Békegalamb, piros pettyes kendő

Országszerte hatalmas lelkesedéssel ünnepelték a dolgozó asszonyok százezrei a Nemzetközi Nőnapot. Örömük méltóképpen jut kifejezésre több és jobb munkájukban, amellyel április 4-i felajánlásaik sikeres megvalósítását segítik elő.

Az Egyesült Izzóban már a külsőségekben is megmutatkozik március 8. ünnepi hangulata. A nők munkahelyét ibolyák, hóvirágok díszítik. A feliratok pedig a világ minden asszonyát a háborúelleni összefogásra hívják fel. A kultúrházban megtartott nőnapon elhatározták a nődolgozók, hogy az egyéni és brigádverseny további fokozásával teljesítményüket április 4-re 15-20 százalékkal növelik. A gyár nődolgozói közül háromszázan felajánlották, hogy teljesítményüket állandóan 200 százalék fölött tartják.

Az Óbudai Fehérítő nődolgozói ünneplő ruhában, pirospettyes kendőben álltak szerdán reggel munkába. A virágokkal díszített munkahelyeken serényen folyt a munka. Panyi Ferencné és Molnár Anna felajánlotta, hogy első félévi tervelőirányzatukat április 4-re teljesítik.

Az Athenaeum nődolgozói dekorációs versenyt rendeztek az üzemekben és békegalambos vörös zászlókkal és a tavasz virágaival ékesítették fel a termeket. A könyvkötészetben Tisza Kálmánné felajánlotta, hogy 130 százalékos teljesítményét 270 százalékra emeli, Kovacsik Hermina pedig azt, hogy 100 százalékkal növeli teljesítményét.

(Friss Ujság, 1950. március 9.)

*

Marosán György elvtárs beszéde: – A magyar nők, munkásnők, parasztasszonyok, értelmiségiek igen fontos szerepet töltenek be társadalmi életünkben. Pártunk Központi Bizottsága elismeréssel tekint a magyar nőmozgalom eddigi eredményeire, s reménységgel jövőjébe. Ezen az ünnepi napon is biztosítani akarjuk önöket arról, hogy a Központi Bizottság teljes mértékben és fenntartás nélkül támogatja a magyar nők harcát a békéért, a nők társadalmi megbecsüléséért, teljes egyenlőségük kivívásáért – mondotta bevezetőben, majd a továbbiakban többi közt a következőket mondotta:

– A nők egyenjogúsága a tőkések és nagybirtokosok diktatúrájának megdöntésével vált valósággá először a Szovjetunióban, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája nyomán az országok egész sorában, így hazánkban is.

(Kisalföld, 1958. március 8.)

*

A nemzetközi nőnap alkalmából tekézni hívják a lányokat és az asszonyokat Győrött. Vasárnap háromnegyed 8-tól ugyanis a Munkásőr utcai tekecsarnok tárja ki kapuit és várja a gyengébb nem képviselőit.

A tekesportban igazolással nem rendelkező lányok és asszonyok közül – korra való tekintet nélkül – bárki nevezhet. Az érdeklődőknek negyven teli dobást kell végrehajtaniuk, és a legjobbakat díjazzák.

(Népsport, 1987. március 6.)

*

Ó, azok a március eleji, funkcionáriust próbáló, kemény napok a megboldogult pártállamban! Amikor a függetlenített, vagyis látszatállásban, kamu feladatkörben „dolgozó”, ilyen-olyan aktivisták gyötrő tépelődések közben eszelték ki a munkahelyeken a nőnapi „meglepetéseket”.

Az volt ám a pártföladat! De legyőzték az objektív nehézségeket. A futószalagon gyártott „művészi alkotások” március első napjaiban mind elkeltek. A bennfentes és „szocreálokat” gyártó képzőművészhaverok számára jó üzlet volt a nőnap. Tonnaszámra készítették a rézkarcokat, rajzokat, kisplasztikának mondott figurákat, poháralátéteket, dísztányérokat. A lelkes szervezők áldásos tevékenysége révén ezek az apró mütyürök a nőnapokon odakerültek a munkapadok mellé, a szövőgépek peremére, az íróasztalokra – ajándékként. Marikák, Évák, Ilonák… meglepetést színlelve vették kezükbe a legújabb kori giccseket, amelyeken a rajzolatok „derűlátó arcélű”, bizakodó tekintetű asszonyokat ábrázoltak.

(Heti Magyarország, 1993. március 12. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)