Az elmúlt években december nem jelentett bizonyosságot a havazásra. Gábor ezért hógépet is hozatott, hogy műhó hullhasson Katával a fejükre, amikor a lány könnyek között kimondja: „Persze, hozzád megyek.” Gábor ugyanis nem akart szokványos vacsorával egybekötött lánykérést. Tudja, hogy szerelme imádja a telet, rendszeresen járnak együtt síelni, ezért úgy gondolta, a budai hegyek december elején kiváló díszletül szolgálnak majd. Fél év megfeszített szervezés nyomán Nagykovácsitól nem messze, egy eldugott tisztáson készült a meglepetés, és még az ég is kegyes volt, Gábor a havas fák előtt térdelhetett le. Némi problémát okozott, hogy a mesebeli helyszínhez tartozó kivilágított asztalt mire állítsák biztonságosan a hóban, de a rendezvényszervező gyorsan szerzett egy kisebb emelvényt. A két pincér már nem volt ilyen szerencsés, nehezen találták meg a helyszínt, majd csúszkáltak a havas földúton, és mivel a pár egy órát késett, fagyoskodhattak a hidegben (zsúfolódhattak a furgonban), hogy az igen után elkezdhessék felszolgálni a pezsgőből és forró csokoládés gyümölcsökből álló falatkákat. Az esemény a pár számára mesebelire sikerült. Kata, bár nem értette, miért akar kedvese feltétlenül kirándulni, az erdei séta végére határozottan fázni kezdett. A tisztáson azonban, amikor Gábor letérdelt, és elmondta, mennyire szereti, majd előhúzta a gyűrűt, a hó pedig a gépnek köszönhetően hullani kezdett, igazi örömkönnyekkel sírt.
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.