Hogy lehet-e így gyereket nevelni? Sőt, lehet-e így egyáltalán a hétköznapokban működni? Lehet-e folyton mindent megkérdőjelezni? Nyilván lehet, pontosabban nem, de nyilván törekedni kell rá. Csakhogy a végén sajnos el kell jöjjön a felelős pillanat, és mégiscsak valakinek döntenie kell. Ennek hiányában születik meg az a szép új világ, amelyről egyre többet beszélünk, mégis egyre kevésbé értjük. A mindent eldöntő ítélet azonban a posztmodern nevelési és életvezetési tételekről mégiscsak az, hogy általuk milyen minőségű életeket teremtünk. Boldogabbak-e a mai gyerekek attól, hogy nem kapnak virgácsot? Valóban a virgács-e a büntetés, vagy nagyobb az, ha nincs figyelem, odairányuló szeretet, nincs érzelmi biztonság, ami nem pénzkérdés?
Rögtön csönget a Jézuska, ott a nagy fa. Ott a sok ajándék. De lesz-e ott boldog gyermek, akinek nemcsak a szeme, hanem a szíve is örül? Ez itt a kérdés.
