagot, és úgy viselkedni, mint egy nagykutyának valamelyik Tarantino-moziban, ez a kettősség pedig rendkívül szórakoztató.