Az igazoltan patkányok által terjesztett betegségek közül a pestis vagy dögvész, a leptospirosis, a trichinellosis, a rágcsáló kiütéses tífusz, a patkányharapási láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb.
A jelenlegi budapesti patkányhelyzet azonban már kilépett a szakmai problémák sorából. A „sok, illetve nem sok a patkány a városban?” kérdésre politikai pártok szerinti megosztásban szokás válaszolni. Vagyis az ellenzéki szavazók szerint sok, a kormánypártiak szerint nincs semmi probléma. Épp elég. Ott tartunk tehát, hogy immár erről sem, pontosabban semmiről nem lehet a tények alapján ítélni, mert nem tudjuk, melyek a tények. Ez persze nem kizárólag a hazai sajtó műve – ne feledjük, hogy a politikai termékeket, illetve azok feldolgozását a sajtó közvetíti a tömegnek –, hanem világjelenség. Hatásos mondat, sok ismétlés, és ül az üzenet. Ott van kitörölhetetlenül. Aztán elindul a világhálón, a véleményből tény válik. Remélhetőleg nem ilyen tényeken múlik a világ sorsa.
Itt azonban most nem a posztmodern, a tényekre fittyet hányó sajtó állapotáról kellene beszélni, hanem a rágcsálókról magukról. Meg az emberekről. Miután Budapesten elkezdték a kiemelt patkányirtást – ami annyit jelent, hogy több felületen nagyobb dózissal támadnak az irtók –, nyilvánvaló, hogy megjelentek a városban a döglött patkányok. A méreg, amelytől elpusztultak, brutális és főleg hosszú kínokkal járó halált hoz.
Olyannyira erős, hogy ha a döglött vagy döglődő állatot megeszi egy másik, az is elpusztul tőle. Valamiért ez a kérdés az állatvédők érdeklődését még nem keltette fel, ahogy nem tiltakoznak a szúnyog- vagy csótány-, esetleg a poloskairtás ellen sem. Ami, valljuk be, elég szelektív állatvédést mutat. A patkány, a szúnyog, a poloska talán nem lélegző, érző lény?
Tehát ahogy döglenek a patkányok, úgy szaporodnak a patkányos szelfik. Híres és kevésbé híres emberek lengetik a döglött patkányokat a farkuknál fogva, és csak reménykedhetünk, hogy tudják, utána kezet kell mosni. Lásd fenn a patkányok terjesztette betegségeket, amelyektől városok, sőt fél országok ki tudtak pusztulni. Nevezhetjük ezt az új patkánylengető mozgalmat katasztrófaturizmusnak is, normális ember akkor fényképezkedik döglött állattal, ha ő lőtte le, illetve legfeljebb a halott kutyáját vagy díszhalát örökíti még meg utoljára. De itt ez már nem normális, mert nincs benne semmiféle logika, sem sorvezető.
