A győri Aurora a hazai punkszíntér egyik legrégebbi s mind a mai napig aktív együttese. Első nagylemezük – az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet csapatok távozását ünneplő Viszlát, Iván! – 1989-ben látott napvilágot. Azóta mintegy másfél tucat albummal jelentkezett a Víg László (Vigi) frontember vezette csapat. Idei korongjuk, a Más világ már a címével is jelzi, hogy nem teljesen olyan, mint az eddigiek: tizennyolc korábbi daluk új, akusztikus (vagyis az elektromos hangzást mellőző, a természetes megszólalást előtérbe helyező) verzióját tartalmazza.
A banda nevével összeforrott, ikonikus dalok – például az Egy kis anarchia – nem szerepelnek rajta: a tagok valószínűleg úgy gondolták, hogy felesleges hozzájuk nyúlni, a mérgesebb, karcosabb eredeti verziójuk maradjon meg a közönség emlékezetében. Vannak viszont olyan számok, amelyeknek jól áll a valamivel szelídebb, akusztikus hangzás. A ’88 telén (amely felveti a kérdést, hogy a 89/90-es változás előtt előtt vajon hol voltak azok, akik a fordulat után következetesen forradalmárként és rendszerváltóként hivatkoztak saját magukra, mert a dal magányos punk narrátora valahogy nem találkozott velük az utcán) eredeti verzióját jellemző indulat például csillapul valamelyest, dühös kirohanás helyett így rezignált múltidézés kerekedik belőle.
Fotó: Edge Records
A gitár-basszusgitár-dob alapfelálláshoz társuló, újabb hangszerek – a hegedű és a fuvola – szintén módosítják a dalok eddig ismert hangulatát. A Kissé nagyon durva eleve nem vidám sorait („A koldus poharába dobok némi aprót, / Elcserélném én is plafonra a padlót”) lemondó hegedűfutamok teszik még keserűbbé. Az otthontalanság és örök kívülállás élményét megjelenítő Ez a város („Mocskos és büdös itt minden, / Ülök egy padon, akár a sitten”) panaszos vonósokkal indít, hogy aztán – éles váltással – felgyorsuljon, és táncba invitálja a hallgatót.
A játékos-ravaszkás fuvolaszóval kiegészített Robin Hood is lendületesre sikeredett: élénk skas ritmusa hallatán automatikusan járni kezd az ember lába, és ropni kezdi. (Persze az angol legendákból ismert hős itt posztmodern köntösben lép elénk, pipázik és célba lő, mindemellett „visszavonulva, önként, / megírja azt, ami történt”
