Számos állam gazdasági embargót rendelt el a burmai junta ellen a február végi mianmari katonai hatalomátvétel után. Ezzel szeretnék rávenni a mianmari hadsereget a jó viselkedésre. Ám vannak kivételek, amelyeket nem érint a kereskedelmi zárlat, ilyen a drágakőpiac. A mélyvörös rubinkőre továbbra is nagy a kereslet. Egy-egy finoman megmunkált, ilyen ékkővel díszített gyűrű, nyakék, karkötő gyakran a nagy ékszerboltok vitrinjeibe sem kerül ki, ugyanis már a bennfenteseknek fenntartott hátsó szobákban elkelnek. Az ilyen típusú drágakövek fő lelőhelye Burma, mai nevén Mianmar, amely a világon az első számú exportőrük. A nagy ékszercégek a következő dilemma elé kerültek: vagy továbbra is beszerzik Mianmarból a drágaköveket, és ezzel jelentősen hozzájárulnak a népelnyomó junta tevékenységéhez, vagy lemondanak a kiváló minőségű alapanyagról, büszkén hirdetik, hogy ők nem vesznek akárkitől rubint, és ezzel együtt búcsút is inthetnek bevételük egy részének. A Piaget és a Cartier már korábban a második lehetőség mellett szavazott, a Gübelin cég pedig a puccsot követően az idén csatlakozott hozzájuk.
Ők vannak kisebbségben – állapította meg a Le Temps svájci napilap oknyomozó írásában. A cégek többsége finoman elfordítja fejét, ha ilyen kérdésekkel zaklatják. Esetleg azt fűzik hozzá, hogy ők tiszteletben tartják az emberi jogokat, az etikus viselkedést, valamint a környezetvédelmet. Az Adler, a Harry Winston, a Van Cleef & Arpels, a Chopard, a House of Geneva ugyanúgy folytatja a drágakő-kereskedést Mianmarral, mintha mi sem történt volna. De valóban történt valami? Hiszen mindenki tudta, hogy az egész mianmari demokratizálás bábjáték, amelynek paravánja mögött a polgári ruhába bújt katonák viszik a prímet. Most elegük lett, mert az ellenzék lesújtó arányú vereséget mért rájuk, azonnal lefújták az előadást.
Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy Svájc az egyik leghűségesebb vevője a burmai rubinnak, évi átlagban úgy 24 millió svájci frankkal gazdagítja a mianmari rezsimet. Mert ugye senki sem hiszi, hogy ilyen bevételi forrásról lemond a burmai rendszer, és esetleg privatizálja azt. Az ország keleti részén lévő Shan tartományban terül el Mogok térsége, amelyet „rubinvölgynek” is neveznek. A hadsereg nemcsak azért van jelen a területen, mert évtizedek óta hadban áll a helyi etnikummal, hanem két hatalmas bányaipari holdingja védelmében. Ők felügyelik a repteret, az utakon ellenőrző pontokat állítanak, ők adják a bányák biztonsági személyzetét, amelyeket a katonáknak életük árán is meg kell védeniük. Igen nehéz lenne tagadni, hogy ki zsebeli be a hasznot.
