Néhány héttel ezelőtt az egész világsajtót bejárta a hír: Compiègne városában, Észak-Franciaországban egy nem túl jómódú nő konyhájában a rezsó fölé akasztva lógott a XIII. században élt firenzei festőóriás, Cimabue töviskoronázást ábrázoló remekműve. A festmény becsült értéke négy-hatmillió euró, vagyis mintegy kétmilliárd forint. Persze ha a tulajdonos vagy a családja akár csak sejtette volna, milyen kincs van a birtokukban, aligha tárolják ilyen méltatlan körülmények között a temperával festett, gyönyörű középkori oltárkép részét.
Kicsit hasonló a helyzet a budai ferences rendház padlásáról előkerült több mint kétszáz éves olajfestménnyel. A műtárgy történetében egyelőre sok a feltételezés és bizonytalanság, csak a legutolsó tíz év dokumentált. Ugyanis 2004 körül került elő a Margit körúti rendház egy rosszul szigetelt és időnként beázó külső raktárépületéből sok más, ám kevésbé értékes képpel és olajnyomattal együtt. Bár a festmény kvalitása az épen maradt részekből jól látható volt, a vászon olyan mértékben sérült, szennyeződött, helyenként cafatokban lógott, hogy nem sok reményt lehetett táplálni a megmentésével kapcsolatban. Ennek ellenére a képeket biztonságba helyező szerzetes,
P. Kálmán Peregrin 2017-ben restaurátori árajánlatot kért az olajfestményre. Az első szakvélemény megerősítette a laikus feltételezést: a műalkotás csak igen jelentős összegért lenne megújítható, ráadásul a hiányok miatt kérdéses, van-e értelme a hatalmas és költséges munkának. A vízfoltos, penészes festmény így került a raktárból a rendház padlására, ahol a korábbinál védettebb körülmények között legalább a további rongálódás elkerülhetővé vált.
Egy évvel később a budai kolostor új házfőnöke, P. Varga Kapisztrán itt talált rá és figyelt fel a festményen még kivehető részletek érdekességeire. Ő is szakvéleményt kért Görbe Katalin Munkácsy Mihály-díjas egyetemi tanártól, aki elvállalta, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének hallgatói segítségével megkísérlik a kép megmentését. A festmény akkori állapotára jellemző, hogy az átvételi elismervényen a kép témája, Az utolsó vacsora még kérdőjellel szerepel, hiszen a rongálódás miatt nem volt biztosra vehető, mit is ábrázolt a szakemberek számára akkor még ismeretlen művész. Három hallgató, Bernát-Hinkó Hanna Sára, Skladanová Friderika és Szabó Kincső egy éven keresztül dolgoztak Görbe Katalin és Heitler András vezetése mellett a kép, a vakkeret és a díszkeret megújításán. A végeredmény bámulatra méltó lett.
