Aláírásharc – a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése

A 2019. május 7-én indult, eredetileg egyéves visszaszámlálás ideje alatt minimum hét uniós országból legalább egymillió aláírást kellett összegyűjteni az Európai Bizottság aláírásokat fogadó világhálós felületén, illetve papíralapú íveken. Ezek regisztrálása nyomán az Európai Bizottságnak közmeghallgatást kell tartania a nemzeti régiók ügyében.

Az uniós fejlesztési alapokból való méltányos részesedés a politikai cselekvés új perspektíváit is megnyithatja – a gazdasági fejlődés garanciáin túl. Fotó: REDA&CO Forrás: Enrico Spanu/REDA&CO/Universal Images Group via Getty Images

Ennek birtokában a vírusjárvány nyomán keletkezett vis maior helyzetre hivatkozással a Székely Nemzeti Tanács joggal kérelmezhette az Európai Bizottságnál a polgári kezdeményezés aláírási periódusának meghosszabbítását. Esélyeit növelte, hogy nemcsak az SZNT-akció szenvedte meg a járvány következményeit, így más országok és szervezetek érdeke is volt az ez irányú lobbizás.

Bár az aláírási felület július 18-a óta újra „éles”, az ügy iránt elkötelezettek és érdeklődők ­amolyan déjá vu érzéssel szembesülnek – és nem feltétlenül a hátborzongatóan jó, sokkal inkább a szorongó értelemben. Az egymilliós paraméter csodaszámba menő teljesítése után most már az a cél, hogy a szignók mennyisége minimum hét uniós országban érje el az adott tagállamra vonatkozó, lélekszám alapján meghatározott küszöbértéket. Eddig három – Magyarország, Románia és Szlovákia – van a tarsolyban, a kampánycsapat újabb hetet céloz meg, valamint kétmillió aláírást. Mondhatnánk: a biztonság kedvéért.

Csakhogy itt másról, többről is szó van. Minél több aláírás kerül a brüsszeli asztalra, annál kevésbé lehet lesajnálóan mondani, hogy tessék, erre a „termékre” ekkora a kereslet, ennyi a legitimitása. Sőt valami egészen másról is szó van. Az első aláírási kör alapján úgy tűnik, a magyar társadalom harminc éve várt hasonló, ideológiai, közéleti árkok betömésére alkalmas össznemzeti ügyre. Az SZNT kezdeményezése mellett felsorakozott jobb- és baloldal egyaránt, a magas és szubkultúrák képviselői, sportolók.

Kétségtelen, Izsák Balázs, az SZNT elnöke különleges politikai terméket hozott létre: a székelyek megüzenték Brüsszelnek, hogy több mint huszonöt európai kisebbség, a nemzeti régiók külön forrásokat szeretnének saját fejlesztésükre. Mert ahol nincs pénz, ott nincs gazdaságfejlesztés, nem lehet megakadályozni a fiatalok elvándorlását. Pénzzel viszont megelőzhető a demográfiai kataklizma, megvalósítható, hogy a magyarnak magyar orvosa legyen, az okszitánnak meg okszitán. Az elképzelés, mely szerint jogszabály-módosítással kell belenyúlni az uniós kohéziós alapok elosztásába, hogy a Székelyföld, Szilézia és Bretagne közvetlen módon, országa kormányától függetlenül juthasson pénzhez, az utóbbi harminc év egyik leginkább figyelemre méltó gondolata.

A kezdeményező szervezet új fogalmat is megpróbált beemelni a közbeszédbe: nem kisebbségekről beszél, hanem olyan nemzetekről, népcsoportokról, amelyek a saját térségükben többségben élnek, országukban államalkotó tényezőként kellene elismerni és kezelni őket. Kérdés, mennyire érzékelik hasonló módon a kérdést a nyugati országokban élő, nem többségi népcsoportok. A kisebbség megjelölés ugyanis arrafelé korántsem mindig olyan mértékben koloncokkal terhelt, mint a mi Kelet-Közép-­Európánkban. Mint ahogy a kisebbségek iránti érzékenység sem mindenhol jobboldali toposz, a kampánycsapat tagjai szerint Baszkföldön például egyenesen számunkra rossz emlékű csillagokkal tűzdelt az autonomista mozgalom.

Hogy az uniós lakosság tíz százalékát kitevő őshonos nemzeti közösségeknek milyen érdekük fűződhet csatlakozni a székelyföldi kezdeményezéshez? Az uniós fejlesztési alapokból való méltányos részesedés a politikai cselekvés új perspektíváit is megnyithatja – a gazdasági fejlődés garanciáin túl. És miután a politikai és marketingkommunikáció egyik legfontosabb eszköze az üzenetek leegyszerűsítése, ebből a megközelítésből a történet a pénzről szól.

Ilyen körülmények között igyekszik utat vágni magának az SZNT kezdeményezése. Miközben annak különlegességét, kategóriateremtő jelentőségét még mindig csak kevesen értik.