Olvasott tehénpásztor

Sumonyi Zoltán élvezetes visszaemlékezései felölelik mindazt, amit a magyar irodalmi színtéren tapasztalt.

KÖNYV Forrás: PEXELS

Képzeljék el, hogy néhány versüket borítékba teszik, elküldik példaképük és bálványuk címére, és napról napra fokozódó izgalommal várják a választ! Csakhogy az csalódást okoz: az idős mester beteg, szellemi munkával nem foglalkozhat, ezért olvasás és bírálat nélkül visszaküldi a hozzá eljuttatott poémákat.

Mit tennének ebben a helyzetben? E könyv szerzője rendelt fél mázsa fát, és elküldette a mester belvárosi címére a következő kísérőlevéllel: reméli, hogy a professzor úr csak szellemi munkával nem tud foglalkozni, fizikaival viszont igen, legyen tehát kedves, és hasogassa fel ezt a néhány rönköt tűzifának! Utána – önnön pimaszságától kissé feszengve – várta a választ. Hamarosan meg is érkezett, ám indulatos kirohanás helyett csak ennyi állt benne: „Zoltánkám, imádlak! Látogass meg! Milán bácsi”

Sumonyi Zoltán: Tessék mondani, milyen vallású? Irodalmi anekdoták
Fotó: Corvina Kiadó

Az ártatlannál valamivel többnek minősülő tréfát egy akkor tizenhét éves fiatalember engedte meg magának 1959-ben a magyar irodalom nagy öregjével, a hetvenegyedik életévében járó Füst Milánnal szemben. A mára íróként, költőként, rádiós szerkesztőként ismert Sumonyi Zoltán volt az „elkövető”, aki most élvezetes visszaemlékezés-füzérben tárja az olvasók elé, ki mindenkivel találkozott s miféle történeteket hallott a magyar irodalmi színtéren eltöltött jó negyvenéves pályafutása alatt.

A címadó történet például Vas Istvánhoz kapcsolódik: Sumonyi vonatúton találkozott egy református lelkésszel, aki felismerte a hangját a rádióból, és bátorkodott megkérdezni tőle, hogy a legutóbbi műsorának egyik vendége, Vas milyen vallású. Szerzőnk némi hezitálás után kibökte, hogy római katolikus – de majdnem harmincéves koráig zsidó volt.

– Nem is baj az, kérem szépen! Jézus Krisztus is úgy kezdte! – felelte erre a református lelkész.

Illyés Gyula meg azt mesélte el a szerzőnek, hogyan tréfálták meg Paul Éluard-t, amikor az 1948-ban kelet-európai utazása során felkereste őt Tihanyban. Sétára invitálta vendégét, mialatt – mintha csak véletlenül tette volna – megjegyezte: a magyarok igencsak műveltek, látja ott azt a tehénpásztort abban a nagy kalapban, most is éppen olvas.

És csakugyan, az egyik kert végében, a kérődző állatok közelében egy férfi hevert a fűben, és az ölében tartott kötetbe mélyedt. Éluard szóba elegyedett vele.

– Á, olvas?

– Igen, hát tehénlegeltetés közben az ember műveli az elméjét – nézett fel a kérdezett.

Éluard nem találta furcsának, hogy a párbeszéd franciául zajlik. Még akkor sem kezdte kapiskálni, miről lehet szó, amikor házigazdája is bekapcsolódott a csevegésbe:

– Ismer egy Éluard nevű költőt?

– Hogyne! – felelte magától értetődő természetességgel a tehénpásztor, és újabb kérdésre gyorsan összehasonlította Éluard kezdeti, szürrealista korszakát a későbbi szocialista-realistával. A vendégnek csak ekkor esett le, hogy éppen ugratják előre megbeszélt forgatókönyv szerint. A „pásztor” ugyanis nem volt más, mint Illyés szintén Tihanyban lakó barátja és költőtársa, Szabó Lőrinc – aki azzal tette élethűbbé az alakítását, hogy fejfedőjét csak­ugyan egy helybéli tehéncsősztől kérte kölcsön.

De ha már a külföldi szerzők és a magyar alkotók kapcsolata: az utolsó megkoronázott, majd a trónjáról elűzött magyar uralkodó, IV. Károly fia, Habsburg Ottó úgy emlékezett, hogy édesapja kedvenc verse Petőfi Sándor Akasszátok fel a királyokat! című poémája volt, gyakran el-elszavalta.

A Tessék mondani, milyen vallású? című könyv tehát élvezetes, színes anekdotagyűjtemény. Nemcsak arra világít rá, hogy – „hivatalos” megítélésétől, a kultúrpolitika ilyen-olyan dokumentumaiban feljegyzettektől eltekintve – milyen személyiség volt irodalmunk egy-egy jelentős alkotója, de akarva-akaratlanul gyorsfotót közöl egy mára csaknem teljesen letűnt, illetve átalakult közegről, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek irodalmi-kulturális közéletéről is.

(Sumonyi Zoltán: Tessék mondani, milyen vallású? Irodalmi anekdoták. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 160 oldal. Ára: 2990 forint)