A rengeteg makrófelvétel, a tanyán pislákoló gyertyaláng, a képkockák részletgazdagsága mind azt mutatja, hogy megérte három éven át aprólékos gonddal fényképezni Hatidze kis világát.
Nincsenek interjúk, magyarázatok, csak képek vannak és a középpontban egy erős, pozitív karakter, aki egy szó nélkül cipeli a sors által rá rótt terheket. Nem merülünk el az észak-macedóniai szegénység bugyraiban vagy Hatidze önként vállalt magányának boncolgatásában.
A méhésznő barázdált arca mögött halványan, ám mégis jól kivehetően felsejlő társadalomrajz és környezetvédelmi tanulság neki köszönhetően lesz igazán befogadható. Evolúciós ösztön, hogy csak annyit vegyünk el, hogy legközelebb is teremjen az a méz, ám alapvető emberi tulajdonság a javak ész nélküli felhalmozása is. Az alkotók Hatidze természettel való együtt lélegzését szomszédja zajos pusztításával állítják szembe. A néző dönt, melyik út visz előre, és vajon mi fenntarthatóbb hosszú távon.
(Mézkirálynő – macedón dokumentumfilm, 89 perc. Rendező: Tamara Kotevska és Ljubomir Stefanov. Bemutató: 2021. május 6.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!