Lebombázott műterem – Elveszett festői fotográfiák

Hatalmas, boltozatos homlok, előrenéző, nagy, sötét szemek, merész orr, tiszta rajzú száj a kevés, puha fénnyel formált arcban, a fehér gallér alatt fekete lavallière nyakkendő: az elegáns fényképről a fiatal Bartók Béla tekint vissza ránk. Ha valaki hírét sem hallotta volna a zeneszerzőnek, a portré első ránézésre meggyőzné, hogy a modell következetes művész, tiszta, bátor ember.

Gurzó
2020. 10. 01. 12:45
Székely Aladár, a jellemábrázolás nagymestere fiával. Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Míg az MFM száz Székely-képet őriz, az irodalmi múzeumban lévő egység ezerkétszáz felvételt jelent, ezek zöme már átesett a restauráláson. Ismereteiket a kutatók erre a két törzsanyagra alapozzák, miközben tisztában vannak azzal, mennyire töredékes mindkét kollekció. Az sem kétséges számukra, hogy vannak még magántulajdonban lévő azonosítatlan Székely-fotók.

A művész fényképezés közben nem ismert fáradtságot, kedvelt felvételeit többször átdolgozta. Példa erre az 1910-es Anya és gyermeke című fotója, amellyel első nagy sikerét aratta. Nélkülöző barátain rendszeresen segített, Adyn egészen haláláig, festőművészek sorsán képek vásárlásával igyekezett enyhíteni. A kiállításokon kompetens kritikusként fogadták, véleményére sokat adtak.

A fotográfus nyolcvan éve, 1940. szeptember 27-én hunyt el Budapesten. Idén februárban, születése százötvenedik évfordulóján a kecskeméti fotográfiai múzeumban rendeztek képeiből időszaki kiállítást. Egyetlen köztéri szobra szülővárosában, Gyulán áll, a róla elnevezett utcában. Munkásságát felterjesztették a hungarikumok gyűjteményébe.

Élő testek

Székely Aladár születésének 150. évfordulója alkalmával a Petőfi Irodalmi Múzeum októberben nyíló kiállítása arra vállalkozik, hogy ismert és eddig nem publikált képek segítségével betekintést engedjen a művész személyes életébe, a műteremben folyó alkotómunka kisebb műhelytitkaiba, s nem utolsósorban több mint száz fotó segítségével felrajzolja a műterem három és fél évtizedes működésének jellemző vonulatait. Kik jártak az általa, majd a fia által vezetett műterembe, milyennek látta, láttatta a fotográfus a hozzá betérő, közeli ismerősként, barátként tisztelt alkotókat? Mi az a különös, egyedi, amit meg kell ragadni a testből, hogy az élővé és jellemzővé váljon, s akár egy század múlva is hatni tudjon? 1915 karácsonyára jelent meg az Írók és művészek című albuma, addigi pályafutásának rá jellemző válogatása, az első sorozat. Kiket, mely felvételeket tartalmazott volna a második sorozat?

A hipotetikus kérdés megválaszolásához a kiállítás azokból a pozitív kópiákból és negatívokból mutat be reprezentatív válogatást, amelyek a Székely-hagyaték részeként 1977-ben kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeumba.

(Új vizeken. Írók és művészek Székely Aladár műtermében. 2020. október 21. – 2021. január 31.)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.