A katolikusok között a legelterjedtebb imaformák egyike a rosarium, vagyis a rózsafüzér. Története sok száz éves, de egyes vélemények szerint akár másfél ezer esztendőnél is régebbi lehet. Legalábbis, ha elfogadjuk, hogy a III. században élt Remete Szent Pál, amikor kavicsokat használt a miatyánk számlálására, már egy ősi rózsafüzér alapján imádkozott. A legenda az olvasó születését Szent Domonkoshoz köti: amikor az albigensek ellen kért közbenjáró segítséget Máriától, maga a Szűzanya nyújtotta át neki a rózsafüzér „prototípusát”. Ha ez nem bizonyítható is, kétségtelen: a rózsafüzér elterjesztéséért legtöbbet a dömések, a karthauziak és a ferencesek tettek. Mai tartalmát egy német karthauzi szerzetes, Heinrich von Kalkar adta, ekkor került minden tizedik üdvözlégy elé egy miatyánk. Erre az időre tehető az is, hogy a tíz-tíz üdvözlégyhez karthauzi és domonkos apácák hittitkokat és elmélkedéseket kapcsoltak Jézus és Mária életéből. Az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges olvasó Boldog Alanus de Rupe XV. században élt francia teológus „találmánya”, akit a rózsafüzér apostolának is szoktak nevezni. Az örvendetes olvasó ötven üdvözlégyével Jézus fogantatásának, születésének és gyermekkorának titkaira emlékeznek az imádkozók, a fájdalmas olvasóban Jézus szenvedéstörténetére, a dicsőséges olvasó imádkozása során Jézus feltámadására.
Kőrösi Csoma ma is eleven példakép
„Termete közepes, zömök, vállas; izmai, csontjai kemények, mindnyájunk közt a legerősebb; arca szabatos, szépidomú és férfias; nézése mélyedt, jelentékeny, hallgatag."