Gyerekek a hulladékgödörben

Tömegsír. E szó hallatán a régmúlt csatái és pusztító járványai juthatnak eszünkbe. Nagy figyelmet kapott az elmúlt időszakban Tiszafüred közelében zajló ásatás, amelyen középső bronzkori faluhoz köthető tömegsírt tártak fel. Ilyen leletegyüttesre korábban nem volt példa.

Közel négyezer éves emberi maradványok. Egymás hegyén-hátán Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Hazánk egyik legfontosabb bronzkori régészeti lelőhelyének számít Tiszafüred környéke. Évtizedekkel ezelőtt is jelentős feltárás folyt az Ásotthalom és Majoros-halom elnevezésű területeken, de nemrégiben újabb leletek kerültek elő. Gabonatároló építése miatt zajló földmunka során emberi maradványokra bukkantak.

– Iszapos-mocsaras térségről beszélünk. Az itt található, megtelepedésre alkalmas halmok biztosítottak élőhelyet az emberek számára. Jelenlegi tudásunk szerint már hétezer éve lakott ez a vidék – részletezi a feltárást végző Kiss Pál Múzeum igazgatója, Mester Edit, rámutatva arra, hogy a Tisza szabályozásához köthetően egyre több régészeti lelet került itt elő. Ezért alakult meg 1877-ben Tariczky Endre katolikus plébános vezetésével a mai Kiss Pál Múzeum jogelődjének tekintett Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet. A Tisza-tó kialakítását megelőzően a Nemzeti Múzeum régészei végeztek feltárást az 1960-as években és a rákövetkező évtized elején. Több ezer síros temetőket tártak fel a környéken, ami a régészet kiemelkedő eredményének számított. A területen azóta mezőgazdasági termelés folyik, nem történt nagyobb építkezés. Legalábbis mindeddig nem értesültek arról, hogy újabb leletek kerültek volna elő.

Közel négyezer éves emberi maradványok. Egymás hegyén-hátán
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A szakemberek emberi maradványokat és kerámiadarabokat találtak, de egy kemence nyomait is felfedezték. Akkor még nem sejtették, hogy közel négyezer éves tömegsír bontásán dolgoznak.

Először hulladékgödröt találtak, benne egy csontvázat. Idővel egyre több gödör tárult a szakemberek elé. Napról napra több csontváz került elő, végül közel hatvanat számoltak össze. Eddig ismeretlen okból az épületek melletti hulladékgödörbe temették a halottakat. Csecsemőktől a kamaszokon át a felnőttekig minden korosztályból kerültek elő maradványok. Többségük gyerek, ami nem meglepő, hiszen akkoriban magas volt a gyermekhalandóság. Mellékletként sok kerámiát és állatcsontot, valamint egy bronz késpengét találtak.

– Jellegzetes a kerámiaanyag, a füzesabonyi kultúrához tartozik, amelynek időszakában lakott terület volt az itteni halmok térsége – magyarázza a régész.

A most feltárt hulladékgödrök, maradványok és kemence ahhoz a településhez tartoznak, amelynek a temetőjét ötven évvel ezelőtt a közelben tárták fel a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei.

– Látszik a csontvázak elhelyezkedésén, hogy felülről dobálták egymásra a halottakat. Egymás hegyén-hátán találtunk rájuk, mint egy csata utáni tömegsírban – mutat rá Mester Edit.

A kettéhasított edény a föld mélyén. Innen kerültek elő a Mátyás király korabeli aranyforintok is
Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum–Nagy Balázs

Nem találtak külsérelmi nyomokat a maradványokon, sokkal inkább betegséget, járványt gyanítanak a háttérben. Már találtak olyan árulkodó jeleket, elváltozásokat a csontokon, amelyek gyulladást mutatnak, nagy fizikai megterhelésről és alultápláltságról árulkodnak. Körülbelül három hónapig tartott az ásatás, novemberben végeztek a terepmunkával. A középső bronzkorra nem jellemző tömegsír nagy jelentőséggel bír a szakemberek szerint. A leletek kiértékeléséhez segítséget kértek. Kutatócsoport állt fel, amelyben részt vesz a debreceni Déri Múzeum, a szintén debreceni Atomki (Atommagkutató Intézet), a Természettudományi Múzeum és az ELTE.

– A genetikai vizsgálatokból kimutatható, hogy itt élőkről van szó, vagy talán egy másik törzs tagjairól, akik rabszolgaként nem érdemeltek méltó temetést – osztja meg feltételezését a régész. – Az esetleges betegségekért felelős kórokozók DNS-anyaga is megőrződhet a csontokban. A gödörben talált összes egyénről készül majd humán DNS-elemzés. Választ kapunk arra, hogy az elhunytak rokoni viszonyban álltak-e egymással, milyen betegségeik voltak, valamint arra, hogy közöttük és a falu temetőjében nyugvók között milyen kapcsolat állt fenn – magyarázza Szeniczey­ Tamás antropológus.

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum–Nagy Balázs

A szükséges vizsgálatok elvégzése azonban a vártnál is nagyobb feladat elé állítja a szakembereket. Ugyanis ahhoz, hogy a felmerülő kérdésekre választ kapjanak, össze kell párosítani a csontokat, pontosan meghatározni a tömegsírban eltemetett egyének számát.

– Ez lesz a következő egy-két év feladata, hogy megfejtsük a tömegsír rejtélyét, és megpróbáljunk magyarázatot találni arra, hogy ezek az emberek milyen körülmények között kerültek ebbe a gödörbe, miért nem a közösség temetőjében kaptak helyet teljes végtisztesség mellett – összegez Dani János, a debreceni Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese.