Búcsú Merkeltől

Merkelről film készül közpénzből, hogy a búcsúja szép legyen. Ebben, fütyülve a tényekre, a menekültválságért Budapestet hibáztatják.

Száz évvel vagyunk az első világháborút Németországgal lezáró versailles-i békeszerződés után, amely megalázta és meggyengítette Németországot, de alapvetően nem módosította a fennálló erőviszonyokat, amikor Foch francia marsall joggal jegyezte meg, hogy ez nem béke, hanem húsz évre szóló fegyverszünet, és az európai monarchiák jelentős része megszűnt létezni. Nyolcvan évvel azután, hogy kitört a második világháború, érdekes nyarat élt és él meg a világ, ezen belül Európa.

Az Egyesült Államok gőzerővel készül a jövő évi elnökválasztásra. Amíg 2017-ig Trump elnök gyakran hangsúlyozta, hogy az USA kilép a ­NATO-ból, mivel a szövetség leértékelődött, és nem találja a válaszokat az új kihívásokra („A NATO elavult, és meg kell változtatni, hogy ezentúl a terrorizmussal is foglalkozzon”, 2016), most már – módosítva álláspontján – úgy fogalmaz, hogy a szövetségre továbbra is szükség van, de az USA saját pénzéből nem fogja megvédeni Európát, és a szövetség minden tagja emelje fel katonai költségvetését a NATO által meghatározott két százalékra, nem a korábban előírt határidőre, hanem most azonnal. Ez különösen igaz Németországra. („Hatalmas összegeket költünk a NATO-ra. Az USA-nak még rá kell fizetnie Németország hatékony és nagyon drága védelmére.” 2017)

A jelenlegi helyzet alapján 2020-ban Trump maradni fog. Ennek fő oka, hogy a demokraták balra tolódtak, még mindig nincs sikeresen bevethető elnökjelöltjük. A három meghirdetett demokrata választási cél közül kettő döntően elfogadható a választók számára, az oktatáspolitika és az ingyenes egészségügy, de a harmadik cél, a migránsok bevándorlásának elősegítése széles körű ellenállásba ütközik.

Trump kampánytémái – Venezuela, a migránsok megállítása – népszerűek, ugyanakkor az elnök a fehér, főleg középrétegek szavazataival számol. Ez valószínűleg elegendő lesz 2020-ra, de a Trump utáni republikánus jelölteknek már más összetételű lakossággal kell számolniuk.

Az elnök fő célkitűzésként munkahelyeket akar teremteni, és gyakorlatilag bármi áron el akarja érni, hogy a szövetségesei amerikai árukat, ezen belül fegyvereket rendeljenek. Már látható, hogy ezeket a célkitűzéseket először az amerikai földrészen óhajtja elérni. Utána következik Ázsia, ezen belül a térségbeli fő szövetséges, Japán és a fő ellenség, Kína, utána Európa „megszabályozására” fog sor kerülni.

Ma még szinte senki sem látja be, hogy az USA számára leértékelődött a Közel- és a Közép-Kelet, ezekről a területekről amerikai csapatkivonás várható, valamint óriási hangsúlyt kap és főleg fog kapni, hogy a világ amerikai palagázt és ne orosz energiát vegyen. Nyilvánvalóan „véletlenül” a kettővel ezelőtti elnök, Clinton szexügyeiről készült filmet a jövő évi választási harc idején fogják vetíteni.

Európában a változások sorozatát éljük át. Nagy-Britanniában Boris Johnson egyfős parlamenti többsége kérdések sorozatát veti fel. Brüsszel nem hajlandó újratárgyalni a Brexitet, Skócia a Nagy-Britanniából való kiválási népszavazáson gondolkodik, nincs megoldva Írország és Észak-Írország határának kérdése sem. Így könnyen lehetséges, hogy Johnson lesz az utolsó miniszterelnöke egy felbomló egykori birodalomnak.

Párizs eddig fő céljait Brüsszelben el tudta érni, de a német–francia kétoldalú kapcsolatokban a régi barátság már a múlté. Németországban, ahol néhány napja a közmédia kimondottan negatív filmmel emlékezett meg Merkel 65. születésnapjáról, már mindenki a búcsúra készül. A szeptemberi tartományi választások a volt NDK területén valószínűleg nem hoznak kormánypárti sikereket. A Szociáldemokrata Párt már 12 százalék körüli eredménynél tart, a CDU pedig még csak meg sem közelíti a korábbi katasztrófaértéket, a 30 százalékot.

Merkelről ugyanakkor film készül közpénzből, hogy a búcsúja szép legyen. Ebben, fütyülve a tényekre, a menekültválságért Budapestet hibáztatják, egyszerűen meg sem említve az akkori magyar javaslatokat, és nem beszélnek arról sem, hogy a migránskérdés kapcsán görög–török „összekacsintásra” került sor, amikor a közös cél az volt, hogy megszabaduljanak legalább a menekültek egy részétől, és átküldjék őket a „gazdag” Nyugat-Európába. Ezzel természetesen destabilizálták jó pár balkáni ország belső helyzetét is, de ez valójában senkit sem érdekelt.

Angela Merkel német kancellár a Bundestag épületében. A magyarok a hibásak?
Fotó: REUTERS/Hannibal Hanschke

Harminc évvel a közép- és kelet-európai rendszerváltások után a térség még mindig messze le van szakadva Nyugat-Európától. Ebben benne van az is, hogy a Nyugat hosszú ideje továbbra is kedvét leli abban, hogy kioktatja a nála sokkal szegényebb országok vezetését, elvárásokat fogalmaz meg, áruit akarja értékesíteni, piacokat vásárol, és papíron igen, de a valóságban egyáltalán nem törődik a másik fél valós, hosszú távú céljaival és érdekeivel.

E politikának egyik legjobb példája Ukrajna. Az ország függetlensége elnyerése óta elveszítette lakosságának csaknem az egynegyedét.

A GDP folyamatosan csökkent, a bal- és jobboldal nyugati segítséggel csalt, lopott és hazudott. Így az országban a kiábrándultság általánossá vált. Az a nyugati elképzelés, hogy az ország jó úton jár a NATO- és EU-tagság elnyeréséért, illúziónak bizonyult. Legalább ekkora tévedés volt az orosz álláspont is. Moszkva úgy vélte, hogy Porosenko csalással, de győzni fog, és erre építették fel az orosz stratégiát.

Megítélésem szerint Ukrajnában csaknem harminc évvel a függetlenség elérése óta valami demokráciaszerűség van. Azt, hogy ebből mi lesz pár év múlva, jelenleg senki sem tudja.

A régi ukrán vezetés úgy könyvelte el, hogy Budapest az orosz–ukrán konfliktusban Moszkva oldalán áll, és Oroszország szövetségese. Az új ukrán vezetés jövőbeni tevékenységével kapcsolatban sok még a kérdőjel, de az új vezetéssel már néhány hét után is érdemi párbeszédre és az álláspontok kölcsönös tisztázására került sor. Hazánk alapvető célja Ukrajnával kapcsolatban, hogy ne büntessék, ráadásul jogtalanul az ott élő magyarokat származásuk miatt, ne alkalmazzanak velük szemben titkosszolgálati eszközöket. Ugyanakkor tény, hogy az Ukrajnában élő kisebbségek közül egyedül a magyaroknak van még mindig működő oktatási rendszerük.

Az új ukrán államfő a rendkívüli parlamenti választásokkal biztosította hatalmát, és mostantól a kormány is az államfő által kinevezett személyekből áll.

Megkezdődtek a puhatolódzó tárgyalások Moszkvával. Már két alkalommal is tárgyalt egymással Putyin és Zelenszkij. A cél a fegyveres konfliktus befejezése a Donbasz vidékén, a kölcsönös kompromisszumok keresése. Az út nagyon rögös lesz. Sok a megoldatlan kérdés. De végre tárgyalnak.

Jelenleg napi 20-22 háborús konfliktus van Földünkön. A válsággócok száma ennél mintegy 50 százalékkal több. De 1945 óta nem volt világháború. Az atomfegyvert egyetlen hatalom sem vetette be Hirosima és Nagaszaki óta, és a nagyhatalmak közötti forródrótok továbbra is működnek.