Tompa Gábor állandó munkatársával, a költőként és drámaíróként egyaránt ismert, a kolozsvári színház művészeti vezetőjeként dolgozó Visky András dramaturggal úgy döntött, hogy a néző figyelmét kizárólag a két fiatal férfi, a regnáló és a leendő király kapcsolatára irányítja. Nem Shakespeare ellenére teszik, sőt. Felerősítik, ami a darabban megragadó, halványítják, ami erőtlen. Nem félnek a hosszú monológoktól, de nem adnak teret a sok-sok ingatag jellemnek. Sőt aláhúzzák jelentéktelenségüket azzal, hogy több szerepet bíznak egy-egy színészre.
A II. Richárdot – a színháztörténetből tudjuk – akkor tűzik műsorra, ha a színházaknak a két főszerepre kivételes képességű jelöltjeik vannak. Akik sikerre vihetik ezt a költői szépségben gazdag, nehezen befogadható darabot, amely most Spiró György új, remekül érvényesülő fordításában kerül színre. Ez a szöveg egyszerre archaikus és modern, fennkölt és játékos.
Fotó: Dömölky Dániel
A Vígszínházban közel negyven éve a Gálffi László–Lukács Sándor-kettős hódította meg a közönséget a II. Richárdban. Most hasonlóan tüneményes párossal találkozhatunk. Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila nem pusztán eljátssza, hanem megéli a két unokatestvér bonyolult, szeretettel, gyűlölettel, vetélkedéssel és féltékenységgel teli kapcsolatát. Rég vártunk új sztárokra, s most úgy tűnik, a színház okosan épít kivételes képességeikre. Felejthetetlen pillanataik vannak. Rajtuk kívül az egykori Henrik Bolingbroke, Lukács Sándor remekel a bölcs York hercegének szerepében. A társulat többi tagja alázattal szolgálja az előadást.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!