Életünk egyik legnagyobb paradoxonja a nyugalom. Hisz megnyugvásnak általában azt nevezzük, mikor testben-lélekben szépen megállunk, szívünk elcsendesítjük, szánkkal sem ordibálunk, és valami jótékony, külső-belső mozdulatlanságba kerülünk. Ám ha történetesen nem légüres térben tartózkodunk, a szó szoros értelmében vett csöndet és mozdulatlanságot nem fogjuk megtapasztalni, sőt épp a nyugalom az az állapot, melyben a valódi figyelem megszületik.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/fEKzpmZ6ZnnbqsOMmuG83IDp2aNr_aI4LRNyhUdFH74/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE4MWYwODU5MGZiZTRkMzdiYzkxOWU0ZjAzOTk2MzU5.jpg)
Magyarországnak és az olimpiának ezért különleges a viszonya, többször is meghiúsult már a hazai rendezés
Az olimpia a kezdetektől fogva része történelmünknek és önképünknek, de a sportnemzet kifejezés nemcsak a világversenyeken való kiemelkedő szereplést takarja.