
Fotó: Szabadi Attila
Magyarországon a rendszerváltás első éveiben alakult újjá a Vitézi Rend, amely nem sokkal 1991. évi bejegyzése után több ágra szakadt. A rendi táborok között kialakult viszályok mára elcsitultak, így az alapeszményekben valamennyi szárny és törzs megegyezik. Egyetértenek például abban, hogy a rendeknek elsősorban a nemzettudat építése, ápolása terén van hatalmas feladatuk. A szocializmus évtizedeiben ugyanis felnőtt több olyan nemzedék, amelyeknek történelemhamisítással tömték a fejét.
– Örvendetes és kívánatos, hogy a régi értékeinkhez, nemzeti hagyományainkhoz mind tartalmilag, mind formailag egyre inkább visszanyúlunk, visszatérünk. Hogy ma már a tisztavatáson elhangzik A hazáért mindhalálig! jelmondat, amelyre a frissen avatott tisztek kardot rántanak, az olyan folyamatnak lehet a kezdete, amely a későbbiekben más területen is kiteljesedhet
– vallja Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya. Úgy véli, nehéz helyzetben vagyunk, viszont reményt ad, hogy felnövekvőben van olyan nemzedék, amely érdeklődik a hagyományok iránt, fontosnak tartja magyarságát.
– Vitéznek lenni elsősorban nem dicsőség, hanem annál sokkal több: a magyar nemzet szolgálata – fogalmaz a főkapitány, és kifejti, közös ügyünk érdekében öt munkacsoportot hozott létre. Bár a hagyományőrző törzskapitányság díszelgő feladatokat végez elsősorban, az óvodákat és az iskolákat is járja, hogy a gyermekeket hazafiságra nevelje. Karitatív törzskapitányságuk a szociális, egészségügyi intézményeket, a nagycsaládosokat támogatja adományokkal, besegít a járványkezelésbe. Az említettek munkáját egészíti ki a Katasztrófavédelmi Század, a Hadisírgondozó Törzskapitányság és a Katonai-Rendvédelmi Tagozat.
Jóllehet a vitézi rendek számos társadalmi munkából kiveszik a részüket, a nevelés terén a magyar családoknak is vannak teendőik. Molnár-Gazsó János ilyen tekintetben szerencsésnek nevezheti magát, hiszen a nagybátyja és az egyik nagyapja is vitéz volt. Jobbára ők vigyáztak rá, amíg a szülők dolgoztak. Ilyenkor háborús élményeiket mesélték, azokat az értékeket adták át az unokáknak, amelyeket fontosnak tartottak. Meghatározó élménye, hogy az 1970–80-as években is ebédlőjük falát díszítette Horthy kormányzó portréja. Családjukban mindenki tudta, mi a Vitézi Rend, mit jelent vitéznek lenni. Veresegyházon, ahol éltek, akkora köztiszteletnek örvendett a nagyapa, hogy vitézségéért senki sem merte háborgatni, sőt 97 évesen is a nagyjelvénnyel sétálgatott az utcán, járt a templomba.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!