Elátkozott repülőtér

Botrány, Katasztrófa, Fiaskó, Káosz, Közröhej – az elmúlt években ilyen öles címekkel jelentek meg a német ­újságokban azok az írások, amelyek Berlin új repülőterének állandó átadási csúszásáról szóltak. Bár a ceremónia kilenc évet váratott magára, hatszori hosszabbítás után a múlt szombaton szerény körülmények közt ­átadták a forgalomnak a brandenburgi repteret. Akik látták, azok szerint lélegzetelállító.

Az új Berlin-Brandenburg repülőtér várócsarnoka. Sokáig „légörvényben volt” Fotó: Michele Tantussi Forrás: Reuters

Ez egész Németországnak hihetetlen szégyen – jelentette ki még korábban az egyik kivitelező vállalat vezetője. Német földön szinte nem volt olyan humorista, aki ne köszörülte volna nyelvét az állandó késéseken. Még az amerikai elektromos autókat gyártó cég, a Tesla első embere, Elon Musk is megengedett egy poént magának, akit a berlini reptér mellett épülő üzeméről kérdeztek, hogy mikorra fog állni a negyvenezer dolgozót foglalkoztató gyár: „Gyorsabban elkészül, mint a repülőtér” – ez volt piciny fricskát tartalmazó válasza. Az évek során a szellemreptéren olyan állások voltak, amelyek hallatán a németek a hasukat fogták. Egy üres vonatnak minden egyes nap be kellett futnia a repülőtér állomására, hogy „légörvényt keltsen”. Egy sokak által vágyott munkakörben évekig naponta meg kellett nyitni minden csapot a rozsdásodás megakadályozása érdekében a reptérhez tartozó hotelek vizes helyiségeiben.

Az 1990-es német újraegyesítést követően azonnal felmerült egy új berlini reptér igénye. A nagyszabású építmény jelezné az újraegyesült Németország teljesítményét. Ezzel kiváltanák a volt nyugatnémet oldali (Tegel és Tempelhof) és keleti (Schönefeld) repülőtereket. Az 1996-ban megkezdett tervezésre megvolt a létesítmény neve is: Willy Brandt Nemzetközi Repülőtér, Berlin-Brandenburg, azaz rövidítve BER. Brandt 1969-től 1974-ig volt a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, hivatali ideje alatt sokat tett a két Németország közeledéséért, 1992-ben halt meg. Bizonnyal forog a sírjában, hogy ennyi időt vett el a nevét viselő reptér megvalósítása. A kezdetekben úgy vélték, hogy a szupermodern létesítmény 2008-ban már fogadhat utasokat. Az építési munkálatok – kicsit késve – 2006-ban kezdődtek el, de még ekkor is nagy volt a valószínűsége, hogy 2011-ben átadják. Aztán megváltozott az Európai Unió repülésbiztonsági szabályzata, amelynek meg kell felelniük az új építésű repülőtereknek, így egy évvel későbbre tolták az átadási ceremóniát. Hetekkel a 2012-es ünnepségek előtt, amikor már Angela Merkel kancellár ruhája is ki volt vasalva, amelyet az átadón viselt volna tízezer meghívott vendég előtt, derült égből villámcsapásként hatott a bejelentés: nem működik a reptér tűzjelzője, és a füstöt elvezető rendszer is hibás.

Blama – talán így összegezhetnénk az átadó előtti eseményt, de az ezt követő vizsgálat még 550 ezer (!) kisebb-nagyobb hibát tárt fel. A világítási rendszer eleve hibás volt, kisebbre tervezték az elektromos fogyasztást, a mozgólépcsők rövidebben érkeztek, és tervezési összeférhetetlenségekre derült fény. És egy „normális országban” – márpedig a mi fogalmaink szerint Németország az – elképzelhetetlen korrupciós szálra is bukkantak. Ezeknek a hibáknak a kijavítása nyolc évet vett igénybe. A kezdetekben tervezett 1,7 milliárd eurós költségvetés végül 6,5 milliárdnál állt meg, azaz majdnem négyszeresére nőtt. Ráadásul a második terminál még nincs teljesen kész, ez lesz a fapados légitársaságok fogadóhelye. A repülőtér-építési szakemberek azzal védekeznek, hogy a jelenlegi koronavírusos helyzetben, amikor a berlini légiutas-forgalom hetven százalékkal esett a 2019-es mutatókhoz képest, úgysincs erre szükség.

De hova tűnt a legendás német munkaszeretet, precizitás, mérnöki tudás? Németország az európai gazdaság vezető ereje, és kifog rajta egy repülőtér kivitelezése? Bár hazai lapok is kutatták, mi erre a magyarázat, egyértelmű választ a kérdésre nem sikerült kapni. Volt, aki abban látta az átadás ilyen mértékű csúszását, hogy állami és magántőke „együttműködéséből” valósult meg a BER. A megállapodásnak voltak olyan pontjai, amelyek szerint akkor is napi fizetés járt az építőknek, ha semmi munkájuk nem volt. Így aztán, ha feladatuk akadt, akkor sem dolgozták magukat halálra. Az is kiderült, hogy az egész létesítmény füstelszívóját egy rajzoló tervezte meg. De miért is? Mert tőle senki sem kért tervezői diplomát. Ennek kijavítása több százmillió euróba került.

Amikor Németországban 2018-ban már tényleg boldog-boldogtalan a brandenburgi végeláthatatlan csúszással viccelődött, csak a berliniek nem, ugyanis az ő adóeurójukból ment a bolt, az igazgatótanácsot váratlanul megszállta az ihlet: olyan vezető kell ide, aki ilyen „bonyolult helyzetben” lévő repülőteret is gatyába tud rázni, aki átlátja az egész folyamatot, mi után mit kell tenni. Találtak is egy ilyen személyt, ráadásul csodák csodájára német–francia állampolgár. Az 59 esztendős Patrick Muller édesapja francia, édesanyja német, angolul is akcentus nélkül beszél. Az ugyancsak jelentős késésben lévő dohai repülőtéren már bizonyított, egy év múlva át is adták a létesítményt. Csak egy volt a gond, akkor Kuvaithoz kötötte a munkája. Ha kivásárlási ára nem haladja meg Messiét, mi nagy áldozatokra vagyunk képesek érte – fogadkoztak a berliniek. Megkapták az építészt.

„Távolról is követtem, hogy mi történik az új berlini repülőtérrel – mondta el Patrick Muller a szombati átadás előtt a Le Point francia hetilapnak. – Nem tudtam felfogni, hogy mi hátráltatja ennyire az egész rendbetételét. Bár nem látom át a nagy kép minden puzzle-darabját, de az benyomásom, hogy túl nagy hatalmat kaptak a tervező építészek. Egy ilyen bonyolult folyamatban, mint egy repülőtér építése, minden féllel egyeztetni kell, különben katyvasz lesz a vége, amelyet igen költséges helyrehozni.” A helyi politikusok, akikkel elszaladt a ló, menet közben mindig nagyobbra módosították a terveket.

Az új Berlin-Brandenburg repülőtér várócsarnoka. Sokáig „légörvényben volt”
Fotó: Reuters

Muller tartotta a szavát, másfél év munka után átadták az egyes terminált, a hozzá tartozó vasútállomással és a hotelekkel. Nem voltak fanfárok, sem konfettieső. Angela Merkel kancellár természetesen nem ment el az eseményre, néhány szövetségi politikust azonban lehetett látni a visszafogott avatási ünnepségen. Mondják, a koronavírus-járvány miatt lett ilyen szerény a ceremónia, de valójában minden német vezető úgy fél az elátkozott repülőtértől, mint a kezébe dobott forró burgonyától. A hatszori átadáshalasztás után nem is számítottak többre az építés irányítói sem, de azért jobb lett volna a tavalyi utasmennyiséggel számolni. „Kettős érzelmek vannak bennem – mondta interjújában Patrick Muller. – Egyrészt jó lenne látni, hogy a tavalyi napi 120 ezer fős berlini légiutas-forgalommal miként birkózunk meg. Most jó, ha jön napi húszezer. Ám a számtalan teszt ellenére, amelyet elvégeztünk, nem árt ez a »kísérleti üzem«, hogy meggyőződjünk arról, minden tökéletesen működik.”

A légi közlekedésben ennél nehezebb idők még sosem jártak. A tavalyi rekordév után mindenhol zuhantak a mutatók. Hogy elérjük a 2019-es számokat, arra a legjobb esetben négy-öt évet várni kell. Ám kedvező előrejelzések szerint a frankfurti és a müncheni után a harmadik legnagyobb német polgári repülőtér, a brandenburgi kicsi lesz. A BER maximum 27 millió utast képes fogadni, miközben tavaly a berlini repülőtereken 35 millió utazó fordult meg. A BER ötödik termináljaként be kell vonni a schönefeldi leszállópályát. De majd fájjon emiatt az öt év múlva az országot vezetők feje, köztük a zöldeké, akik meg akarnak szüntetni minden légi forgalmat. Aki látta a Willy Brandt nemzetközi repülőteret, az csak elragadtatással tud róla beszélni. Jó munkához idő kell, sok-sok idő Németországban is.