„Golyók helyett cirógatást”

Ha Mexikó nem boldogul a drogbandáival, akkor majd az Egyesült Államok kezébe veszi az ügyet – ez volt Donald Trump amerikai elnök minap elhangzott üzenetének lényege. Lett is felháborodás mexikói oldalon: ők készek a bűnügyi együttműködésre, de az ország területén külföldi beavatkozást nem engednek meg. A helyzet egyre tarthatatlanabb.

El Chapo Guzmán műanyag figurája Culiacánban, egy kápolna standján. Honvédő harcosok? Fotó: Jesus Bustamante Forrás: Reuters

Tizennégy áldozat után megszületett a mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador (AMLO) parancsa: egyetlen ártatlan ember halála sem éri meg Ovidio Guzmán elfogását. Elrendelte a fogoly elengedését, amennyiben a bűnözők beszüntetik a támadást. Bármennyire észszerű döntés is ez, a meghátrálás szó kitörölhetetlenül ott szerepel a mexikói biztonsági erők krónikájában, hiszen a banditák fegyverrel vitték keresztül akaratukat az állammal szemben. Ha ez nem lenne elég, a Sinaloa állammal határos, másik szövetségi területen, Michoacánban napok múlva 13 rendőr holttestére bukkantak. Előfordult ilyen máskor is, amikor a korrupció nyomán ígéretüket megszegő rendőrökkel bántak el brutálisan a gengszterek.

Ekkor közölte az amerikai elnök, hogy talán a mexikói drogkartelleket terrorszervezetté kellene nyilvánítani az Egyesült Államokban. Hogy mennyire nem légből kapott ötlet ez, azt megerősítette a washingtoni igazságügy-minisztérium egy magas rangú illetékese is, aki elmondta, ezzel a kérdéssel már hónapok óta foglalkoznak.

Mi értelme lenne, ha a szomszédos ország bűnszervezeteit terrorcsoporttá minősítenék? Amerikai jogi szempontból jelentős: 2001 után, az Amerikát ért terrortámadásokat követően megszületett hazafias törvény kimondja, hogy az ország védelme érdekében – otthon vagy külföldön – minden eszköz megengedett a külföldi terroristaszervezetek, az FTO ellen. Ilyen esetekben az emberi jogokat ideiglenesen felfüggesztik. Erről szól a Kuba szigetén lévő Guantánamo fogolytábor, ahova a világ más sarkaiból előzetes egyeztetés nélkül vitték a terrorizmussal gyanúsítható személyeket. Őket kínzásnak is alávethetik, ha az amerikaiaknak információkra van szükségük. Ezen túl a terroristák külföldön történő megfigyelése, beépülés a szervezeteikbe, sőt fizikai megsemmisítésük is beletartozik az amerikai ügynökök feladatkörébe.

Az Egyesült Államok törvényhozói három feltételt határoztak meg, amely szerint egy fegyveres csoport külföldi terroristaszervezetnek minősíthető. Az első egyértelmű: terrorista tevékenységben vesz részt. A második feltétel, hogy olyan képességekkel rendelkezik, amelyek terrorcselekmény elkövetésére alkalmasak. A harmadik már jóval tágabb meghatározás, ez kimondja, hogy azok a szervezetek tekinthetők FTO-nak, amelyek az Egyesült Államok vagy polgárai biztonságára nézve veszélyt jelentenek.

Az amerikai hírszerző szervezetek és a hadsereg különböző osztagai több ezer ilyen felhatalmazás alapján jártak már el a terroristákkal szemben a világ különböző pontjain. Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben, Irakban, Szíriában, de afrikai országokban is megjelentek a magasban az ameriai drónok, és halálos rakétacsapást intéztek a terrorszervezetek kulcsembereire. Barack Obama elnök előszeretettel használta ezt a megoldást, amellyel időnként végzeteset tévedtek. Volt, hogy még a környéken sem volt terrorista, máskor összekevertek két személyt, és ennek következtében többtucatnyi ártatlan áldozat halt meg az amerikai akcióban. Ha megtörténne a mexikói drogkartellek átminősítése, akkor az Egyesült Államok a törvényes védelem keretében akár dróntámadásokat is hajthat végre külföldön a kábítószerbandák fejei ellen.

Persze ezzel együtt a járulékos veszteségekre is számítani kell. Természetesen ebből nem kérnek a mexikóiak.

A terrorizmus vádja

A szakértők szerint igen nehéz, de nem lehetetlen kiterjeszteni a terrorizmus vádját a mexikói bűnbandákra. Láttunk már hasonló bravúros megoldást a jelenlegi amerikai kormánytól. Talán igaz, hogy rendelkeznek terrorcselekmények elkövetésére alkalmas eszközökkel, és pénzük is van elég. De ilyenformán mindenki gyanús, akinek nagyobb dollárösszege pihen bankszámlán, mert akár ő is támogathat terrorcselekményeket. Az amerikai pénzügyminisztérium igyekszik követni azokat a pénzmozgásokat, különösen a karibi szigetvilág és Mexikó között, amelyek ezt bizonyítják. Ha egyszer a pénz útját elvágják, és lefoglalják a gyanús összegeket, akkor eséllyel léphetnek fel a kartellek ellen.

El Chapo Guzmán műanyag figurája Culiacánban, egy kápolna standján. Honvédő harcosok?
Fotó: Reuters

A másik elem az amerikai állampolgárokra leselkedő fenyegetés, ezt nem kell indokolni a LeBaron-eset után. De számolni kell az intézkedések nem várt hatásaival is. Még azok is elfordulnának Mexikóban az Egyesült Államoktól, akik eddig rokonszenveztek vele. Sőt kialakulhatna egyfajta szolidaritás a bűnözők iránt, akik immár előlépnének honvédő harcossá, az amerikai agresszió első számú elszenvedőjévé. Ne feledkezzünk el az Észak-Amerikában élő mexikói honfitársakról sem: ha esetleg beavatkozás történne hazájukban, az ő reakciójuk is kiszámíthatatlanná válna. Vajon megér az átminősítés ennyi kül- és belpolitikai kockázatot?

Az biztos, amióta Mexikóban elkezdődött a kábítószer elleni háború, ilyen lehangoló számok nem nagyon érkeztek: tavalyelőtt és 2019-ben rekordközeli volt a mexikói emberölések száma. Több mint 31 ezren váltak gyilkosság áldozatává, az eltűntek száma meghaladja a negyvenezret. A 130 milliós Mexikóban évente több erőszakos halált könyvelnek el, mint a 330 milliós Egyesült Államokban. A jelenlegi baloldali elnök, AMLO szerint hatalmas hiba volt elődjétől, Felipe Calderóntól 2006-ban megkezdeni a hadsereg bevonásával zajló drogháborút. Ráadásul ezt a következő államfő, Enrique Peña Nieto is folytatta. Minden eszközt be kell vetni a kábítószer-kereskedők ellen – ez volt a fő cél. A kartellek felvették a kesztyűt, még jobban felfegyverkeztek, és ahol tudtak, visszavágtak. A hatóság küzdelme az eltelt bő évtizedben hozott sikert is, szinte mindegyik kartell vezetőjét rács mögé juttatták, néhányat átadtak az amerikaiaknak.

A politikai vezetők azt várták, hogy ilyen hatékony csapások után a bűnszervezet egyszerűen széthullik, a tagjai felmorzsolódnak. Rosszul számoltak. Pillanatok alatt új vezetők termettek, aki pedig lemaradt a kartell első emberének posztjáért folyó versenyben, az inkább hű társaival újat hozott létre. Számtalan kisebb bűnszervezet alakult, ezek immár nem vertikálisan szerveződtek – nem egyetlen parancsnok utasításait követik –, hanem horizontálisan, a maguk urai. Az elmúlt tíz év kriminológiai tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagy kábítószerkartellek, volt belőlük hat-nyolc, léteznek még, de már nem csak ők határozzák meg a felállást Mexikó bűntérképén. Létrejött számos olyan rendkívül erőszakos csoport, amely osztozkodni akar a különösen a kokain Amerikába juttatásából eredő mesés bevételen. Ezek egymással is harcban állnak. Innen erednek a borzalmas leszámolások, a területért vívott küzdelmek, az útvonalak ellenőrzésére indított akciók, amelyeknek mind van egy hátsó céljuk is: demonstrálni a szervezet erejét és kegyetlenségét.

Meglengetett fehér zászló

A Sinaloa kartell, amely a legjelentősebb Mexikóban, sikeresen átvészelte vezetője, a Köpcös 2016-os letartóztatása után támadt hatalmi űrt, amelyet fia, Ovidio be is töltött. Szakértők megjegyzik, eddig a drogkartellek részéről szinte sohasem láttunk ilyen egyértelmű szembeszegülést az állammal, mint Culiacánban, ahol több órán át polgárháborús állapotok uralkodtak.

A bűnözők inkább próbáltak beépülni az állami gépezetekbe, bejuttatni oda az embereiket, és az onnan szerzett értesülések alapján vezetni a szervezetüket. Ez a nyílt erőszak valaminek a kezdete lehet – állapítják meg, mint ahogy azt is, hogy nagy a bizonytalanság a mexikói kábítószer elleni politikában is. Példa erre a múltkori eset, amikor az államfő maga lengette meg a fehér zászlót. A bűnözők érzik ezt a tehetetlenséget. AMLO meg akarja szünteni a háborút a bűnbandákkal szemben, fokozatosan visszarendeli a katonákat az utcákról. Mint mondja: „golyók helyett cirógatást”. A szegénység fokozatos felszámolásával mintegy megvonná a bűnszervezetek tömegbázisát. Szép tervek, fél évszázad múlva talán érezzük is az első eredményt. De vajon amíg ez a kívánt állapot megvalósul, addig mit csináljanak a hatóság emberei, akik még nincsenek a kartellek zsebében? Donald Trump üzenetében, amellyel zavarba hozta mexikói kollégáját, a következőket javasolta: „Ha Mexikó szükségesnek látja vagy kéri az Egyesült Államok segítségét a szörnyeteg legyőzésében, mi készen állunk, hogy gyorsan és nagy hatásfokkal elvégezzük ezt a munkát.”

A nyomás egyre nő Andrés Manuel López Obradoron.