Apróknak

Meselány, mondta róla a férje. Jól mondta. Tarján Veronika színész, drámapedagógus, az Apró Színház vezetője, énekes, mesélő és meseíró is. A Vero­naki zenekart férjével, Mogyoró Kornél ütőhangszeressel, zeneszerzővel alapította. A Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masa mosodáját – több generáció meghatározó mesekönyveit – a nagymamája, Varga Katalin írta, ő pedig a zenekarával megzenésítette. Míg kétéves kislánya, Mogyoró ­Virág Alma alszik, mi beszélgetünk.

Fotó: Bach Máté

– Másként énekel, mióta megszületett a kislánya?

– Drámapedagógus voltam, gyerekszínházat működtettem, azt gondoltam, hogy mindent tudok a gyerekekről. Azóta teljesen másképp élem meg az ünnepeket, a hagyományokat. Virág születésével minden megváltozott, sokak szerint még az énekhangom is. Régebben beleálltam a konfliktusokba, ma már nem veszek részt fölösleges vitákban. Többen állítják, hogy sokat finomodtam.

– Határozottnak, szigorúnak kell lennie, ha öt férfival lép fel gyerekműsorokban?

– Az Apró Színház alapítójaként és művészeti vezetőjeként tíz éven át különböző kultúrákat kutattunk a társulattal. Például találkoztunk itt élő afrikai művészekkel, igyekeztünk minél többet megtudni az életükről, a viseletükről, zenéjükről, szokásaikról. A megismert történetekből meséket írtunk – melyek olyan jól sikerültek, hogy sokszor azt hitték, hogy népmesék –, majd előadtuk őket. A színházamat tíz évig működtettem, rengeteg értéket teremtettünk, nagyszerű szakmai elismeréseket gyűjtöttünk be. Húsztól harmincéves korig még elmegy támogatás nélkül fenntartani egy színházat, de családdal már nem, ezért egy kicsit félretettem. Jó műhely volt és jó tanulópénz. Többségében nők voltak a csapatban, s rájöttem, női csapatot vezetni számomra nagyon nehéz feladat. Erős egyéniség vagyok, férfiak között lehetek egy kicsit lágyabb, mert akik körülöttem vannak, vigyáznak rám. Én semmit nem csinálok félgőzzel, szeretek szerelmes lenni abba, amivel foglalkozom. A munkában ez a Veronaki zenekar, ahol Mogyoró Kornél a zenekarvezető, ami számomra ideális. Frontemberként az a feladatom, hogy kedves és nyitott legyek, és minél többet tanuljak tőlük. A színházi múltam miatt gyakorlottan mozgok a színpadon. Rengeteg energiám van, ami a zenészeimre is átragad. Izgalmas oda- és visszahatásokat élünk meg.

– Tehát bír velük.

– Imádom őket! Kiváló zenészek. Kornél ütős hangszereken, Szokolay Dongó Balázs többek között furulyán, dudán és tárogatón játszik.

A Besh o droMból is ismert Herr Attila basszusgitározik, Árkosi Szabolcs tangóharmonikázik, Horváth­ András Ádám pedig gitározik. Mi zenekar és nem énekesközpontú együttes vagyunk, nálunk mindenki egyformán fontos. Kornélra a Maladype Színházban figyeltem fel, és elhívtam a lappföldi kultúrát bemutató színházi előadásunkba zenélni. Később felkértek egy hangszerbemutatóra, adott témára mesét improvizáltam, Kornél pedig zenével kísért. Ezekből a történetekből született meg a háromkötetes Kuruttyoló békakirály mesekönyvsorozatom, CD-melléklettel. Aztán kiadtunk egy zenei albumot Világforgó címmel, amihez muzsikusokat is hívtunk. Ez lett az Apró Band. Gyereknapon a MÜPA-ban nagy családi koncertet tartottunk vendég zenészekkel. Aztán 2015 szeptemberében megalakult az álomzenekarom, a Veronaki. Akkor már Kornél menyasszonya voltam, aki sokat becézett, ő változtatta meg a nevem végét. Így született meg a nevünk: Veronaki, Veron – aki énekel, Veron – aki mesél. Egy évvel később a Gőgös Gúnár Gedeonból elkészült a Libabál című albumunk és színpadi előadásunk. A legutóbbi lemezbemutató koncertünket, a Mosó Masa mosodáját májusban tartottuk. Azóta minden dalhoz készül egy animációs videoklip, melyet Szabó-Nyulász Melinda animátor rendez, s kéthetente látható az interneten.

– A kislányuk, Virág volt már koncerten?

– Többször is. Muzikális, nyitott, fogékony kislány. Magzati korban rengeteg élő zenét hallgatott. A Múzeumok Majálisán a Múzeumkertben ő volt az első, aki a lépcsőn táncolt. Vicces volt, amikor az egyik koncerten az első dalnál hallom, hogy azt kiáltja: „Jó, és most mindenki tapsoljon!”

– Elképzelhető, hogy egyszer ketten állnak színpadra?

– Persze, hiszen majdnem az összes dalunkat ismeri. Nagy lakásban lakunk, a nappaliban szoktunk próbálni, mert ott senkit nem zavarunk. Olyankor Virág vagy a mikrofont kapja el, vagy az apja ütőhangszereit püföli. Az új lemezünkön a gitárosunk kislánya énekel, a dalt a lemezbemutatón velem is előadta a színpadon. A másik CD-n Kornél nagylánya énekel, mesét is mond, a videoklipben pedig az unokahúgom szerepel.

Fotó: Bach Máté

– A családban mindenki a kultúra közelében dolgozik?

– Igen. Anyukám, Tarján Katalin óvónő és drámapedagógus, Foltin Jolán koreográfussal együtt írták a Játék és tánc az óvodában című könyvet. Ma a Maladype Színház csapatában dolgozik.

A nagybátyám, akiről mama a Kisbence című gyerekkönyvet írta, a Nemzeti Múzeum igazgatója. A legfiatalabb nővérem Vigyázó Zsófi grafikus és festőművész, ő illusztrálta a Kuruttyoló békakirály sorozatot és a Világforgó könyveket. Apukám, Tarján András a Kék Általános Iskola igazgatója volt, melyet sokan az ország legjobban működő sulijaként tartottak számon. Miután nyugdíjba ment, néhány év múlva megszűnt az iskola.

– Nagymamája, Varga Katalin látta az unokáját színpadon?

– Mama csak a gyerekkori színházi utamat ismerte, mesélőként, énekesként már nem látott. Az Óbudai Népzenei Iskolában Budai Ilonától és Fábián Évától tanultam énekelni, és a Bihari János Táncegyüttessel előadásokban szerepeltem.

– Klasszikus nagymama volt? Leste, teljesítette az unokái kívánságait?

– Ő nem az a konyhában sürgölődő nagyi, hanem a mesevilág és a valóság határán sertepertélő. Hozott nekünk sütit a Vásárcsarnokból, a Közraktár utcai lakása mellől – ma a ház falát emléktábla díszíti –, és együtt is jártunk piacra. Emlékszem, reggelenként pöttyös bögrében kaptuk tőle a tejeskávét, de egy gyereknek mi lehet nagyobb kívánsága még a sütinél is? A mese, és ezt megkaptuk tőle. Rengeteg különleges könyve volt. Mitológiáról, csillagászatról, filozófiáról beszélgettünk, azt boncolgattuk, hogy mit jelent a végtelen. Nyáron heteket töltöttem nála ebben a szellemi műhelyben. A saját meséit nem mondta el, de A zöld torony című ifjúsági regényét a kezembe adta. Mi pontosan tudjuk, hogy ki miért van benne a regényben, négy gyermeke és sok unokája elég ihletet adott számára. A Tündérforgó című regényét is nekünk ajánlotta.

– Varga Katalin a mesekönyvei és az ifjúsági regényei révén vált ismertté. A hetvenes években a Barátom, Bonca című sorozatából született a népszerű televíziós változat. Mindig fiataloknak akart írni?

– Kezdetben nem gyerekkönyveket, hanem felnőtteknek szóló versesköteteket írt, melyeket szintén érdemes kézbe venni. Korának kiemelkedő költője volt. A Gőgös Gúnár Gedeont a nagybátyámnak szánta, hogy segítse az olvasás-írás tanulását, mert nehezen ment neki. A Szépirodalmi Könyvkiadónál dolgozott, és az irodában az asztalán hagyta a jegyzeteit. Miután a kollégái észrevették, biztatták, hogy adja ki. – Dehogyis, ezt Lacikának írom! – mondta. Végül meggyőzték, és megjelent a könyv. Óriási siker lett, ma is majdnem minden családban megtalálható. Sajnos mama költői munkásságát a gyerekkönyvek elhomályosították. Az utolsó tíz évében velünk lakott a Pozsonyi úton. Miközben sokat beszélgettünk és vitatkoztunk, megtanított a minőségi munkára. A versei mellett sci-fit írt, máig megvannak a jegyzetei. Élete utolsó napjáig dolgozott. Több nővérem közül az egyik adta neki a Boszi becenevet. Nem véletlenül. A Libabál koncertünket ezzel a mondattal indítom: „A nagymamám boszorkány volt. Jó boszorkány.”

– Sok előadó tekint még mindig hakniként a gyerekműsorokra?

– Mi nem. Téves az az elképzelés, hogy a gyerekdaloknak együgyűnek kell lenniük. Olyan igényes zenét szeretnénk játszani, amilyet a szülők is szívesen hallgatnak. Célunk, hogy a gyerekek a dalaink segítségével, játékosan váljanak zeneszerető közönséggé. A Veronakival olyan zenei legendát szeretnénk létrehozni, mint a Kaláka vagy Halász Judit. Szerencsére rátaláltam arra az útra, melyen szívesen haladnék sokáig.