Az 1935-ben orvosi Nobel-díjjal kitüntetett német Hans Spemann már 1928-ban sikeres sejtmagátültetést hajtott végre kétéltűekben, amivel megalapozta a klónozási technikákat. John Gurdon brit biológus 1958-ban genetikailag egyező békákat ebihalak bélhámsejtjeiből hozott létre. Ami működött a kétéltűekben, az sokáig nem ment az emlősök esetében – a klónozó próbálkozások rendre kudarcot vallottak. A brit Biológiai és Biotechnológiai Kutatási Tanács állatkutatásokra specializálódott Roslin Intézetében a később lovaggá ütött Ian Wilmut és Keith Campbell vezetésével folytatott kutatások 1996-ban hoztak áttörést. Az év július ötödikén megszületett az első felnőtt egyed testi sejtjéből sejtmagátültetéssel létrehozott emlősutód. Dolly bárány létezését 1997. február 22-én jelentették be. (A klónozott állatot megalkotói a countryzene királynőjeként emlegetett amerikai énekesnőről, Dolly Partonról nevezték el.)
Dolly létrehozásában – a kutatók mellett – három birka vett részt. A klónozni kívánt, finn dorset fajtájú nőstény házi juh emlőszövetsejtmagját egy másik nőstény sejtmagjától megfosztott, nem megtermékenyített, de érett petesejtjébe juttatták. A petesejtet egy skót blackface (fekete pofájú) juhtól vették, hogy a laikusok számára is szemmel látható legyen a klónozás eredménye. Az embriót egy harmadik anyajuh méhébe ültették be. Dolly biztonsági okokból egész életét a Roslin Intézetben töltötte. 1998 és 2001 között hat utódot hozott a világra. Dolly alapvetően egészséges, termékeny életet élt, és sok fajtársánál hosszabbat, mivel azokat fiatalabb korban megeszik az emberek. Utóbb derült ki, hogy a hátsó lábait ízületi gyulladás gyötörte. Mondhatjuk balerinabetegségnek, hiszen a híres állat élete során gyakran állt a két hátsó lábára, hogy így pitizzen élelmet lelkes csodálóitól.
– Világraszóló újdonság volt az eredmény, ezért a bejelentés előtt minden szempontot alaposan ellenőriztek. Arra a kutatók maguk sem számítottak, hogy a közvélemény és a média olyan hatalmas érdeklődéssel követi majd az eredményeket – emlékezett Dinnyés András, aki 2000-től a Roslin Intézetben a korábban Dollyt megalkotó csoportot vezette Sir Ian Wilmut irányításával. Sikeresen létrehoztak génkiütött nagyállatot, egy bárányt (a világon elsőként), majd Európa első klónozott sertését. Csoportvezetőnek hívták, mert ismerték a korábbi eredményeit. Az Egyesült Államokban ők hoztak létre a világon elsőként felnőtt testi sejtből klónozott szarvasmarhát, illetve sertéssel és nyulakkal is foglalkoztak. Így szakmailag értékes volt az intézet számára, ahol sertést akartak klónozni, valamint folytatni szerették volna a birkás kísérleteket. A cél olyan, sertésekben növesztett, emberekbe beültethető szervek – szív, máj, vese, hasnyálmirigy – előállítása volt, amelyekkel életeket lehetne megmenteni. Húsz évvel ezelőtt ez az ötlet ellenzőkre is talált, akik úgy gondolták, hogy a sertés genetikai állományából átkerülhetnek bizonyos genetikai állományba beépült úgynevezett retrovírusok, amelyek veszélyt jelenthetnek az emberi szervezetre. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a befektetők elbátortalanodjanak, így ezek a kísérletek Roslinban nem folytatódtak. Dinnyés András ekkor tért haza. Akadémiai kutatócsoportot alapított, mely Közép-Európa első klónozott egerét – Klonillát –, majd nyulát – Tapsillát – is megalkotta.