Könnyűvérű android

Stílusok keverednek a Divided legújabb albumán.

Mátrafüred, 2020. augusztus 22. A Divided együttes koncertje a Mátrafüred-Sástón megrendezett Fekete Zaj Fesztiválon 2020. augusztus 22-én. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Ó az emberből közben műember lett / Aki tőle született: műgyerek – e jövőbe látó sorok 200 évvel az utolsó háború után címmel, az Omega 1971-es kislemezére készültek. Az azóta lepergett éppen fél évszázadban műgyerek szerencsére nem, a magyar Divided zenekar ugyancsak futurisztikus albuma ellenben megszületett.

A Divided együttes koncertje a Mátrafüred-Sástón megrendezett Fekete Zaj Fesztiválon
MTI/Mohai Balázs

Egy időutazás keretében repüljünk vissza a nyolcvanas évekbe, annak is a legelejére! Üljünk be egy kényelmes űrhajóba, és a folyamatosan digitalizálódó jelent érintve száguldjunk át egy másik, távolabbi idősíkba. Eközben a zenéről se feledkezzünk el! Kiváltképp az említett korszak fősodratú muzsikájáról, amelyet többek között az Iron Maiden, a Van Halen, a Kiss vagy épp a Def Leppard testesített meg nemegyszer százezres stadionkoncerteken. E bandák nem csupán a kortárs nemzedéket vadították meg igényes, kemény zenéjükkel, de kihatottak öt extrém megjelenésű fiatalember 2015-ben, valós térben „felinstallált” Divided nevű formációjára is. Akik gondoltak egy merészet, majd Behind Your Neon Eyes (Neon szemeid mögött) címmel – két közép-, illetve egy nagylemezt követően – tavaly útjára bocsátották vadonatúj albumukat. Méghozzá az arénarockot megbolondítva a synthwave, illetve szintipop irányzatával, továbbá némi New Order-es vagy épp Depeche Mode-os beütéssel.

Azonnal szemet szúr a szürreálisnak ható, művészi frontborító (Hidrico Rubens spanyol származású művész munkája), amely egy csábos (és persze neonszemű) hölgyet ábrázol. Nyilván ebből is sejthető, hogy a korong zenei tartalma nem éppen hétköznapi élményt tartogat számunkra; erről az öt titokzatosságba burkolózó zenész – Tudós, Kiborg, Belmont, Stalkher, valamint Void gondoskodik.

A tizenegy, átlagosan három-négy perces tétellel olyan egyedi hangzást sikerül kialakítaniuk, amellyel modernizált formában a mai húszéves, illetve azon túli nemzedékek számára is igyekeznek elfogadhatóvá, sőt szerethetővé tenni a már említett példaképek stílusirányzatát. Koncepció­juk az információs digitális-technikai társadalom zenei-kulturális (koncerteken vizuális) megjelenítése, egyfajta jövőkép felvázolása. Kérdés azonban, hogy a fentieken túl mindez elegendő-e a már őszbe csavarodó, más műfajon szocializálódott zenekedvelők megszólításához. Amelyhez amúgy minden adott. Például az énekes rátermettsége, aki a magasabb régiókban is tisztán és erőteljesen, magabiztosan intonál, ám ha kell, képes reszelős-karcos hangszínre is váltani. A markáns megszólalást dús, többszólamú vokál teszi teljessé és egyben sejtelmessé, jelentősen tompítva a hagyományos metal eredendő vadságát. Mindez oly módon tálalva, hogy még a megátalkodott, talpig bőrbe és szegecsekbe öltözött rocker számára is jóízűen fogyasztható. Jó arányérzékkel, szinte csak ízelítőképpen köszön be a jellemzően szintetizátor tolmácsolta űr- vagy indusztriális műfaj, miképpen a metalos zúzást sem viszik túlzásba. A gitárszólókból éppen annyit adagolnak, amennyit a stílus megkövetel; viszont érezhető, hogy a hangszerek értő kezekben szólalnak meg.

A Divided együttes gitárosa a Fekete Zaj Fesztiválon
MTI/Mohai Balázs

Már az átlagosnál kissé hosszabbra sikeredett intrón (Descent) is átsüt a „jövő zenéje”: a bevezető robot-géphang azt az érzetet kelti, mintha csak az egyik hazai szolgáltató techcég virtuális asszisztense intézne hozzánk telefonos szózatot. Mindemellett eszük ágában sincs mélyebben beleásni mondjuk a Kraftwerk hideg-rideg zenei világába, amitől a produkció nagyon is emberközeli. Ehelyett apró, ötletes szerkezeti megoldásokkal, meghökkentő váltásokkal igyekeznek az érdeklődést ébren tartani, az adott zenei tételt fordulatossá tenni.

Az angol nyelvű dalszövegek a fejlődésről, a folyamatos változásról, az embereket ért hatásokról szólnak. Ugyanakkor némileg sikamlós témák is felbukkannak. Egy jövőkép például, ahol a legősibb mesterséget már az e célra kifejlesztett androidok űzik, méghozzá olyan intenzitással, mintha csak valamiféle tudatmódosító lenne. De mi történik, ha éppen a gép válik függővé, és a DNS a drog?

Ha nem is minden egyes elemében, de zeneileg valahogy így képzelem el a valamikor bekövetkező világűrbe költözés korszakának igényes zenéjét. Esetleg visszatérést a jövőbe a Divideddel és 46 percnyi tartalmas kikapcsolódással.

(Divided – Behind Your Neon Eyes, HammerWorld-Nail Records, CD, 2020)