Érzékenyítve

A népmese mögött rendezett világkép bontakozik ki, ezért az jó iránytű. Olvasása közben találkozunk a normalitással.

Kicsit sem direkt kérdések.

Arisztotelész óta tudjuk: az utánzás veleszületett tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. A művészet természete szerint szintén utánoz, hatása a ráismerés öröméből fakad. Történeteink ismétlődnek. Elmondjuk, leírjuk őket százszor, s közben minden új eset felidézi a korábbi változatot. Az átirat hivatkozik is az előzményeire: hitelesíti magát a forrással. Az olvasónak pedig a ráismerés örömét ígéri, de nemcsak a történetre – önmagára is. Hiszen akarva-akaratlan hozzáigazítjuk saját élettörténetünket az olvasmányainkhoz, így minden esetben magunkat is olvassuk. Közben ráismerünk működésmódokra, visszatérő helyzetekre, elvekre, amelyekből egy-egy eset kibontakozik. Felismerjük magunkat a szövegben.

A népmese mögött rendezett világkép bontakozik ki, ezért az jó iránytű. Olvasása közben találkozunk a normalitással. (Még a csalimeséknél is, mert van mihez viszonyítani, hát nevethetünk a bolondságain.) A normalitás része, hogy léteznek társadalmi különbségek – ez valóban adottság, ebben a Labrisz Leszbikus Egyesület mesegyűjteménye sem mond újat.

Jung úgy tekintett a népmesékre, mint kollektív tudattalanunk dokumentumaira. Ugyanakkor állította: semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete. Az elrendezetlen vágyak. Alábbi, nevelésről szóló gondolatait érdemes megszívlelni minden szülőnek, pedagógusnak, meseírónak és kiadónak. „Én ugyanis azzal gyanúsítom kortársaink gyerekek iránti pedagógiai és lélektani lelkesedését, hogy szándékuk nem becsületes: a gyerekről beszélnek, holott a felnőttben lakozó gyerekre kellene gondolni. Minthogy a felnőttben ott rejtezik egy gyermek, egy örök gyermek, aki szüntelenül formálódik, sosincs kész, s állhatatos gondozásra, figyelemre és nevelésre volna szüksége. Ez az emberi személyiségnek az a része, amely teljességgé szeretne fejlődni. Ettől a teljességtől azonban korunk embere olyan messze van, mint az ég a földtől. Hiányosságát sejtve hatalmába keríti a gyerek nevelését…”

Érdemes tehát az ideológiával csínján bánni, főképp, ha a mesefeldolgozás megrendelésre készül. Már a náci propaganda szellemi motorja, Goebbels is felhívta arra a figyelmet, hogy a módosításokkal körültekintően kell eljárni, mert a gyerekek hamarabb észreveszik a történetbe nem illő, propagandisztikus részeket, mint a szüleik.

Kapjanak inkább megerősítést a népmesék, amelyek pozitív irányba mozdítják a személyiséget! Mindnyájunknak vannak elakadásaink, ezért is születnek a tematikus mesekönyvek. Egészen friss Csóka Judit klinikai szakpszichológus-meseterapeuta válogatása, a Mesék a szabadulásról. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent korábbi gyűjteményei: Mesék feleségekről és férjekről, Mesék a gyógyulásról, Mesék a pénzről. Érdemes visszanyúlni a Mesélj nekem című tematikus sorozathoz is, amely a Manó Könyvek Kiadó gondozásában látott napvilágot. Bőséges választékot kínál Boldizsár Ildikó népszerű sorozata a világ mesekincséből. A Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért című válogatása minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy harmóniában éljünk a természettel. A népmese tiszta forrás. Kerüljük a kútmérgezést!