Lehet-e valaki egyházi ember és autonóm művész egyszerre? Prokop Péter, a 2003-ban elhunyt, kalocsai születésű, expresszionista kifejezésmódú festőművész, a XX. század egyik legismertebb magyar pap festője a bizonyíték rá, hogy igen, lehetséges. Nem is akárhogy. Prokop képeiből és könyveiből is kitetszik, hogy az Istennek szentelt élet, a vallásos elmélyülés egyáltalán nem akadályozza, sokkal inkább inspirálja és erővel tölti meg a művészi kibontakozást. Mindez viszont nem jelent vonalasságot, és nem írható le pusztán egyházi művészetként sem, habár Magyarországon, Rómában és Amerikában is készített freskókat, mozaikokat, oltárképeket, és jellemző rá a bibliai témájú kompozíció.

„Mintha varázsolnék” – mondja egy eltűnőben lévő mesterség utolsó mohikánja
Koronczay Imre órásmester 1977 óta gondoskodik róla, hogy ne tévesszük el az időt.