És csakugyan, az egyik kert végében, a kérődző állatok közelében egy férfi hevert a fűben, és az ölében tartott kötetbe mélyedt. Éluard szóba elegyedett vele.
– Á, olvas?
– Igen, hát tehénlegeltetés közben az ember műveli az elméjét – nézett fel a kérdezett.
Éluard nem találta furcsának, hogy a párbeszéd franciául zajlik. Még akkor sem kezdte kapiskálni, miről lehet szó, amikor házigazdája is bekapcsolódott a csevegésbe:
– Ismer egy Éluard nevű költőt?
– Hogyne! – felelte magától értetődő természetességgel a tehénpásztor, és újabb kérdésre gyorsan összehasonlította Éluard kezdeti, szürrealista korszakát a későbbi szocialista-realistával. A vendégnek csak ekkor esett le, hogy éppen ugratják előre megbeszélt forgatókönyv szerint. A „pásztor” ugyanis nem volt más, mint Illyés szintén Tihanyban lakó barátja és költőtársa, Szabó Lőrinc – aki azzal tette élethűbbé az alakítását, hogy fejfedőjét csakugyan egy helybéli tehéncsősztől kérte kölcsön.
De ha már a külföldi szerzők és a magyar alkotók kapcsolata: az utolsó megkoronázott, majd a trónjáról elűzött magyar uralkodó, IV. Károly fia, Habsburg Ottó úgy emlékezett, hogy édesapja kedvenc verse Petőfi Sándor Akasszátok fel a királyokat! című poémája volt, gyakran el-elszavalta.
A Tessék mondani, milyen vallású? című könyv tehát élvezetes, színes anekdotagyűjtemény. Nemcsak arra világít rá, hogy – „hivatalos” megítélésétől, a kultúrpolitika ilyen-olyan dokumentumaiban feljegyzettektől eltekintve – milyen személyiség volt irodalmunk egy-egy jelentős alkotója, de akarva-akaratlanul gyorsfotót közöl egy mára csaknem teljesen letűnt, illetve átalakult közegről, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek irodalmi-kulturális közéletéről is.
(Sumonyi Zoltán: Tessék mondani, milyen vallású? Irodalmi anekdoták. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 160 oldal. Ára: 2990 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!