Kép cafatokban

A műtárgyak sorsa gyakran kalandos. Adják és veszik őket, olykor elrabolják, máskor pedig, értéküket föl nem ismerve, méltatlan körülmények közé kerülnek. Falkoner József Ferencnek a közelmúltban Budapesten előkerült Utolsó vacsora című festménye nem tartozik a legjelentősebb barokk alkotások közé, mégis nagy meglepetést keltett a romos állapotba jutott kép megtalálása és bravúros restaurálása.

Falkoner József Ferenc: Apostolok áldozása

Falkoner József Ferenc: Apostolok áldozása

De hogyan kerülhetett az igen kvalitásos olajfestmény a ferencesekhez, és végül miért jutott ilyen siralmas állapotba? A pontos válasz nem ismert. A ferences rend évszázadokon keresztül megszakítások nélkül volt jelen a mai Budapest területén épített több kolostorában, ám a török hódoltság idején feladni kényszerültek rendházaikat. 1686-ban a budai vár felszabadítására összegyűlt csapatok mellett tábori lelkészként valamennyi magyar franciskánus rendtartomány tagjai közül voltak jelen szerzetesek, és a moszlim hódítók kiszorítását követően több helyen le is telepedtek. A vízivárosi kolostort a bosnyák rendtartomány tagjai építtették, miután a pesti rendházból távozniuk kellett. Először kis házikóban éltek a mai Csalogány és Gyorskocsi utca sarkán, majd amikor megkapták a török dervisek házainak egy csoportját, ezen a területen emeltettek templomot és kolostort. A Fő utcai épület a Batthyány tér közelében 1691-re készült el. Később mind a két épületet megnagyobbították vagy újjáépítették. Az 1757-re befejeződött munkálatok eredményeként hatalmas épületegyüttes magasodott a Duna partján. A konvent méreteire jellemző, hogy több alkalommal működött benne a rendtartomány hittudományi főiskolája, és előfordult, hogy száz szerzetest helyeztek el itt.

A Szent Ferenc sebei templom Pest-Buda egyik legszebb barokk épülete lett. Oltárképei, szobrai, szószéke, de még a padok is gazdagon díszítettek, magas művészi színvonalat mutatnak. Vélelmezhető, hogy a kolostor belső berendezése is igényes volt. Már a XVIII. század első felében is olajképek voltak az ebédlőben; összesen tíz darabot említenek a leltárkönyvek. Mindez abból a szempontból lehet érdekes, hogy esetleg a Fő utcai kolostorból származik a kép. Ha így van, akkor ez a mesternek egy korai alkotása, amelyet a húszesztendős vagy még fiatalabb Falkoner József Ferenc készített. Hiszen a vízivárosi kolostort 1785-ben II. József rendelkezésére el kellett hagyniuk a szerzeteseknek, s ünnepélyes körmenetben ekkor vonultak át az Ágoston-rendiek megürült Landstrassei – Országút, ma Margit körút – kolostorába, amelyet Batthyány József bíboros hercegprímás közbenjárására elfoglalhattak.

Bizonyíték még arra sincs, hogy kifejezetten ferencesek voltak a megrendelők. Azonban a Falkoner festőcsalád nemzedékről nemzedékre jó kapcsolatokat ápolt a franciskánusokkal. Idén februárban zárt be a Budapesti Történeti Múzeumban az az időszaki kiállítás, amelyen Korhecz Papp Zsuzsanna művészettörténész-restaurátor Falkoner Xavér Ferenc számos, ferencesek által megrendelt képét láthatták a látogatók. Ükunokája, Falkoner József Ferenc pedig többek között a kecskeméti ferencesek felkérésére festett oltárképeket.

Amikor a restaurátorok munkához láttak, még ennél is kevesebb volt tudható a képről. Maga a szerzőség is csak a műalkotás megtisztítása és feltárása során derült ki, amikor is láthatóvá vált, hogy az alkotó megörökítette nevét egy kőoszlopon. Falkoner József Ferenc (1765–1808) a skót származású festőcsalád utolsó, negyedik nemzedékének a sarja. Az utolsó vacsora (Apostolok áldozása) kevésbé elterjedt ikonográfiai típust követ, amelyet Terdik Szilveszter művészettörténész segítségével sikerült a restaurátoroknak azonosítani. Egy 1783-as Maulbertsch-metszet, illetve egy, ez alapján készült, Maulbertsch műhelyéhez köthető festmény jelentős hasonlóságot mutat Falkoner József Ferenc olajképével, és ez a felismerés nagymértékben segítette a műtárgy helyreállítását.

Az egész magyar kultúra gazdagodott a mostanáig ismeretlen barokk festmény megmentésével.