Díszpintyből legenda

Negyven évvel ezelőtt repült az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. Következő hazánkfia négy év múlva követheti, de még nem tudni, ki lesz az a szerencsés, aki nyolc nap helyett akár fél évig dolgozhat a Nemzetközi Űrállomáson. A majdani űrhajóst megpróbálja felkészíteni a várható népszerűség árnyoldalaira a nyugalmazott dandártábornok.

Farkas Bertalan Űrhajós. 20200116 Budapest Foto Bach Máte Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Egyetlen magyar űrhajósként emlegetik, pedig Charles Simonyi, aki Budapesten született Simonyi Károlyként, és 18 évesen előbb Dániába, majd az Egyesült Államokba ment, űrturistaként kétszer járt a Nemzetközi Űrállomáson. Miként tekint az űrturista Simonyira?

– Tegyünk tisztába néhány dolgot. Simonyi Károly amerikai állampolgárként repült, több tízmillió dollárt fizetett az utazásaiért. Tevékenységéhez gratulálok, tisztelem őt. Én hosszas kiválasztási folyamat eredményeként kerültem a Moszkva melletti Csillagvárosba, ahol két éven át keményen készültem. Magyari Béla kiképzett űrhajós volt, aki nem repült. Én kutató űrhajós vagyok. Az űrhajósok nem ellenzik az űrturizmust, de nem véletlen, hogy az 1985-ben Párizsban alapított Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének űrturisták nem tagjai.

– Negyven éve a vadászpilóták közül válogattak, most szintén közülük kerül ki a második űrhajós?

– Szó sincs róla. Olyan emberek előtt nyitott a pálya, akik – szerintem – 28–45 év közöttiek, kiváló szellemi és fizikai állapotban vannak. Előny a tudományos képzettség és a nyelvismeret. Úgy vélem, mérnökök, orvosok nagyobb eséllyel jelentkezhetnek, mint jogászok. Ahogy az én esetemben, most is két embert készítenek fel.

Túlélési gyakorlat

– Csak férfiak jelentkeznek?

– Dehogy. Én lennék a legboldogabb, ha végül magyar nő képviselné országunkat.

– Mikor hallott először arról, hogy magyar is mehet az űrbe?

– Hetvenhét nyarán jelezték, hogy aki akar, próbálkozhat. Se a szüleim, se a feleségem nem örült a lehetőségnek, de én azt éreztem, ezzel élni kell. Azzal nyugtattam a szeretteim, hogy úgyis kihullok a rostán, de titkon reménykedtem a végső sikerben. Sokféle mendemonda keringett a kiválasztásról. Én állítom, hogy se a párt, se a kormány, se Kádár János nem szólt, nem szólhatott bele, hogy végül ki repüljön.

A szigorú feltételeknek minden szempontból meg kellett felelni.

Fotó: Bach Máté

– Mi volt a legnehezebb a kiképzés során?

– A túlélési gyakorlat. Mocsárban hagytak bennünket, egy másik alkalommal a tengerbe vetettek, próbáltak minden lehetséges helyzetre felkészíteni bennünket, hiszen a szovjetek műszaki problémák miatt négy, az amerikaiak tizenhét űrhajóst vesztettek. A mi időnk számítástechnikája, műszerezettsége össze sem hasonlítható napjainkéval.

– Mi volt a legváratlanabb élménye az űrben?

– A súlytalanság, mert annak az érzését a Földön nem gyakorolhattuk.

– Hogyan dolgozta fel, hogy egyik pillanatról a másikra tízmillió ember Farkas Bercije lett?

– A rendszerváltásig a leváltott rendszer díszpintye voltam. A következő évtizedben legenda lettem, majd ikon, három éve pedig a nemzet büszkeségeként emlegetnek. A következő valószínűleg a nemzet halottja megnevezés lesz. A politika a repülésemig nem volt része az életemnek, azt követően sok szervezet próbált belőlem tőkét kovácsolni. Naiv voltam, kalandoztam ide-oda, sok minden nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, vagy ahogy mások szerették volna. Éppen ezért a következő űrhajóssal megosztom a tapasztalataim, hogy elkerülje az általam elkövetett hibákat. Engem senki sem készített fel a hihetetlen népszerűségre, nem volt kitől tanácsot kérni. Számtalanszor megtapasztaltam, hogy sokan eszközként használtak. Arra kellettem, hogy kinyissak előttük ajtókat, majd amikor célba értek, egyesek nem köszöntek vissza. Sok barátom volt, akikben csalódtam. Azt is fel kellett dolgozni, hogy az öcsémtől nagyon korán elköszöntünk. Ő nem tudta kezelni az ismertségem – a tanárok, osztálytársak, ismerősök azzal tömték a fejét, hogy neki nem lesz gondja az életben, mert én mindent megoldok. A gyerekeim is ezt kapták, de ők sikeresen megküzdöttek apjuk árnyékával. A lányom Budapesten él, itt neveli két unokánkat. A fiaim az Egyesült Államokban telepedtek le – ott szintén két unoka cseperedik. Sohasem dicsekedtek velem, a maguk erejéből akartak boldogulni. Ez sikerült. Azért abba belementek, hogy az anyagi háttér megteremtésébe besegítsünk.

– Az unokák túl fiatalok, de a fiaiban nem merült fel, hogy esetleg jelentkezzenek a második magyar űrhajósjelöltnek?

– Nem ez az ő útjuk. Két nagyobb unokám eljátszott a gondolattal, de a vízilabda egyelőre jobban érdekli őket. A kisebbek esetében erről korai beszélni. Egyikük egyébként a negyedik Farkas Bertalan a családban. Apám és én is ezt a nevet viseltem, mint ahogy az egyik fiam is ezt kapta. Az ő fia – az én unokám – lett szintén Bertalan.

– Mit keres az ember az űrben?

– Az okostelefonok a Föld körül keringő műholdak segítségével működnek. Az autókba beépített helymeghatározó rendszer, a GPS szintén a műholdakról kapott jelek alapján segíti a közlekedést. Kevés olyan szegmense van az életünknek, amelynek ne lenne köze űrkutatási eredményekhez. Az űrkutatás nekem akkor érték, ha segíti az emberek életét. Fontos, hogy millió fényévekre lévő csillagok körül bolygók keringenek, de nekem sokkal fontosabb, hogy mi lesz ezzel a bolygóval, a mi kis űrállomásunkkal. Szép gondolat, hogy kitelepítsünk néhány embert a Holdra, a Marsra, de engem inkább az érdekel, hogy mi lesz itt félezer év múlva. Hogy lesz-e például magyar nemzet? Az űrből érkező kozmikus sugárzástól a Van Allen-öv véd bennünket, és védi a 400 kilométeres magasságban keringő űrhajósokat. Kilencszáz-ezer kilométerre jóval nagyobb a sugárzás, ezért kering 350-400 kilométerre a Nemzetközi Űrállomás.

Harminchat tonna

– A kozmikus sugárzás mennyiségét mérő magyar fejlesztésű műszert, a Pillét, évtizedek óta használják a különböző űrállomásokon…

– A Pille mellett a Balaton eszközt és az általam elvégzett tudományos kísérletek eredményeit minden lehetséges fórumon népszerűsítem.

– Idén májusban lesz űrrepülésének negyvenedik évfordulója. Készül a különleges időpontra?

– A barátaimmal biztosan megemlékezünk róla, de hivatalos ceremóniáról egyelőre tárgyalunk. Az idei év másik fontos eseményeként az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének tagjai szeptemberben Magyarországra érkeznek. Velük találkozhatnak az űrkutatás iránt érdeklődő fiatalok, felnőttek.

– Gyakran feltekint az égre?

– Persze. Egyre több a mesterséges műhold.

A Nemzetközi Űrállomás is könnyen észrevehető, könnyebben, mint a miénk. Az előbbi négyszáz tonnás eszköz, a mienk mindössze 36 tonnás volt.

– Elégedett, vagy valami kimaradt az életéből?

– Boldog vagyok, hogy vadászpilóta lehettem, hogy magyarként, hetedikként a nemzetek sorában – összességében a 94. űrhajósként – nyolc napon át a Föld körül keringhettem. Ezt senki sem veheti el tőlem.