A sport költségeinek finanszírozása a fiút állandó pénzügyi egyensúlyozásra kényszerítette a sporttársi, mecénási és baráti kölcsönök pontos visszafizetése és az ide-oda eladott rajzaiból, grafikáiból befolyó bevételek között. Titokban járt tanulni akadémikus festőművész barátjához, Hegedűs Lászlóhoz, 1905-ben bátyja segítségével sikerült kijutnia a bajor fővárosba, és a híres Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1912-ig csiszolta tudását.
Manno Miltiades személyiségrajzának másik fontos eleme a hazafiasság. 1903-ban önkéntesként vonult be a brassói 2. huszárezredhez, ahonnan 1904 őszén tartalékos hadapródjelöltként szerelt le, majd öt évvel később tartalékos huszár hadnaggyá léptették elő. Amikor sportkarrierje zenitjén kitört a nagy háború, önként jelentkezett harctéri szolgálatra. A budapesti 1. honvéd huszárezred törzsének állományában vett részt a galíciai harcokban, számos kitüntetést és több sebesülést szerezve.
A legsúlyosabbat a híres gorodoki lovasrohamban. 1914. augusztus 17-én az 5. honvéd lovashadosztály parancsnoka, Froreich Ernő altábornagy a harci láz hevében nem várta meg a kiküldött felderítők jelentését az ellenség helyzetéről, így vaktában adott ki támadási parancsot. A hatalmas lovasrohamot az orosz tüzérség és géppuskák tüze fogadta, így az össze is omlott. A hadosztály elveszítette 24 tisztjét, 450 huszárját és 650 lovát. Manno hadnagy nem esett fogságba, de bokalövést szenvedett, ami véget vetett aktív sportpályafutásának. Viszont előléptették főhadnaggyá, majd századossá, és elhalmozták kitüntetésekkel.
Leszerelése után művészeti karrierje építésébe kezdett. Eleinte könyvillusztrátorként, festőként, sportplakátok rajzolójaként dolgozott, közben sok éven át a Magyarság című lap illusztrátoraként sport- és politikai témájú grafikákat, reklámokat és karikatúrákat készített. A Tanácsköztársaság alatt bujkálnia kellett, mivel belépett az 1918-ban alakult Ébredő Magyarok Egyesületébe, amely később meghatározó jobboldali tömegmozgalommá fejlődött. Az 1919-es vészterhes időszak mély hatást gyakorolt művészetére. A kommünt követően érzékletesen mutatta be plakátjain a vörösterror és önkény momentumait. Politikai állásfoglalásai határozottak és szókimondók voltak, s mint ilyenek, aligha felelnek meg a politikai korrektség mai véleménykorlátozó követelményeinek. A Görög személyiségét markánsnak ismerték el kortársai, de olyannak, „akinek örökké víg kedélye valami gyermeki ártatlanságot és őszinteséget sugárzott” – olvasható Horváth Vilmos cikkében, a Magyar Olimpiai Akadémia 2019-es évkönyvében.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!