Vásznak vonzásában

Diszkréció. Bizalom. Személyes kapcsolat. E varázsszavakat egy csapásra felváltotta az internetes kereskedés. Az alacsonyabb, kétszázötven–­ötszázezer dollár közti éves bevételű külföldi galériák a fő elszenvedők, 47 százalékkal csökkent a forgalmuk az idei első fél évben. A feje tetejére állt világról beszélgettünk Gereben Katalin műtárgypiaci szakértővel.

20201014 MN Budapest Dr. Gereben Katalin műtárgypiaci szakértő Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

– Kik a legnagyobb vesztesek?

– A galériák átlagosan tíz hónapra szinte mind bezártak világszerte, és most is nehézkesebb a gyűjtők, érdeklődők fogadása a biztonsági követelmények miatt. Az alacsonyabb, kétszázötven–ötszázezer dollár közti éves bevételű galériák a fő elszenvedők, 47 százalékkal csökkent a forgalmuk 2020 első fél évében.

– Tavasszal, a vírus első hullámában felértékelődött az online aukciók szerepe. Most hol tartunk?

– A vírus előtti időkben az eladások tíz százaléka történt az interneten. Jelenleg ez az arány 37 százalék, a járvány miatt nem igazán van más eszköz a vásárlók elérésére. Ez az időszak viszont kiváló alkalom a kereskedők számára, hogy fejlesszék az informatikai eszközeiket.

– Gondolom, nem az idősek teszik ki az internetes érdeklődők többségét.

– A 23–38 évesek, azaz a millenniumi nemzedék tagjai a legaktívabbak, a gyűjtés iránti szenvedélyük hetven százalékkal nőtt a pandémia alatt. A világ műgyűjtőinek felét ők képviselik, ráadásul 16 százalékuk már egymillió dollár felett is vásárolt idén online. Korábban számos szakértő vallotta, hogy az interneten egymillió dollár a lélektani határérték. Ez most nyilvánvalóan változik.

– Az sem gond, hogy a virtuális térben nincs meg az „igazi” árverés nyüzsgése, olykor egymást hergelő hangulata?

– Azért, mert valaki online licitál, nem biztos, hogy nem tekintette meg a valóságban a kiszemelt műtárgyat. Persze hiányzik az árverések stimuláló hangulatából adódó, fizikailag átélt tömegpszichózis.

– Mit gondol a kortárs műalkotásokról mint befektetési opcióról?

– Hosszú az értéknövekmény futamideje. Ez azt jelenti, ha megveszek egy most élő művésztől egy kitűnő kortárs alkotást, akkor általánosságban legalább tíz-húsz-harminc esztendőnek kell eltelni ahhoz, hogy a műtárgy olyan értéknövekményt produkáljon, amely jó befektetéssé teszi.

– Feltűnt, hogy nem nevesít alkotókat, műveket.

– Valóban, kihagyni senkit sem szeretnék, és ez óhatatlanul megesik, ha az ember példákat hoz. Sőt azért sem érdemes se magyart, se külföldit nevesítenem, mert a kinti piac méreténél fogva sokkal gyorsabban rezdül minden változásra, nem célszerű az összehasonlítás. Hasonló okból egy külföldi kortárs alkotónak jobb esélye van arra, hogy rövid idő alatt befusson, és magas árakat érjen el. A hazai művészek sem kevésbé tehetségesek, de itthon kevesebb a galéria, a múzeum, a gyűjtő, ugyanígy kevesebb az élő nemzetközi kapcsolat a jelentősebb galériákkal, múzeumokkal, a szaksajtóval is, csakúgy mint a nemzetközileg elismert művészettörténészekkel. Így a magyar kortárs művészet láthatósága is gyengébb. Azért mondtam, hogy ez csak nagy általánosságban igaz, mert van ellenpélda is, amikor a piac szereplői komoly szellemi, pénzügyi invesztícióval évek, évtizedek kitartó munkájával értékes nemzetközi lehetőségeket tudnak magyar kortárs alkotóknak biztosítani.

Láthatóbbá válni

– Ezúttal sem említ neveket?

– Például a nemrég 97 évesen elhunyt Reigl ­Judit, aki Franciaországban telepedett le. Az aukciós eladások alapján tavaly az élő magyar művészek rangsorában 871,7 millió forintos bevétellel került magasan az élre. A 83 éves Maurer Dóráról sem szabad megfeledkezni, akinek tavaly nyílt kiállítása a világ egyik legjelentősebb véleményformáló művészeti intézményében, a londoni Tate Modernben.

– Mit lehet tenni, hogy a magyar, akár fiatalabb művészek is bekerüljenek a nemzetközi vérkeringésbe?

– Ez összetett, kitartást igénylő feladat. Többek között még láthatóbbá kellene válnunk a világban, erősíteni a nemzetközi jelenlétet. Ezen sokan dolgoznak különféle eszközökkel. Például 2013 óta a londoni Tate Modern Orosz és Kelet-európai Akvizíciós Bizottságában tagként rengeteget tettek Spengler Katalin és férje, Somlói Zsolt műgyűjtők, vagy a súlyos beteg gyerekeknek közel másfél évtizede segítséget nyújtó Bátor Tábor Alapítvány alapítója és szintén a kortárs művészet elkötelezett támogatója, Küllői Péter. Ők a párizsi Centre Pompidou hasonló bizottságában is aktívak.

– Mi lehet ebben a hazai galériák szerepe?

– Fontos, hogy keressenek partnerkapcsolatokat külföldi galériákkal, múzeumokkal, vegyenek részt nemzetközi vásárokon, sőt minél több angol nyelvű szakmai kiadványt jelentessenek meg. Készüljenek egy-egy korszakról átfogó tanulmánykötetek. Persze a művészek is legyenek tájékozottak, épüljenek be a nemzetközi galériás, intézményi, szakmai-közösségi hálózatrendszerbe.

– Magyar alkotókkal beszélgetve mit tapasztal, a vírusválságot hogyan vészelik át?

– A művészek életformájára alapvetően jellemző egyfajta kiszámíthatatlanság, számukra természetes, hogy a „fizetés” nem havonta, fix összegben érkezik, hanem egy-egy műtárgyeladáshoz kötődik, ezért a bizonytalanságot ők talán jobban tűrik. Sok művész szerint az Instagram hatékonyan működött értékesítési csatornaként a tavaszi vírusblokád alatt is.

– Érdemes most műtárgyba fektetni a pénzünket?

– Műtárgyba akkor érdemes pénzt fektetni, ha nemcsak a pénzszaporítás ösztönöz, hanem maga a művészet. A jó befektetésekhez komoly tudás és tapasztalat szükséges – e piac nem épp az átláthatóságáról és szabályozottságáról híres. Vagy sok évet, energiát kell fektetni az ismeretek megszerzésébe, a piac kiismerésébe, vagy segítséget kérni szakértőtől. Ha nem spekuláció a cél, márpedig azt nem javaslom, akkor érdemes olyan műtárgyakba fektetni, amelyek már bizonyították értékállóságukat, így a pénzünk biztonságban van és fial.

Szellemi háttérrel

– Hazánkat szemlélve melyik korszakot, milyen irányzatot javasol befektetési céllal?

– Érdemes szétnézni a nagy, klasszikus, XX. század eleji alkotók között. A legjelentősebb magyar avantgárd festőcsoport, a Nyolcak tagjai; Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos művei mindig értékálló befektetések, még ha milliókba kerül is egy-egy alkotás. Vonatkozik ez a modern magyar festészet úttörőit képviselő, 1896-tól működő nagybányaiakra is, mint például Hollósy Simonra, Ferenczy Károlyra, Iványi Grünwald Bélára, Csók Istvánra, Glatz Oszkárra. Sajnos egyre fogynak ezek a kurrens művek a piacról, így az áruk is növekszik. Ha öt-tíz-tizenöt éves távlatban gondolkodunk, érdemes a klasszikus kortársak, illetve akár a feltörekvő kortársak között körül néznünk. Az utóbbi években előtérbe került a hatvanas évek művészete.

– Végig szinte festőkről beszélt. Ennyire „vászonközpontú” lenne a műtárgypiac?

– Próbáljuk szélesíteni a spektrumot, de itthon és globálisan is a festmények uralják a piacot, arányuk körülbelül nyolcvan százalék. Sok egyéb műfaj is népszerű, például a kerámiák is, mint a Zsolnay-tárgyak vagy Gorka Géza alkotásai. Fontos szerepet kap a lakberendezés és a dizájn is.

– Sokakat zavarba ejtenek az „őrültnek tűnő” vagy netán egyetlen vonalból álló műalkotások. Erről mit gondol?

– Meg kell tanulnunk értelmezni őket, ehhez háttér-információkra van szükség, ismerni kell a művészet történetét. Nemcsak a huszadik századit, de a régi időkét is, hiszen sok a visszautalás. A kortárs művészet progresszív irányát képviselő alkotások akkor befogadhatók, ha szöveges értelmezésekből megismerjük a szellemi hátteret.

Munkácsy a sláger

Az elmúlt kilenc hónap kényszerszünete után szep­temberben tartotta őszi árverését a legtöbb aukciósház. A Virág Judit Galériánál több mint ötven tétel kelt el. A vírushelyzet miatt sokan választották a biztonságos körülményeket, és otthonról, a számítógépük mellől licitáltak. A várakozásokkal ellentétben sok tétel nagyon magas áron kelt el, például kilencvenmillió forintot adtak Munkácsy Mihály 1873-ban készült Fasor című festményéért. Évek óta nem kelt el Munkácsy-kép ennyiért. Rekordközeli áron, nyolcvanmillió forintért vásárolták meg Kádár Béla Eladják a szürkét című festményét. Vaszary János Parkban festménye a kikiáltási ár duplájáért, 72 millió forintért cserélt gazdát. Szinyei Merse Pál Tündérek tánca (Nimfák tánca) című alkotása 19 millió, Paál László Nyár elején (Az erdő széle) című festménye 32 millió forintért kelt el. Az árverés 718 millió forintos rekord összleütési értékkel zárult. Ez volt minden idők legsikeresebb őszi aukciója Magyarországon. A Kieselbach Galériánál szintén lehetett online licitálni, ők Facebook-alkalmazást használtak. Náluk is született néhány pazar leütési ár: Vaszary János Magyar Golgota című képe hatvanmillióért, Galimberti Sándor Nagybányai udvar című 1907-es műve ötvenmillió forintért talált új gazdára.