Mit jelent a bátorság? – kérdezi a tanár. Tucatnyi apró kéz emelkedik a magasba. Az egyik kislány a következőt feleli: iskolába járni és tanulni. A lányok simogatják gördeszkájukat, az ajkukba harapnak, és nekiindulnak. Megtanulják, hogyan kell jobbra-balra fordulni és felállni, miután elestek. Egy nyári tábor jeleneteit is nézhetnénk bárhol az Egyesült Államokban, de ezek a lányok fejkendőt viselnek a sisak alatt, hosszú, szerény ruhába vannak bugyolálva, a gördeszkaaréna pedig az afgán fővárosban, Kabulban magas falak mögött van felépítve a lányok biztonsága érdekében.
A XXI. században a lányok már szinte bármit megtehetnek, kivéve akkor, ha Afganisztánban élnek, háborús övezetben: a 2020-as év rövid dokumentumfilmjének járó Oscar-díjat mégis a Megtanulni gördeszkázni háborús övezetben (ha lány vagy) című alkotás nyerte.
Néha elég egy egyszerű deszka és négy kerék ahhoz, hogy célt és értelmet adjon az életnek: Kabulban a gördeszka segítségével a fiúk mellett a kislányok is esélyt kapnak a tanulásra és arra, hogy szabadnak érezhessék magukat. Oliver Percovich ausztrál gördeszkás 2007 februárjában érkezett az afgán fővárosba barátnőjével és három gördeszkával. Amint manőverezni kezdett az utcán, érdeklődő gyereksereg vette körbe. Ennek az élménynek a hatására döntött úgy, hogy deszkásiskolát alapít, amelyből a Skateistan, Afganisztán egyik legsikeresebb civil kezdeményezése lett. Mostanra felépítették Afganisztán két legnagyobb, fedett sportcsarnokát, a programot pedig Kambodzsába és Dél-Afrikába is elvitték. Afganisztánban 7–12 éveseknek indítottak külön programot, amely arra szolgál, hogy a gyerekek újra be tudjanak illeszkedni az általános iskolába. Ahhoz, hogy gördeszkázhassanak, előbb tanulniuk kell.
Afganisztánban a deszkások negyvenöt százaléka lány, ami óriási dolog, hiszen ebben az országban temérdek nehézséget és veszélyt lehetne felsorolni, de az biztos, hogy nőnek születni itt a legnehezebb és legveszélyesebb. Csupán néhány év telt el azóta, hogy az iskolába járást és a tanulást tiltották a lányoknak annak ellenére, hogy – mint a filmben megszólaló egyik tanár rámutat – maga Isten is azt mondja a Koránban, hogy a tudás megszerzése mindenki kötelessége. A tálib rémuralom visszaszorulása után ma az afgán kormány azt hirdeti, hogy mindenki járjon iskolába, de a hátrányos helyzetű családok gyerekei közül sokan kimaradnak az oktatásból. Különösen a lányokat tartják otthon: házimunkát végeznek, rágógumit vagy teát árulnak a még mindig életveszélyes utcán, kisebb testvéreikre vigyáznak, vagy csak üldögélnek egész nap. Ezek a lányok nem másztak fára, nem játszhattak gondtalanul a szabadban, és biciklizniük is tilos.