Hívtam a szolgáltatót, hogy ezt mégis hogyan gondolták. Ezt a kedvezményes átvágást? Azt mondták, hogy a szolgáltatás része négy gigabájt internetes adatforgalom. Mondom, Ötvös néninek butatelefonja van, ez a négy gigabájt számára használhatatlan valami. Erre esetleg rákérdezett a hihetetlen ajánlattal előrukkoló kollégájuk? A szerződést felbontottuk, az érkezett dobozt a benne lévő egységgel, SIM-kártyával elvittem a mobilszolgáltató helyi boltjába.
Néhány szóban elmondtam a sztorit, hogy értsék, miért toppantam be, majd kaptam egy átadás-átvételi dokumentumot. A pultos hölgy érezhette, hogy valaki enyhén szólva inkorrekt volt. Azt mondta, több idős ember, illetve generációval fiatalabb hozzátartozója jött már hasonló panasszal. Azt javasolja, amit máskor is, hogy kapcsolattartóként ne Ötvös néni szerepeljen, hanem valamelyik családtag, aki árnyalatnyival többet konyít az informatikához. Így lettem kapcsolattartó, aminek nem örülök, mert noha a saját érdekében, de ezen a téren szűkítettem Ötvös néni mozgásterét. Azóta úgy érzem, mintha a telefonos gyámja lennék.
Halkan kérdezem, hogy ez a gyakorlat nem hasonlít-e egy kicsit az unokázós próbálkozásokhoz. Mindkét esetben az idősek hiszékenységére, érzelmeire apellálnak. Van valamilyen etikai kódex az ügyfélszolgálatoknál, hogy a hetvenes-nyolcvanas korosztály befűzése milyen keretek között történhet? Kiajánlhatnak internetet olyannak, akinek nincs erre alkalmas készüléke? Kedvezőbbnek tüntethetik fel az 56 és a 37 forintot a 25 forintos percdíjnál?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!