Első olimpiai bajnokunkat, Hajós Alfrédot hazánkban mindenki ismeri. Uszodák, iskolák, utcák viselik a nevét, többek között az általa tervezett Margit-szigeti nemzeti sportuszodáé. Hajós Alfrédnál mindössze egy évvel volt fiatalabb Manno Miltiades. Együtt úsztak a Magyar Úszó Egyesületben (MÚE), majd éveken át csapattársak voltak futballban, előbb a MÚE labdarúgó-szakosztályában, majd a Budapesti Torna Clubban (BTC). A hazai futball első két, 1901-es, majd 1902-es nemzeti bajnokságát a BTC-vel nyerték meg úgy, hogy becenevén Milti vagy Görög tizenhét, majd tíz góllal mindkét idényben gólkirály lett.
E hőskorban az egyszerre több sportban is kiemelkedő all-round sportember típusa nem volt ritka. Ahogy Hajós Alfréd az úszás és a futball mellett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is eredményes versenyző volt, úgy Miltiades is idényszerűen váltogatta a sportágakat – télen téli sportokat, nyáron nyáriakat. Miközben országos úszóversenyeken jeleskedett, és a futballban is az említett érdemeket szerezte, párhuzamosan futóként, síelésben, kerékpározásban és gyorskorcsolyában is győzelmet győzelemre halmozott. Utóbbiban négyszer volt magyar bajnok, 1903-ban a magyar színeket képviselve második lett a norvégiai Krisztiániában (ma Oslo) az Európa-bajnokságon, majd a szentpétervári világbajnokságon harmadik ötszáz méteren. Valakinek már az eddig felidézett eredmények is bőven kielégítőek lennének, de hősünknek közel sem. 1902-ben ült először a Pannonia Evezős Egylet egypárevezős hajójába a Dunán, és 1906-ig elnyerte négy év magyar bajnoki címét – több nemzetközi trófea mellett.

Fotó: Érdekes Ujság, 1914
Felfoghatatlan, hogy miféle titkos erő hajtotta előre Manno Miltiadest. Erre egyfajta választ kaphatunk, ha az 1879-ben a délvidéki Pancsován született, majd családjával Budapestre költöző sportember gyerekkorát vizsgáljuk. Ha létezett volna a XIX. század végén nevelési tanácsadó gyermek-szakpszichológussal, akkor alighanem kiállították volna róla a „hiperaktív” diagnózist. Tény, hogy iskolai szereplése nem volt díszmenet. Az életművét kutató kevés szakember egyike, Farkas Ágnes, a Sportmúzeum könyvtárosa erről úgy vélekedik, hogy renitens viselkedése mögött alighanem fokozott mozgásigénye és a sport iránti fanatizmusa húzódott meg. Fölös testi és szellemi energiáit a sportban és a rajzolásban vezette le. Ezek aztán idővel az önfegyelemre is megtanították.