Hiány

Hiányzik hazám legszebb tájainak emléke másfél millió lépés során.

A Rám-patak hömpölygő vize a Rám-szakadékban Dömös közelében 2015. január 10-én Fotó: Sóki Tamás Forrás: MTI/Sóki Tamás

Talán a korom miatt, mert nyolcvanöt vagyok már, érezve a lábamban is, talán a vírus miatti bezártság teszi, nagyon hiányzik az én csodavilágom, amelyben élhettem a tévé adta világjárásom során.

A „másfél milliós” kilométerek, talán a diákkor – tévé nélküli volt a világ, és a Pilist jártuk –, talán a feleségem miatt, aki már ott fent a nagy kék országúton baktat nélkülem a Caminón a világvége Finisterra felé. Járhattam minden földrészen, például hatodik magyarként az Antarktiszon Rockenbauer Pállal. Öt hónap tengeri utazás egy orosz hajón a pingvinek és a fókák világáért, hiányzik a Kilimandzsáró vörös hajnala már ötezren, az oxigén nélküli megtett lépések, hiányzik Ausztrália kék erdejének kilátója, hiányzik a mongol főtt kecske és pálinka ijesztő illata, az ezer kilométer egy UAZ terepjáróban, a Tisztelendők sorozat spanyol húsvétja, a cigány asszony családjának szóló éneke, a vizit Montserrat püspökénél pálmaszenteléskor.

Hiányzik hazám legszebb tájainak emléke másfél millió lépés során, a magyar erdők tavasza, a madárvilág csicsogása, hiányzik Babócsa Európa-hírű nárciszosának most nyíló sok millió rügye, a Rám-szakadék tenyeret horzsoló-vizező mászófala, hiányzik a római kori márványbánya, Pisznice végtelen magasa, hiányzik a telkibányai temető kopjafáinak korhadó faragása, D. Menyhért András bácsi kezének gyönyörű nyoma, hiányzik a hercegkúti pincesor látványa beérkezéskor az útról, hiányzik Rák Józsi sült sváb szalonnája, pálinkája, Juliska süteménye, Nagy Gyuri bácsi erdész pincéjének gyönyörű fekete penésze Makkoshotykán, hiányzik Hoitsy Gyuri pisztrángosa, hiányzik az iható forrásokból a fogamat repesztő jeges korty (soha nem csinált 52 forrásfilmet egy ország sem), hiányoznak hazám jelfái, hagyásfái, a Rákóczi-fák, hiányzik egy virág, a pilisi len, hiszen itt született évmilliókkal ezelőtt Pilisszentiván fölött, a Nagyszénáson, hiányzik Babó Antal és fia, Áron faritkasága, az atlaszcédrus Cák fölött, hiányzik az Alpokalja tűéles távlata, ha az Írottkőn, magasan jártunk, hiányzik a Mátra völgyei­be húzódó kicsi felhők látványa Galyatető felől, nem az erőmű műfüstje, hanem a hajnalok párája, hiányzik a Nagy-Milic, a megkínlódott kezdő- és végpont.

A Rám-patak hömpölygő vize a Rám-szakadékban Dömös közelében 2015. január 10-én
Fotó: MTI/Sóki Tamás

Most a negyvenéves évfordulónk kis ünnepségekor már nem tudtam felmenni a Milicre. A füzéri vár parkolójában vártuk a Másfél millió lépés csapatát. Hiányzik a Tóti-hegy, a Zsidó-rét, a Római-fürdő hegyoldala, izzasztó kínja, hiányzik a barcsi védett borókás illata, hiányzik a Malom-forrás – Törőcsik Mari forrása – (őt sem engedték a határőrök valamikor a határ felé kirándulni Velemből), hiányzik a korhadt Ádám–Éva-fa a Cuha-völgyben és a fenyőalagút a Bakonyban, a Bandi ló vitt föl minket forgatni („aki” Cseh Tamásékat is, az indiántáborhoz), hiányzik az Őrség tőzegmohás lápja Szőcén, a látogatóközpont, a Szent András-templom az első írásos emlékkel 1270-ből, hiányzik a harminc éjszaka a kombi Volga szálló habszivacsán Rozsnyaival, Peták István, Papp Janó filmjében az echós színházban, hiányoznak a majki „hallgatás” cellái, újjáépített épületei és kertje, hiányzik a néhány napig kék színben ragyogó farkasfai Sás-tó színe változása a szerelmes békák boldog óráiban, hiányzik a kirakott virágok, gyümölcsök becsületkasszája Kőszegen, hiányzik a szürke marha kihajtása tavaszkor, hiányzik a tákosi „mezítlábas magyar paraszti Notre-Dame” mennyezete, hiányzik a fáklyás diákok hosszú sora halottak napján Herman Ottó sírjánál Hámorban.

Hiányzik minden csoda, amelyet láthattam hazámban és minden földrészen, ahova eljuthattam a kamerámmal. Most is nagyon mennék, de nehéz, maszk, távolságtartás, regisztrálás és türelem – a szabadság reménye, feltétele. Lehunyom a szemem, emlékezem, és képzeletben várom a rendezői utasítást: Figyelem, felvétel!