Érzékenyítve

A népmese mögött rendezett világkép bontakozik ki, ezért az jó iránytű. Olvasása közben találkozunk a normalitással.

Tizennégy civil szervezet, köztük a Nagycsaládosok Országos Egyesülete javaslatcsomagot állított össze, amelynek célja a gyermekek érdekeinek és a szülői jogoknak a normatív szintű szabályozása az érzékenyítés területén. A javaslat alapkoncepciója, hogy ezentúl a szülő mindenképpen kapjon kellő tájékoztatást mind az intézményekben zajló érzékenyítő programokról, mind pedig a célzottan érzékenyítő könyvekről, kiadványokról, műsorokról és más tartalmakról. A javaslat része, hogy a szexuális tárgyú érzékenyítéskor a gyermek részvételéhez szükség legyen a szülők előzetes, pontos tájékoztatására és írásbeli engedélyére. Így biztosítható, hogy az ilyen foglalkozáson csak az a gyermek vehessen részt, akinek a szülei ezt előzetesen írásban megengedték. Az aláírók kérése továbbá, hogy a törvényalkotók vizsgálják meg a szexuális érzékenyítés alsó korhatára meghatározásának lehetőségét.

A Meseország mindenkié című, botrányt kiváltó gyűjteményhez letölthető foglalkozásterv például alsósoknak, tíz éven aluli gyerekeknek ajánlja azt a mesét, amely két férfi házasságával ér boldog véget. A foglalkozásterv több helyen is rájátszik a tükrözésre, szerkesztői nyilván tisztában vannak azzal, hogy hatalma lesz a gyereken annak, aki visszatükrözi őt. Az identitásunk külső megerősítésekből épül fel, jó esetben azt tükrözi vissza a környezet: nekem gyönyörű vagy, öröm rád nézni. A játékos foglalkozás széles körű tájékoztatást nyújt az emberi jogokról is: „Házasodik a herceg: szabad párválasztáshoz való jog. Egyvalaki álljon ki a többiek elé (később cseréljenek: legyen legalább egy lány és egy fiú). A feladat az, hogy próbálják meg a mozdulatait a legprecízebben­ utánozni. Meg lehet utána szólaltatni a tanulókat, hogy mit éreztek könnyűnek, nehéznek, kellemetlennek, kellemesnek (a fiúk a lányos, a lányok a fiús mozdulatokat is kellemesnek érezték-e).”

Reklám: facilitátor csoportokra osztja a gyerekeket, és megkéri őket, hogy készítsék el a királyfi esküvőjéről szóló reklámfilmet/szlogent/hirdetést. (Mi az, amit fontosnak tartanak elmondani a királyfiról?) Nem lehet elég korán kezdeni, már az óvodásokban és a kisiskolásokban is érdemes tudatosítani, hogy a reklám kulcskérdés. A következő „játékban” újabb ötlettel áll elő a facilitátor: „El lehet játszani a gondolattal: a lányok fiúk lesznek, és fordítva (akár mondhatjuk nekik azt, hogy egy napra). Hogyan változna meg az a napjuk? Mit csinálnának máshogy?”

Kicsit sem direkt kérdések.

Arisztotelész óta tudjuk: az utánzás veleszületett tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. A művészet természete szerint szintén utánoz, hatása a ráismerés öröméből fakad. Történeteink ismétlődnek. Elmondjuk, leírjuk őket százszor, s közben minden új eset felidézi a korábbi változatot. Az átirat hivatkozik is az előzményeire: hitelesíti magát a forrással. Az olvasónak pedig a ráismerés örömét ígéri, de nemcsak a történetre – önmagára is. Hiszen akarva-akaratlan hozzáigazítjuk saját élettörténetünket az olvasmányainkhoz, így minden esetben magunkat is olvassuk. Közben ráismerünk működésmódokra, visszatérő helyzetekre, elvekre, amelyekből egy-egy eset kibontakozik. Felismerjük magunkat a szövegben.

A népmese mögött rendezett világkép bontakozik ki, ezért az jó iránytű. Olvasása közben találkozunk a normalitással. (Még a csalimeséknél is, mert van mihez viszonyítani, hát nevethetünk a bolondságain.) A normalitás része, hogy léteznek társadalmi különbségek – ez valóban adottság, ebben a Labrisz Leszbikus Egyesület mesegyűjteménye sem mond újat.

Jung úgy tekintett a népmesékre, mint kollektív tudattalanunk dokumentumaira. Ugyanakkor állította: semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete. Az elrendezetlen vágyak. Alábbi, nevelésről szóló gondolatait érdemes megszívlelni minden szülőnek, pedagógusnak, meseírónak és kiadónak. „Én ugyanis azzal gyanúsítom kortársaink gyerekek iránti pedagógiai és lélektani lelkesedését, hogy szándékuk nem becsületes: a gyerekről beszélnek, holott a felnőttben lakozó gyerekre kellene gondolni. Minthogy a felnőttben ott rejtezik egy gyermek, egy örök gyermek, aki szüntelenül formálódik, sosincs kész, s állhatatos gondozásra, figyelemre és nevelésre volna szüksége. Ez az emberi személyiségnek az a része, amely teljességgé szeretne fejlődni. Ettől a teljességtől azonban korunk embere olyan messze van, mint az ég a földtől. Hiányosságát sejtve hatalmába keríti a gyerek nevelését…”

Érdemes tehát az ideológiával csínján bánni, főképp, ha a mesefeldolgozás megrendelésre készül. Már a náci propaganda szellemi motorja, Goebbels is felhívta arra a figyelmet, hogy a módosításokkal körültekintően kell eljárni, mert a gyerekek hamarabb észreveszik a történetbe nem illő, propagandisztikus részeket, mint a szüleik.

Kapjanak inkább megerősítést a népmesék, amelyek pozitív irányba mozdítják a személyiséget! Mindnyájunknak vannak elakadásaink, ezért is születnek a tematikus mesekönyvek. Egészen friss Csóka Judit klinikai szakpszichológus-meseterapeuta válogatása, a Mesék a szabadulásról. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent korábbi gyűjteményei: Mesék feleségekről és férjekről, Mesék a gyógyulásról, Mesék a pénzről. Érdemes visszanyúlni a Mesélj nekem című tematikus sorozathoz is, amely a Manó Könyvek Kiadó gondozásában látott napvilágot. Bőséges választékot kínál Boldizsár Ildikó népszerű sorozata a világ mesekincséből. A Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért című válogatása minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy harmóniában éljünk a természettel. A népmese tiszta forrás. Kerüljük a kútmérgezést!