Ősidőktől fogva tudjuk, s ebben az isteni Pink Floyd csak megerősített bennünket, hogy a falakkal mindig baj van: éppen ezért folyamatos küzdelemre vagyunk kárhoztatva. Miként a vasfüggöny innenső oldalán a Taurus a leomló kőfalaknak, a Beatrice Jerikónak, a Rolls Frakció pedig a tégláknak üzent hadat és vívta zenei élet-halál harcát. Ki a konformizmus, ki a kommunizmus, ki pedig – anarchista módon – mindenki ellen. Tegyük hozzá, még a múlt évszázadban és évezredben, és a pszichedelikus, a hard, a punk rock, illetőleg az új hullám fegyverével.
Úgy tűnik, e küzdelem napjainkra, a nyomulós technikai-informatikai forradalmát élő, járvány sújtotta XXI. századra eszkalálódott. Ha a dal nem is, de a cél ugyanaz maradt: „Törjünk a falakon át / mert aki hagyja magát / Végül csak egy lesz a sorban”. A hadszíntér Magyarország egyik északi bástyája, közelebbről Felvidék, még közelebbről Csallóköz, ahol a legendás „vad főnixmadár” 2013-ban egyszer csak gondol egyet, feltámad halottaiból, és gyorsan részvénytársasággá alakul. Aztán nyolc esztendő múltán a modern metál fenegyerekei késlekedés nélkül támadást indítanak a bezártság, a sötétség, az útvesztők, a kishitűség és minden, életünket negatívan befolyásoló tényező ellen. Az önsajnálat és a siránkozás helyett jó hallani tőlük a „jelzőfénnyel” megvilágított, kivétel nélkül optimista végkicsengésű, irodalmi szintű verseket, amelyek akár zene nélkül, lecsupaszítva is élvezhetőek. A metál műfaj minden kívánalmának eleget tévő, döngölős, zúzós zenét lehetne akár a valamivel szelídebb, korai Beatricéhez, esetleg napjaink Roadjához, illetőleg Tankcsapdájához hasonlítani, de minek? A Phoenix RT önmagában – persze tisztelegve az útmutató ősök, példaképek előtt – is megállja a helyét.
Fotó: HammerWorld / Edge Records
A tavaly októberben napvilágot látott Jelzőfény című album a csapat működésének nyolc esztendeje alatt épp negyedik a sorban; és akkor még nem beszéltünk a tizenhárom videóklipről és több száz lejátszott, köztük számos anyaországi fellépésről, megfejelve egy londoni, valamint dunaszerdahelyi sportcsarnokos megakoncerttel. Dicsőség-e vagy sem, mindenesetre az is tény, hogy az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató versenyén metálbanda létükre sikerült egészen a „mentorházig” jutniuk, ezen felbuzdulva lemezcímadó dalukkal idén az annál színvonalasabb magyar televíziós produkcióba is beneveztek.
