Hátra arc!

Sohasem látott erőszakhullám tombol Mexikóban. Ezzel szembesülve López Obrador, az ország elnöke is kénytelen volt jelentősen módosítani a belbiztonsági politikáján: visszatérnek a katonák az utcákra, hogy jelenlétükkel próbáljanak meg gátat szabni a mindennapos öldökléseknek. A baloldal angyali álmai szembetalálkoznak a valós élettel.

Gyerekek fegyveres kiképzése játék puskákkal a mexikói Ayahualtempában. Gyászos rekordok Fotó: Bloomberg Forrás: Getty Images/Bloomberg–Cesar Rodriguez

A rendőrparancsnok elleni merénylet előtti napon a mexikói kormány elfogadott egy akciótervet, amelynek célja a kábítószerkartellek kiszorítása Mexikóvárosból. Nyilván a bűnözők a merénylettel méltó választ akartak adni erre: elfogadják a kihívást, és a harcban nem maradnak adósok.

A két évvel ezelőtt lezajlott legutóbbi elnökválasztást a baloldali Andrés Manuel López Obrador, azaz AMLO nyerte, ki tudja hányadik nekifutásra. Az egyik legfontosabb kampányígérete az volt, hogy birtokában van annak a módszernek, amellyel meg lehet állítani a kegyetlen bűnözési hullámot. AMLO szerint az egyenlőtlenséget és a szegénységet kell felszámolni, és akkor senki se áll majd bűnözőnek. A katonaságot visszaparancsolja az utcákról a laktanyába. „Ölelése­ket, és nem golyókat kell adni” a bűnözőknek – ez volt az időközben elnökké avanzsált idős politikus álma, aki még azt is kijelentette, ha elképzelése meghiúsul, akkor szép csendben távozik az államfői tisztségből. A 130 milliós Mexikóban ez a társadalmi igazságosságot és egyenlőséget kitűző terv ugyancsak elrugaszkodott a valóságtól – figyelmeztettek már akkoriban is a politikai elemzők. És az elkeseredett emberek mégis neki szavaztak bizalmat, olyannyira akarták, hogy valaki véget vessen a gyilkosságoknak, hogy normális életet élhessenek.

Az elnök neki is állt terve megvalósításának. Elsőként létrehozta a Nemzeti Gárdát, amely szerinte az emberarcú rendőrség jelképe lesz. AMLO fél az egyenruhásoktól, akik bármelyik pillanatban puccsot hajthatnak végre ellene. Ám akik a gárdába jelentkeztek, nyolcvan százalékban aktív vagy volt katonák. A toborzással, a kiképzéssel a mexikói hadsereg tisztjei foglalkoztak, még a vezényszavakat is a katonaságtól vették át. A ,,polgári rendőrség” fogalmát ugyancsak nehéz lehetett értelmezni, mivel minden elemében katonai volt.

A Nemzeti Gárdával az a legnagyobb baj, hogy mint valami Jolly Jokert, mindenütt őket vetették be.

A kábítószer-ellenes harc mellett rájuk hárult a déli határok ellenőrzése az ott beáramló migránskaravánok előtt, az ország kőolajvezetékeinek védelme a megcsapolásoktól, a harc a hamis gyógyszerek ellen, és a kórházak biztosítása is rájuk hárult a jelenleg is dühöngő koronavírus-járvány alatt.

Az idén márciusban a mexikói gyilkosságok száma minden korábbi adatot felülmúlt: egyetlen hónap alatt 3078-an váltak áldozattá. A 2006-ban kezdődött drogellenes háborúban 290 ezren vesztették életüket, tavaly 34 ezren haltak erőszakos halált az országban. Az elmúlt 14 évben 61 ezer személy tűnt el. A hozzátartozók még évtizedekkel ezelőtt történt eltűnési ügyekben is reménykednek szeretteik hazatérésében, de ők valószínűleg olyan tömegsírokban fekszenek, mint amelyet Jalisco államban hónapokkal ezelőtt feltártak. Eddig legkevesebb 215 holttest került elő a Guadalajara környéki sírgödörből, és még öt közelit vizsgálnak.

A mexikói elnöknek is be kellett látnia, hogy fellépése a kábítószerkartellek ellen hova vezet: az erőszak minden korábbinál erőteljesebben tombol. A koronavírus-járvány következményeit még korai megítélni, de az biztos, hogy Mexikó gazdasága a világon az egyik legnagyobb mértékben sínyli meg a pandémiát. Az elnök májusban kapitulált, kihirdette, hogy a hadseregnek segítenie kell a belbiztonsági szerveket – rendőrség, Nemzeti Gárda – a kábítószerkartellek elleni harcban, a rajtaütésben, elfogásban, felderítésben. Intézkedett arról, hogy a Nemzeti Gárda létszámát százezer főre bővítsék. Ezt úgy lehet értékelni, mint totális szakítást az eddigi politikájával.

Gyerekek fegyveres kiképzése játék puskákkal a mexikói Ayahualtempában. Gyászos rekordok
Fotó: Getty Images/Bloomberg–Cesar Rodriguez

Ő volt az, aki már-már mantraszerűen azt ismételgette, hogy az elődjeitől milyen hatalmas hiba volt a hadsereg bevetése a szervezett és fegyveres bűnözés ellen. Ez vezetett a jelenlegi állapotokhoz – hangoztatta úton-útfélen a kampányában. És most ő is ugyanazt teszi. Talán megunta a gyilkosok ölelgetését és a bandatagok szép szóval jó útra térítését. Egy ígéretéről viszont megfeledkezett: arról, ha kudarcot vall, akkor távozik az elnöki posztról.

Nem állítjuk, hogy a jobboldali elnökök kartell­ellenes intézkedései valami csodát hoztak volna Mexikó életében, a mindennapos borzalom megmaradt. Enrique Peña Nieto, az előző elnök legalább lefejezte a kábítószerbandákat, de igazi áttörést ő sem tudott elérni, mindig jött egy újabb vezér, aki a szervezet élére állt. De egyben megkezdődött a nagy kartellek szétaprózódása, ami azzal járt, hogy kisebb, még pénzéhesebb és még kegyetlenebb csoportok jelentek meg a mexikói bűnözésben. López Obrador elnöknek – felébredve vágyálmaiból – ezekkel kell együtt élnie.