„Golyók helyett cirógatást”

Ha Mexikó nem boldogul a drogbandáival, akkor majd az Egyesült Államok kezébe veszi az ügyet – ez volt Donald Trump amerikai elnök minap elhangzott üzenetének lényege. Lett is felháborodás mexikói oldalon: ők készek a bűnügyi együttműködésre, de az ország területén külföldi beavatkozást nem engednek meg. A helyzet egyre tarthatatlanabb.

El Chapo Guzmán műanyag figurája Culiacánban, egy kápolna standján. Honvédő harcosok? Fotó: Jesus Bustamante Forrás: Reuters

A kettős – amerikai–mexikói – állampolgárságú LeBaron család tragédiája volt a kiváltó oka az amerikai elnök szavainak. A népes, fundamentalista mormon közösség konvoját fegyveres támadás érte Észak-Mexikóban. A bűnözők az elöl haladó kisbuszt szitává lőtték. Az áldozatok közt volt három nő és hat gyermek.

A família mögött haladó gépjárműből nyolc gyermeknek sikerült elmenekülnie – volt, aki lőtt sérüléssel –, ők az országutat szegélyező bozótosban bújtak el. Egy hét hónapos csecsemőt elrejtettek, csodával határos módon sértetlenül került elő a mészárlás után. A borzalmas gyilkosság megrázta Amerikát, Donald Trump sem maradt néma a kérdésben.

Máig sem tudni azt, hogy kimondottan a LeBaron család ellen irányult-e a véres merénylet, vagy csak rosszkor tartózkodtak rossz helyen. Az is felmerülhet, hogy a banditák téves értesülések alapján támadták meg a járműveket.

Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a leszámolás mögött a LeBaron család és a kábítószerkartellek vitája áll. Több mint egy évtizede elrabolták váltságdíjért a família egyik gyermekét. Az apa, Benjamin akkor Mexikóban mozgalmat indított, hogy az elrabolt hozzátartozókért senki ne fizessen, akkor talán a bűnözők leállnak a túszszedéssel. Válaszul az elrabolt LeBaron fiút megölték, és három hónap múlva sicariók, azaz bérgyilkosok végeztek az apával is. Több fia is bűnellenes szervezetekben tevékenykedik azóta. Talán ott tehettek vagy mondhattak valamit, ami kirobbantotta a kegyetlen családirtást. A kartellek nem felejtenek.

Minden eszköz megengedett

Ebben az időben történt a culiacáni „ütközet”. A Sinaloa bűnszervezet volt főnöke, El Chapo Guzmán, a Köpcös megérdemelt életfogytiglani börtönbüntetését tölti az Egyesült Államokban, s az örökséget átvevő fiát, a 28 esztendős Ovidiót Culiacánban letartóztatták. Társai fényes nappal valóságos gerillaakciót indítottak kiszabadítására. Olyan ötven milliméter kaliberű amerikai katonai géppuskát használtak, amely elől nincs hova menekülni, a lövedéke mindenen áthatol. Honnan szereztek be a mexikói bűnözők ilyen korszerű fegyvert? Csakis az Egyesült Államokból, ott ugyanis szép hasznot húznak a bűnözők illegális felfegyverzéséből.

Tizennégy áldozat után megszületett a mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador (AMLO) parancsa: egyetlen ártatlan ember halála sem éri meg Ovidio Guzmán elfogását. Elrendelte a fogoly elengedését, amennyiben a bűnözők beszüntetik a támadást. Bármennyire észszerű döntés is ez, a meghátrálás szó kitörölhetetlenül ott szerepel a mexikói biztonsági erők krónikájában, hiszen a banditák fegyverrel vitték keresztül akaratukat az állammal szemben. Ha ez nem lenne elég, a Sinaloa állammal határos, másik szövetségi területen, Michoacánban napok múlva 13 rendőr holttestére bukkantak. Előfordult ilyen máskor is, amikor a korrupció nyomán ígéretüket megszegő rendőrökkel bántak el brutálisan a gengszterek.

Ekkor közölte az amerikai elnök, hogy talán a mexikói drogkartelleket terrorszervezetté kellene nyilvánítani az Egyesült Államokban. Hogy mennyire nem légből kapott ötlet ez, azt megerősítette a washingtoni igazságügy-minisztérium egy magas rangú illetékese is, aki elmondta, ezzel a kérdéssel már hónapok óta foglalkoznak.

Mi értelme lenne, ha a szomszédos ország bűnszervezeteit terrorcsoporttá minősítenék? Amerikai jogi szempontból jelentős: 2001 után, az Amerikát ért terrortámadásokat követően megszületett hazafias törvény kimondja, hogy az ország védelme érdekében – otthon vagy külföldön – minden eszköz megengedett a külföldi terroristaszervezetek, az FTO ellen. Ilyen esetekben az emberi jogokat ideiglenesen felfüggesztik. Erről szól a Kuba szigetén lévő Guantánamo fogolytábor, ahova a világ más sarkaiból előzetes egyeztetés nélkül vitték a terrorizmussal gyanúsítható személyeket. Őket kínzásnak is alávethetik, ha az amerikaiaknak információkra van szükségük. Ezen túl a terroristák külföldön történő megfigyelése, beépülés a szervezeteikbe, sőt fizikai megsemmisítésük is beletartozik az amerikai ügynökök feladatkörébe.

Az Egyesült Államok törvényhozói három feltételt határoztak meg, amely szerint egy fegyveres csoport külföldi terroristaszervezetnek minősíthető. Az első egyértelmű: terrorista tevékenységben vesz részt. A második feltétel, hogy olyan képességekkel rendelkezik, amelyek terrorcselekmény elkövetésére alkalmasak. A harmadik már jóval tágabb meghatározás, ez kimondja, hogy azok a szervezetek tekinthetők FTO-nak, amelyek az Egyesült Államok vagy polgárai biztonságára nézve veszélyt jelentenek.

Az amerikai hírszerző szervezetek és a hadsereg különböző osztagai több ezer ilyen felhatalmazás alapján jártak már el a terroristákkal szemben a világ különböző pontjain. Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben, Irakban, Szíriában, de afrikai országokban is megjelentek a magasban az ameriai drónok, és halálos rakétacsapást intéztek a terrorszervezetek kulcsembereire. Barack Obama elnök előszeretettel használta ezt a megoldást, amellyel időnként végzeteset tévedtek. Volt, hogy még a környéken sem volt terrorista, máskor összekevertek két személyt, és ennek következtében többtucatnyi ártatlan áldozat halt meg az amerikai akcióban. Ha megtörténne a mexikói drogkartellek átminősítése, akkor az Egyesült Államok a törvényes védelem keretében akár dróntámadásokat is hajthat végre külföldön a kábítószerbandák fejei ellen.

Persze ezzel együtt a járulékos veszteségekre is számítani kell. Természetesen ebből nem kérnek a mexikóiak.

A terrorizmus vádja

A szakértők szerint igen nehéz, de nem lehetetlen kiterjeszteni a terrorizmus vádját a mexikói bűnbandákra. Láttunk már hasonló bravúros megoldást a jelenlegi amerikai kormánytól. Talán igaz, hogy rendelkeznek terrorcselekmények elkövetésére alkalmas eszközökkel, és pénzük is van elég. De ilyenformán mindenki gyanús, akinek nagyobb dollárösszege pihen bankszámlán, mert akár ő is támogathat terrorcselekményeket. Az amerikai pénzügyminisztérium igyekszik követni azokat a pénzmozgásokat, különösen a karibi szigetvilág és Mexikó között, amelyek ezt bizonyítják. Ha egyszer a pénz útját elvágják, és lefoglalják a gyanús összegeket, akkor eséllyel léphetnek fel a kartellek ellen.

El Chapo Guzmán műanyag figurája Culiacánban, egy kápolna standján. Honvédő harcosok?
Fotó: Reuters

A másik elem az amerikai állampolgárokra leselkedő fenyegetés, ezt nem kell indokolni a LeBaron-eset után. De számolni kell az intézkedések nem várt hatásaival is. Még azok is elfordulnának Mexikóban az Egyesült Államoktól, akik eddig rokonszenveztek vele. Sőt kialakulhatna egyfajta szolidaritás a bűnözők iránt, akik immár előlépnének honvédő harcossá, az amerikai agresszió első számú elszenvedőjévé. Ne feledkezzünk el az Észak-Amerikában élő mexikói honfitársakról sem: ha esetleg beavatkozás történne hazájukban, az ő reakciójuk is kiszámíthatatlanná válna. Vajon megér az átminősítés ennyi kül- és belpolitikai kockázatot?

Az biztos, amióta Mexikóban elkezdődött a kábítószer elleni háború, ilyen lehangoló számok nem nagyon érkeztek: tavalyelőtt és 2019-ben rekordközeli volt a mexikói emberölések száma. Több mint 31 ezren váltak gyilkosság áldozatává, az eltűntek száma meghaladja a negyvenezret. A 130 milliós Mexikóban évente több erőszakos halált könyvelnek el, mint a 330 milliós Egyesült Államokban. A jelenlegi baloldali elnök, AMLO szerint hatalmas hiba volt elődjétől, Felipe Calderóntól 2006-ban megkezdeni a hadsereg bevonásával zajló drogháborút. Ráadásul ezt a következő államfő, Enrique Peña Nieto is folytatta. Minden eszközt be kell vetni a kábítószer-kereskedők ellen – ez volt a fő cél. A kartellek felvették a kesztyűt, még jobban felfegyverkeztek, és ahol tudtak, visszavágtak. A hatóság küzdelme az eltelt bő évtizedben hozott sikert is, szinte mindegyik kartell vezetőjét rács mögé juttatták, néhányat átadtak az amerikaiaknak.

A politikai vezetők azt várták, hogy ilyen hatékony csapások után a bűnszervezet egyszerűen széthullik, a tagjai felmorzsolódnak. Rosszul számoltak. Pillanatok alatt új vezetők termettek, aki pedig lemaradt a kartell első emberének posztjáért folyó versenyben, az inkább hű társaival újat hozott létre. Számtalan kisebb bűnszervezet alakult, ezek immár nem vertikálisan szerveződtek – nem egyetlen parancsnok utasításait követik –, hanem horizontálisan, a maguk urai. Az elmúlt tíz év kriminológiai tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagy kábítószerkartellek, volt belőlük hat-nyolc, léteznek még, de már nem csak ők határozzák meg a felállást Mexikó bűntérképén. Létrejött számos olyan rendkívül erőszakos csoport, amely osztozkodni akar a különösen a kokain Amerikába juttatásából eredő mesés bevételen. Ezek egymással is harcban állnak. Innen erednek a borzalmas leszámolások, a területért vívott küzdelmek, az útvonalak ellenőrzésére indított akciók, amelyeknek mind van egy hátsó céljuk is: demonstrálni a szervezet erejét és kegyetlenségét.

Meglengetett fehér zászló

A Sinaloa kartell, amely a legjelentősebb Mexikóban, sikeresen átvészelte vezetője, a Köpcös 2016-os letartóztatása után támadt hatalmi űrt, amelyet fia, Ovidio be is töltött. Szakértők megjegyzik, eddig a drogkartellek részéről szinte sohasem láttunk ilyen egyértelmű szembeszegülést az állammal, mint Culiacánban, ahol több órán át polgárháborús állapotok uralkodtak.

A bűnözők inkább próbáltak beépülni az állami gépezetekbe, bejuttatni oda az embereiket, és az onnan szerzett értesülések alapján vezetni a szervezetüket. Ez a nyílt erőszak valaminek a kezdete lehet – állapítják meg, mint ahogy azt is, hogy nagy a bizonytalanság a mexikói kábítószer elleni politikában is. Példa erre a múltkori eset, amikor az államfő maga lengette meg a fehér zászlót. A bűnözők érzik ezt a tehetetlenséget. AMLO meg akarja szünteni a háborút a bűnbandákkal szemben, fokozatosan visszarendeli a katonákat az utcákról. Mint mondja: „golyók helyett cirógatást”. A szegénység fokozatos felszámolásával mintegy megvonná a bűnszervezetek tömegbázisát. Szép tervek, fél évszázad múlva talán érezzük is az első eredményt. De vajon amíg ez a kívánt állapot megvalósul, addig mit csináljanak a hatóság emberei, akik még nincsenek a kartellek zsebében? Donald Trump üzenetében, amellyel zavarba hozta mexikói kollégáját, a következőket javasolta: „Ha Mexikó szükségesnek látja vagy kéri az Egyesült Államok segítségét a szörnyeteg legyőzésében, mi készen állunk, hogy gyorsan és nagy hatásfokkal elvégezzük ezt a munkát.”

A nyomás egyre nő Andrés Manuel López Obradoron.