Fotó: MTI/Sóki Tamás
Most a negyvenéves évfordulónk kis ünnepségekor már nem tudtam felmenni a Milicre. A füzéri vár parkolójában vártuk a Másfél millió lépés csapatát. Hiányzik a Tóti-hegy, a Zsidó-rét, a Római-fürdő hegyoldala, izzasztó kínja, hiányzik a barcsi védett borókás illata, hiányzik a Malom-forrás – Törőcsik Mari forrása – (őt sem engedték a határőrök valamikor a határ felé kirándulni Velemből), hiányzik a korhadt Ádám–Éva-fa a Cuha-völgyben és a fenyőalagút a Bakonyban, a Bandi ló vitt föl minket forgatni („aki” Cseh Tamásékat is, az indiántáborhoz), hiányzik az Őrség tőzegmohás lápja Szőcén, a látogatóközpont, a Szent András-templom az első írásos emlékkel 1270-ből, hiányzik a harminc éjszaka a kombi Volga szálló habszivacsán Rozsnyaival, Peták István, Papp Janó filmjében az echós színházban, hiányoznak a majki „hallgatás” cellái, újjáépített épületei és kertje, hiányzik a néhány napig kék színben ragyogó farkasfai Sás-tó színe változása a szerelmes békák boldog óráiban, hiányzik a kirakott virágok, gyümölcsök becsületkasszája Kőszegen, hiányzik a szürke marha kihajtása tavaszkor, hiányzik a tákosi „mezítlábas magyar paraszti Notre-Dame” mennyezete, hiányzik a fáklyás diákok hosszú sora halottak napján Herman Ottó sírjánál Hámorban.
Hiányzik minden csoda, amelyet láthattam hazámban és minden földrészen, ahova eljuthattam a kamerámmal. Most is nagyon mennék, de nehéz, maszk, távolságtartás, regisztrálás és türelem – a szabadság reménye, feltétele. Lehunyom a szemem, emlékezem, és képzeletben várom a rendezői utasítást: Figyelem, felvétel!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!