Az Európai Unió most is összekeveri az ideológiai kérdéseket az egészségügyi problémákkal. Ez a gyengék játéka: összemosni más témakörben keletkezett vitákat egy olyan helyzettel, amelyben ő mondhatja ki a döntő szót. Inkább megvonja polgáraitól a hatásos eszközt, amellyel védekezni tudnának a járvány ellen, ezáltal kirekeszti a véleményétől eltérő álláspontot képviselő országot abból, hogy az európaiaknak segítsen. Vajon ugyanez lenne-e a helyzet, ha a tavaly év végén elsőként bejelentett Szputnyik V, amely az első szovjet műholdról kapta nevét, máig a koronavírus elleni egyetlen hatásos vakcina lenne? Brüsszel felől valószínűleg kevesebb oroszellenes szólamot hallanánk, mert elnyomná az orosz hivatalosságok előszobáiban az európaiak által vívott közelharc zaja. Térden állva könyörögnének, hogy ők is hozzájuthassanak a vakcinához. Ettől a helyzettől megmenekültek, hála az idejében kifejlesztett nyugati oltóanyagoknak. De Moszkva sem bánkódik, van még pár hely a világban, ahol epekedve várják a szérumot.
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.