Márton erdeje

A Vitézi Rend törzskapitányi hivatala száz éve, 1920 decemberében tette közzé, ki folyamodhat vitézi címért, ki részesülhet birtokadományban. Horthy Miklós kormányzó akarata az volt, hogy azokat a katonákat, akik ­hősiesen harcoltak a fronton, jutalmazzák meg, és ezzel olyan erős háttérbázist hozzanak létre, amely fenntartja a Magyar Királyságot. A félkatonai alakulat utódai ma legfőbb irányelvüknek a hazafias nevelést tekintik.

A Történelmi Vitézi Rend ceremóniája a Szent Korona másolatával Fotó: Szabadi Attila

Istenbe vetett hittel a haza védelmében. Ez a szellemiség hatja át a Vitézi Rend száz évét. Ebben a szellemiségben látja el feladatait kilencvenévesen is Majthényi László, a Történelmi Vitézi Rend kanadai törzskapitánya Torontóban, ahol csaknem ötven vitézért felel. Vitézi előnevét édesapjától, Majthényi Istvántól örökölte, akire gyermekként, fiatalemberként nagyon büszke volt.

Az édesapa az első világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt. Tizedesként kezdte, háromszor sebesült meg, végül főtörzsőrmesterként szerelt le. Bátorságát öt vitézségi éremmel ismerték el, köztük egy ezüsttel. 1922. augusztus 15-én Horthy Miklós az elsők között avatta vitézzé. Fia a telekadományozási oklevelét is megőrizte. Ezzel az adománnyal növelték a háborúból hazatért magyar katonák anyagi jólétét, büszkeségét. Azokét, akiket felvettek a Vitézi Rendbe. Tag az lehetett, aki jó magaviseletűnek, becsületesnek bizonyult, képesnek mutatkozott mindenét feláldozni a hazájáért. Majthényi István teljesítette a feltételeket. A háború után további szolgálatra jelentkezett, de mivel a magyar haderőt a békefeltételek teljesítése miatt tilos volt fejleszteni, ezért a határőrséghez került.

Vitéz édesapja mellett Majthényi László úgy nőtt fel, hogy a katonaélet hozzátartozott a mindennapjaikhoz. Bár a kommunizmusban betiltották a rendet, úgy emlékszik, a Nyugat-Németországban élő egykori magyar katonatisztek 1955 körül beszélték rá Horthyt a rend felújítására.

Hollay Mártont még ezt megelőzően, 1941-ben, vagyis 79 éve avatták vitézzé, szintén édesapja várományosaként. (A várományosi jogok elsősorban az elsőszülött fiút illették meg: ha az utód betöltötte a megfelelő kort, vagyis a 17. életévet, és a többi követelménynek is megfelelt, vitézzé lehetett avatni.) Több tekintetben is csúcstartó, hiszen egyidős a renddel: 1920. november 1-jén született Budakeszin. Maga is szerzett harci érdemeket, hiszen a második világháborúban négy évet szolgált repülős távírászként a Magyar Királyi Honvéd Légierőben. Egyik bevetéséért Vaskereszttel tüntették ki. Azt követően, hogy 1956-ban túlélte a Kossuth téri tömegmészárlást Budapesten, a szélsőbaloldali diktatúra elől az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ma is rendszeresen síel, 99. születésnapján South Lake Tahoe polgáraként túraösvényt (Martin’s Hiking Trail)­ és erdőrészt (Martin’s Trees) neveztek el róla. A Történelmi Vitézi Rend amerikai törzszékének tagja, vitézi hadnagyként Bronz és Ezüst Érdemkereszttel jutalmazták. Századik születésnapja sem telt el eseménytelenül: a Vitézi Szék Arany Érdemkeresztet adományozott számára.

A Történelmi Vitézi Rend ceremóniája a Szent Korona másolatával
Fotó: Szabadi Attila

Magyarországon a rendszerváltás első éveiben alakult újjá a Vitézi Rend, amely nem sokkal 1991. évi bejegyzése után több ágra szakadt. A rendi táborok között kialakult viszályok mára elcsitultak, így az alapeszményekben valamennyi szárny és törzs megegyezik. Egyetértenek például abban, hogy a rendeknek elsősorban a nemzettudat építése, ápolása terén van hatalmas feladatuk. A szocializmus évtizedeiben ugyanis felnőtt több olyan nemzedék, amelyeknek történelemhamisítással tömték a fejét.

– Örvendetes és kívánatos, hogy a régi értékeinkhez, nemzeti hagyományainkhoz mind tartalmilag, mind formailag egyre inkább visszanyúlunk, visszatérünk. Hogy ma már a tiszt­avatáson elhangzik A hazáért mindhalálig! jelmondat, amelyre a frissen avatott tisztek kardot rántanak, az olyan folyamatnak lehet a kezdete, amely a későbbiekben más területen is kiteljesedhet

– vallja Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya. Úgy véli, nehéz helyzetben vagyunk, viszont reményt ad, hogy felnövekvőben van olyan nemzedék, amely érdeklődik a hagyományok iránt, fontosnak tartja magyarságát.

– Vitéznek lenni elsősorban nem dicsőség, hanem annál sokkal több: a magyar nemzet szolgálata – fogalmaz a főkapitány, és kifejti, közös ügyünk érdekében öt munkacsoportot hozott létre. Bár a hagyományőrző törzskapitányság díszelgő feladatokat végez elsősorban, az óvodákat és az iskolákat is járja, hogy a gyermekeket hazafiságra nevelje. Karitatív törzskapitányságuk a szociális, egészségügyi intézményeket, a nagycsaládosokat támogatja adományokkal, besegít a járványkezelésbe. Az említettek munkáját egészíti ki a Katasztrófavédelmi Század, a Hadisírgondozó Törzskapitányság és a Katonai-Rendvédelmi Tagozat.

Jóllehet a vitézi rendek számos társadalmi munkából kiveszik a részüket, a nevelés terén a magyar családoknak is vannak teendőik. Molnár-Gazsó János ilyen tekintetben szerencsésnek nevezheti magát, hiszen a nagybátyja és az egyik nagyapja is vitéz volt. Jobbára ők vigyáztak rá, amíg a szülők dolgoztak. Ilyenkor háborús élményeiket mesélték, azokat az értékeket adták át az unokáknak, amelyeket fontosnak tartottak. Meghatározó élménye, hogy az 1970–80-as években is ebédlőjük falát díszítette Horthy kormányzó portréja. Családjukban mindenki tudta, mi a Vitézi Rend, mit jelent vitéznek lenni. Veresegyházon, ahol éltek, akkora köztiszteletnek örvendett a nagyapa, hogy vitézségéért senki sem merte háborgatni, sőt 97 évesen is a nagyjelvénnyel sétálgatott az utcán, járt a templomba.

A hazafias neveltetés felett persze nem mindenki hunyt szemet. Érettségije előtt az osztályfőnöke behívatta az akkor már halálosan beteg édesanyját, és közölte vele, hogy a fia nem biztos, hogy le fog tudni érettségizni, mivel a szünetben reakciós horthysta politikát hirdetett. Amikor 1989 decemberében, a romániai forradalom első napjaiban a román hadsereg felsorakozott a magyar–román határnál, Molnár-Gazsó János tizenéves középiskolás legényeket szervezett maga köré, hogy együtt jelentkezzenek magyar katonának a déli végekre.

Szertartás a budapesti Szent Imre-templomban. A nemzet szolgálata
Fotó: MTI–Nándorfi Máté

A főkapitány pozitívumként értékeli, hogy a magyar társadalom kezdi helyesen megítélni rendi alapítójuk, Horthy Miklós szerepét, életútját, felismeri, hogy a szocializmusban szándékosan magyarázták félre tetteit. Egyre többen merik kimondani: nem volt fasiszta, nem a nácik mellett harcolt, hanem a kommunisták ellen, hiszen miután 133 napos ízelítőt kaptak a vörös terrorból, első kézből tudta, mit jelent, ha Magyarországra betör a bolsevizmus.

A Vitézi Rend és társszervezetei mindent megtesznek azért, hogy Horthy Miklós ne olyan személy legyen, akiről nem beszélünk, hiszen olyan államalakulatot vett át, amelynek öt évet sem adtak, amelyről azt mondták, életképtelen, önmagától fog megszűnni. Ennek ellenére 1920-tól 1937-ig, vagyis 17 év alatt a lakosság több mint másfél millió lélekkel gyarapodott. Ezt nem idegenek betelepítésével érte el a kormányzó, hanem azzal, hogy élhetővé tette az országot. Az általa bevezetett pengő például a világ egyik legerősebb valutája lett. De közbeszólt a második világháború, és a fejlődés nem tudott kiteljesedni, mutat rá Molnár-Gazsó János.

A kenderesi Horthy-mellszobrot is a Vitézi Rend állíttatta, mivel innen indult el az alapító életútja. Kenderesen ma is olyan nimbusza van a kormányzónak, amely példa nélküli. Ezen felbuzdulva néhány éve a rend még azért küzdött, hogy lovas szobrot avassanak Horthy Miklósnak a főváros egyik frekventált helyén, lehetőleg a budai várban, hiszen onnan irányította az országot. Ez a terv végül nem valósult meg.

A vitézi rendeknek tízezernél is több tagjuk van világszerte. A két legnépesebb ág a Vitézi Rend és a Történelmi Vitézi Rend, mindkét alakulatban körülbelül négyezer fő tevékenykedik. A száz évvel ezelőtti egység helyreállításához a Honvédelmi Minisztérium nyújtott segítséget 2011-ben, amikor egy asztalhoz ültette az egymástól független csoportok vezetőit. A konferencián a Vitézi Rend Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend Egyesület, a Vitézi Rend Kárpát-medencei Kormányzósága és a Svédországban bejegyzett Vitézi Rend I. C. O. C. (Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága) képviselői vettek részt.

A rend tagjai a Szent István-bazilikába kísérik a częstochowai Fekete Madonna szentképét, 2011.
Jutalmazni az erényeket
Fotó: Tolnai Eta

A találkozót követően a Vitézi Rend Kárpát-medencei Tartománya és a Horthy Miklós Vitézi Rend Alapítvány belement abba, hogy integrálódjon a Vitézi Rendbe. Előbbi azonban egy év után kilépett onnan, és – 54 fő kivételével, akik a Történelmi Vitézi Rendbe kérték a felvételüket – önálló ágként folytatta.

A Kárpát-medencei Vitézi Rend ma is aktív, tartja magát a Horthy Miklós által meghirdetett eszmeiséghez, aki a rend megalapításakor a következő lelkesítő szavakat intézte vitéz bajtársaihoz: „A Vitézi Rendnek hármas célja van: jutalmazni a vitézséggel párosult honfi erényt, megtartani a nagy idők legjobbjait, és biztosítani a hősök nemzetségének fennmaradását.”

Korlátozott kísérlet

A Vitézi Rend létrehozásának gondolata Horthy Miklóshoz kötődik, aki valószínűleg már 1919-ben, a Szegeden megalakított ellenforradalmi kormány hadügyminisztereként intézkedhetett az előkészületekről. A cél az volt, hogy azokat a katonákat, akik hősies teljesítményt értek el a fronton, megjutalmazzák, és ezzel olyan erős háttérbázist hozzanak létre, amely fenntartja a Magyar Királyságot.

– A magyar XX. század rákfenéje, hogy a földtulajdon eloszlása nem volt egyenlő. Léteztek a megabirtokok, és volt rengeteg szegény ember. A Vitézi Rend megalapítása részben erre kínált megoldást azzal, hogy ösztönözte az életképes kis- és középbirtokok létrejöttét. Ezzel a hozzájuk kapcsolódó szavazóbázist is meg akarta tartani a jobboldalon

– hangsúlyozza kérdésünkre Facsar Mihály történész, aki a rend kutatója, tudományos igényű tanulmányokban, a centenárium alkalmával pedig vándorkiállításon is feldolgozta a témát, és könyve áll megjelenés előtt.

A vitézi telek nem feltétlenül mezőgazdasági földet jelentett, csak jogállást, így az lehetett bármi, akár városi ingatlan is. A budapesti Fogarasi úton például több ilyen is volt. Facsar Mihály úgy véli, ha Horthy hatalmon marad, és a Magyar Királyság tovább él, mindegyik vitéz megkapta volna, amit ígértek neki. A kísérlet nem volt rossz, az idő viszont korlátokat szabott az elképzelés megvalósulásának.

A Vitézi Rend elnevezés használatáról 1920 novemberében döntöttek, működésének törvényes alapját az új politikai berendezkedés 1948. december 10-én szüntette meg.