Mese

John Locke angol filozófus váltig állította: a csecsemő lelke tiszta lap – tabula rasa –, és a lapot majd a gyermek tapasztalatai írják tele, az, amit lát, hall, érez.

Szerényi Gábor

Vizkelety András kutatása szerint a középkori lovagi költészetben a haza, illetve az otthon utáni vágy és az úton levés, a vándorlás mindig valamilyen természetfeletti célképzettel párosul. A romantikusok állandó motívumai, a nyüzsgő városi élet elől menedéket nyújtó erdő vagy az égbe nyúló fatörzsek az e világi talajon álló, de a másvilágba utaló istenházát szimbolizálják. A táj látható teológia: a természet az Istentől megszabott rend visszképe, amelyet az embernek helyesen kell értelmeznie.

De milyen világképet adnak a mai mesék a visszafordíthatatlan környezeti károk korában? Hányfelé ágazik a kettős út, mely nemzedékeken át megmutatta a különbséget jó és rossz között, felhívta a figyelmet a választás lehetőségére, még inkább választásra sarkallt – nem engedett vesztegelni. Segített kiismerni magunkat a világban. A mai trendkövető mese deklarálja a választás lehetőségét, de azonnal jelzi: a döntés nem feltétlenül jelent elköteleződést. Sokatmondó Vörös István A hajnali tolvaj című művének megjelölése: verses meselabirintus. A szerző többféle sorrendet, időrendet, útvonalat felajánl, a gyerekkönyvnek már csak ezért is sokféle olvasata van.

Varró Dániel legújabb, A szomjas troll című kötete szintén választás elé állít: „Egy kis viking legenda olvasható alant, / mit mondjak, csupa játék, kockázat és kaland, / te vagy a főszereplő, ez egy olyan mese, / legyél a történetnek tevékeny részese!” Ezek után nem is két, sokszor három-négy lehetőség közül választhatok „mint hős viking vitézke”, s meg kell mondanom, ez nem könnyű! Már az eseményeket követni sem, mert közben azon morfondírozom, miről maradok le éppen. Milyen vargabetűt csinálok, ahelyett, hogy… A párhuzamos világokba betekinteni igen frusztráló. De jobb ezzel az érzéssel megbarátkozni, mert a könyvből felpillantva sincs ez másként. Előretekintve mi látszik fehéren-feketén? Egyértelműség helyett vagy-vagyok, belátható út helyett utak, ösvények, csapások, és a cél: kérdéses. Különben is, az elcsépelt szállóige szerint az út a fontos, nem a cél.

Az út maga a boldogság. És mint A szomjas trollból megtudjuk: csupa játék, kockázat és kaland. Meg kuszaság és bizonytalanság. A jó-rossz kettőssége már a gyereknek se jár? Az egyértelműség: ki az apja, anyja, nagyapja, nagyanyja – nem a pót, a nevelő vagy a mostoha. Nem könnyű egy mai gyereknek értelmezni a helyzetét a bonyolult családi viszonyok közt. Nem könnyű a lehetőségek között eligazodnia. De a szülőnek sem előretekinteni. Talán ezért óvja annyira, sokszor észszerűtlenül, a még harminc felett is veszteglő, választásait halogató szeme fényét. Talán ezért a majomszeretet.