Lehet-e valaki egyházi ember és autonóm művész egyszerre? Prokop Péter, a 2003-ban elhunyt, kalocsai születésű, expresszionista kifejezésmódú festőművész, a XX. század egyik legismertebb magyar pap festője a bizonyíték rá, hogy igen, lehetséges. Nem is akárhogy. Prokop képeiből és könyveiből is kitetszik, hogy az Istennek szentelt élet, a vallásos elmélyülés egyáltalán nem akadályozza, sokkal inkább inspirálja és erővel tölti meg a művészi kibontakozást. Mindez viszont nem jelent vonalasságot, és nem írható le pusztán egyházi művészetként sem, habár Magyarországon, Rómában és Amerikában is készített freskókat, mozaikokat, oltárképeket, és jellemző rá a bibliai témájú kompozíció.
Művészi munkásságának legjelentősebb részét mégis festményei és grafikái alkotják, melyek többségén a szakrális művészet, az ars sacra megújítására törekedett. A korábbi korok Mária-ábrázolásait írásaiban is bírálta, és művészetében is jócskán eltért azoktól. A különféle „izmusok” hatása jól kivehető a képein, legyen szó portréról, városábrázolásról vagy bibliai tematikáról.

Fotó: Astriceum Érseki Múzeum
A kalocsai Astriceum Érseki Múzeum falai között 2018 júniusa óta látható 145 alkotásból álló állandó tárlat a több ezer képből álló grandiózus Prokop-oeuvre-nek csupán töredéke, mégis kiváló keresztmetszetét képezi. Prokop Péter ugyanis gyerekkora óta megállás nélkül alkotott. 1945 és 1948 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, melyeket kényszerűségből – egyházmegyei szolgálatra való visszarendelése miatt – félbeszakított, de Rómában, az Accademia di Belle Arti di Román sikeresen lediplomázott, ugyanis 1956 után Belon Gellért atya biztatására Olaszországba emigrált, így mintegy 42 éven át Rómában alkotott.
Képei ma is elképesztő erővel bírnak: élettel teli, élénk színei, letisztult, olykor végletekig redukált formái roppant kifejezőek, a laikusokra és a tanult műkedvelőkre egyaránt lenyűgözően hatnak. Példaképei, Csontváry Kosztka Tivadar és Aba-Novák Vilmos hatása némely képein tagadhatatlanul érződik, Prokop azonban sajátos festészeti nyelvet alakított ki magának, alkotásain előszeretettel használ injekciós tűt az alakok kontúrjainak megrajzolása, megfestése során.