Invázió

A jelenlegi budapesti patkányhelyzet azonban már kilépett a szakmai problémák sorából. A „sok, illetve nem sok a patkány a városban?” kérdésre politikai pártok szerinti megosztásban szokás válaszolni.

A rágcsálók komoly közegészségügyi veszélyt jelentenek a lakosságra Fotó: Mirkó István

Az igazoltan patkányok által terjesztett betegségek közül a pestis vagy dögvész, a leptospirosis, a trichinellosis, a rágcsáló kiütéses tífusz, a patkányharapási láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb.

A jelenlegi budapesti patkányhelyzet azonban már kilépett a szakmai problémák sorából. A „sok, illetve nem sok a patkány a városban?” kérdésre politikai pártok szerinti megosztásban szokás válaszolni. Vagyis az ellenzéki szavazók szerint sok, a kormánypártiak szerint nincs semmi probléma. Épp elég. Ott tartunk tehát, hogy immár erről sem, pontosabban semmiről nem lehet a tények alapján ítélni, mert nem tudjuk, melyek a tények. Ez persze nem kizárólag a hazai sajtó műve – ne feledjük, hogy a politikai termékeket, illetve azok feldolgozását a sajtó közvetíti a tömegnek –, hanem világjelenség. Hatásos mondat, sok ismétlés, és ül az üzenet. Ott van kitörölhetetlenül. Aztán elindul a világhálón, a véleményből tény válik. Remélhetőleg nem ilyen tényeken múlik a világ sorsa.

Itt azonban most nem a posztmodern, a tényekre fittyet hányó sajtó állapotáról kellene beszélni, hanem a rágcsálókról magukról. Meg az emberekről. Miután Budapesten elkezdték a kiemelt patkányirtást – ami annyit jelent, hogy több felületen nagyobb dózissal támadnak az irtók –, nyilvánvaló, hogy megjelentek a városban a döglött patkányok. A méreg, amelytől elpusztultak, brutális és főleg hosszú kínokkal járó halált hoz.

Olyannyira erős, hogy ha a döglött vagy döglődő állatot megeszi egy másik, az is elpusztul tőle. Valamiért ez a kérdés az állatvédők érdeklődését még nem keltette fel, ahogy nem tiltakoznak a szúnyog- vagy csótány-, esetleg a poloskairtás ellen sem. Ami, valljuk be, elég szelektív állatvédést mutat. A patkány, a szúnyog, a poloska talán nem lélegző, érző lény?

Tehát ahogy döglenek a patkányok, úgy szaporodnak a patkányos szelfik. Híres és kevésbé híres emberek lengetik a döglött patkányokat a farkuknál fogva, és csak reménykedhetünk, hogy tudják, utána kezet kell mosni. Lásd fenn a patkányok terjesztette betegségeket, amelyektől városok, sőt fél országok ki tudtak pusztulni. Nevezhetjük ezt az új patkánylengető mozgalmat katasztrófaturizmusnak is, normális ember akkor fényképezkedik döglött állattal, ha ő lőtte le, illetve legfeljebb a halott kutyáját vagy díszhalát örökíti még meg utoljára. De itt ez már nem normális, mert nincs benne semmiféle logika, sem sorvezető.

Vegyük az egereket! Az egerek által terjesztett betegségek közül a fertőző agyhártyagyulladás és a salmonellosis a legfontosabb. Tehát az egér a patkányhoz hasonlóan betegségterjesztő, csak neki rövidebb és gusztusosabb a farka. Ennek ellenére nem kedveljük, ha megjelenik a konyhában, kamrában, egyszóval velünk egy légtérben. Pedig tényleg ártalmatlan, legfeljebb kicsit rágcsál, kicsit odapiszkít. Amúgy meg tudjuk róla, hogy szegény, lásd templom egere! Az egér ma még nem politikai kérdés, de bármikor az lehet, például ha már a patkányokkal végeztek a szakemberek. Ha egy pékségben a Nébih-ellenőrök egerekre bukkannak, senkinek nem jut eszébe megkérdezni, hogy milyen a pék világnézete. Csak fogják, és becsukják az egészet.

Mindezzel csupán arra szerettünk volna rámutatni, hogy ezeknek a dolgoknak közük nincs a lényeghez. A még meg sem kezdődött, de már régóta dübörgő önkormányzati kampány lövedékei, amelyeket majd annak idején, a fináléban egymás orrára húzhatnak a jelöltek. A patkány tehát kampánymuníció. És ne csodálkozzunk, ha ezek a döglött patkányos szelfik, híres és nem híres emberek munkái megjelennek mint fontos érvek! Pedig ennél sokkal fontosabb lenne tudni, már csak közegészségügyileg is meg a rágcsálók okozta betegségek miatt is, hogy most sok a patkány, vagy kevés, vagy épp elég, vagy jobb lenne, ha még több lenne.

Egyszer talán erre is fény derül.