– Melyek voltak a leggyakoribb toposzok, amelyek megtalálhatóak az emlékműveken?
– A szobrászat meghatározó és legfontosabb témája az ember. A hősi emlékművek olyan katonák kollektív és köztéri síremlékei, akik közül sokan ismeretlen helyen, jeltelen sírban nyugszanak. A figurák beállítása, gesztusai és az ebből következő érzelmi állapot megjelenítése a szobrász döntése, hogy mit állítanak egy település közterére, az pedig a megrendelő elgondolását, szándékát mutatja. A felületes szemlélő számára egyformának tűnő katonaszobrok nagyon sok árnyalatát jelenítik meg az emberi jellemnek és karakternek. A köztéri szobor a körülötte levő térrel is kapcsolatban áll, amely a művet is formálja. Az áldozatok hozzátartozói a templomba menet is szembesülhettek a háború borzalmaival. Az is fontos, hogy a háborús emlékművek állításának időszaka viszonylag rövid idő, negyed évszázad. A téma adott volt: elesett katonák, akiknek szülei, feleségük, gyerekeik és rokonaik még ott éltek azon a településen. 25 év alatt a művészeti irányzatok sem változtak olyan mértékben, hogy lényegesen más szemléletben kezdjenek el mintázni a szobrászok, és a közízlés sem fordult el az Európa-szerte divatos és elfogadott úgynevezett új tárgyiasságtól. A mű művészi értéke nem abban rejlik, hogy mit ábrázol, hanem abban, hogyan él a műfaj adta lehetőségekkel.
– Az emlékművek már Magyarországon készültek, de a vázlatok többnyire a fronton vagy annak közelében, a Sajtóhadiszálláson.
– A Sajtóhadiszállást a háború kitörése után hozták létre. Azok közül, akik később az emlékműveket, festményeket, rajzokat, fotókat készítették, sokan személyesen is, katonaként részt vettek a háborúban. A Sajtóhadiszállás célja és feladata a hadszíntéri események bemutatása volt a hátországban élőknek, mert áldozatot nemcsak a katonák hoztak, hanem az ország teljes népessége is. A Sajtóhadiszálláson festők, grafikusok, szobrászok, írók is tevékenykedtek, valamint ott voltak a fényképészek, később a filmesek is megjelentek. A tagjai között besorozott katonák is voltak, akik így mentesültek a hadi cselekményekben való részvétel alól. A képzőművészek kéthetente egy művet beszolgáltattak, amelyekből 1915 végén Bécsben, majd 1916 januárjában Budapesten kiállítást rendeztek. Budapesten ezt még kettő követte, 1917-ben és 1918-ban. A beszolgáltatott műveket, már amelyek túlélték a második világháborút, Bécsben és Budapesten a Hadtörténeti Intézet őrzi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!