Búcsú Merkeltől

Merkelről film készül közpénzből, hogy a búcsúja szép legyen. Ebben, fütyülve a tényekre, a menekültválságért Budapestet hibáztatják.

Ma még szinte senki sem látja be, hogy az USA számára leértékelődött a Közel- és a Közép-Kelet, ezekről a területekről amerikai csapatkivonás várható, valamint óriási hangsúlyt kap és főleg fog kapni, hogy a világ amerikai palagázt és ne orosz energiát vegyen. Nyilvánvalóan „véletlenül” a kettővel ezelőtti elnök, Clinton szexügyeiről készült filmet a jövő évi választási harc idején fogják vetíteni.

Európában a változások sorozatát éljük át. Nagy-Britanniában Boris Johnson egyfős parlamenti többsége kérdések sorozatát veti fel. Brüsszel nem hajlandó újratárgyalni a Brexitet, Skócia a Nagy-Britanniából való kiválási népszavazáson gondolkodik, nincs megoldva Írország és Észak-Írország határának kérdése sem. Így könnyen lehetséges, hogy Johnson lesz az utolsó miniszterelnöke egy felbomló egykori birodalomnak.

Párizs eddig fő céljait Brüsszelben el tudta érni, de a német–francia kétoldalú kapcsolatokban a régi barátság már a múlté. Németországban, ahol néhány napja a közmédia kimondottan negatív filmmel emlékezett meg Merkel 65. születésnapjáról, már mindenki a búcsúra készül. A szeptemberi tartományi választások a volt NDK területén valószínűleg nem hoznak kormánypárti sikereket. A Szociáldemokrata Párt már 12 százalék körüli eredménynél tart, a CDU pedig még csak meg sem közelíti a korábbi katasztrófaértéket, a 30 százalékot.

Merkelről ugyanakkor film készül közpénzből, hogy a búcsúja szép legyen. Ebben, fütyülve a tényekre, a menekültválságért Budapestet hibáztatják, egyszerűen meg sem említve az akkori magyar javaslatokat, és nem beszélnek arról sem, hogy a migránskérdés kapcsán görög–török „összekacsintásra” került sor, amikor a közös cél az volt, hogy megszabaduljanak legalább a menekültek egy részétől, és átküldjék őket a „gazdag” Nyugat-Európába. Ezzel természetesen destabilizálták jó pár balkáni ország belső helyzetét is, de ez valójában senkit sem érdekelt.

Angela Merkel német kancellár a Bundestag épületében. A magyarok a hibásak?
Fotó: REUTERS/Hannibal Hanschke

Harminc évvel a közép- és kelet-európai rendszerváltások után a térség még mindig messze le van szakadva Nyugat-Európától. Ebben benne van az is, hogy a Nyugat hosszú ideje továbbra is kedvét leli abban, hogy kioktatja a nála sokkal szegényebb országok vezetését, elvárásokat fogalmaz meg, áruit akarja értékesíteni, piacokat vásárol, és papíron igen, de a valóságban egyáltalán nem törődik a másik fél valós, hosszú távú céljaival és érdekeivel.

E politikának egyik legjobb példája Ukrajna. Az ország függetlensége elnyerése óta elveszítette lakosságának csaknem az egynegyedét.

A GDP folyamatosan csökkent, a bal- és jobboldal nyugati segítséggel csalt, lopott és hazudott. Így az országban a kiábrándultság általánossá vált. Az a nyugati elképzelés, hogy az ország jó úton jár a NATO- és EU-tagság elnyeréséért, illúziónak bizonyult. Legalább ekkora tévedés volt az orosz álláspont is. Moszkva úgy vélte, hogy Porosenko csalással, de győzni fog, és erre építették fel az orosz stratégiát.

Megítélésem szerint Ukrajnában csaknem harminc évvel a függetlenség elérése óta valami demokráciaszerűség van. Azt, hogy ebből mi lesz pár év múlva, jelenleg senki sem tudja.

A régi ukrán vezetés úgy könyvelte el, hogy Budapest az orosz–ukrán konfliktusban Moszkva oldalán áll, és Oroszország szövetségese. Az új ukrán vezetés jövőbeni tevékenységével kapcsolatban sok még a kérdőjel, de az új vezetéssel már néhány hét után is érdemi párbeszédre és az álláspontok kölcsönös tisztázására került sor. Hazánk alapvető célja Ukrajnával kapcsolatban, hogy ne büntessék, ráadásul jogtalanul az ott élő magyarokat származásuk miatt, ne alkalmazzanak velük szemben titkosszolgálati eszközöket. Ugyanakkor tény, hogy az Ukrajnában élő kisebbségek közül egyedül a magyaroknak van még mindig működő oktatási rendszerük.

Az új ukrán államfő a rendkívüli parlamenti választásokkal biztosította hatalmát, és mostantól a kormány is az államfő által kinevezett személyekből áll.

Megkezdődtek a puhatolódzó tárgyalások Moszkvával. Már két alkalommal is tárgyalt egymással Putyin és Zelenszkij. A cél a fegyveres konfliktus befejezése a Donbasz vidékén, a kölcsönös kompromisszumok keresése. Az út nagyon rögös lesz. Sok a megoldatlan kérdés. De végre tárgyalnak.

Jelenleg napi 20-22 háborús konfliktus van Földünkön. A válsággócok száma ennél mintegy 50 százalékkal több. De 1945 óta nem volt világháború. Az atomfegyvert egyetlen hatalom sem vetette be Hirosima és Nagaszaki óta, és a nagyhatalmak közötti forródrótok továbbra is működnek.