Az anyaghasználat az egész parkban igényes, a tó körüli felületek kikapcsolódásra csábítanak, a domboldalak élettel telik. A növények változatosak: vadvirágsorok, cserjés, elbújós helyek adódnak a családi piknikekhez, a Margit körút zajától mentes környezetben. Egy zöld kis sziget, mely kikapcsol, kiszakít a városi dzsungel zsivajából.
A park a Millenárissal három ponton is kapcsolatot teremt. A Fény utca felett domb ível át, melyen átsétálhatunk, a kilátó emelt passzázsán is kereszteződésmentesen juthatunk a Millenáris épületének felső szintjére, a terület keleti oldalán pedig egy gyalogátkelőn szintben is átjuthatunk. A két park játékossága, kollázs jellegű szerkesztése egymással rokon építészeti miliőt teremt. A Millenáris keretét adó ipari épületek bája az új, futurisztikus hangvételű parkból hiányzik.
A nyárutó hétvégéjén a parkba indulva a gyerekekkel a Kis Rókus utca felől találtunk parkolóhelyet. A gyerekek kérdezgették, hol a park, a beton támfalakon átérve azonban rögtön felfedezték a játékos szökőkutat. Először a vizet kerülve, majd pár perc múlva csuromvizesen játszottak órákig, a dombokon átszaladva pedig a kötélpályás játszótéren folytatták a napot kimerülésig. Az olvasatok egymással csatáznak. A dombok a térfalakkal, a művi a természetessel feszül össze. Kellett a zöld, jó, hogy lett zöld, hogy használni fogjuk, belakjuk majd, az biztos. Hogy fenntartjuk, ápoljuk-e rendesen, hogy az idő próbáját kiállja-e a szokatlan, ámde merész dombvilág, ezt majd csak később tudjuk meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!