Olyan nagy horderejű törvényjavaslatokat dolgozott ki a kultusztárca a nyári törvényhozási szünet alatt, amelyek „több szempontból új alapokra fektetik az egész magyar oktatásügyet” ― közli a Pesti Hírlap szeptember 15-én. Azt írják: „Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nyomban a Ház összeülése után öt törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, amelyek közül négy az oktatásügyre, egy pedig a Magyar Tudományos Akadémia centenáriumával kapcsolatosan az Akadémia eddigi államsegélyének a békebeli összegre való felemelésére vonatkozik.” A tervezetek közül a legfontosabb az, amelyik a kötelező oktatási idő felemelését tartalmazza az addigi hat évről. Úgy fogalmaznak:
„A benyújtandó új törvényjavaslat azt célozza, hogy ez az idő azokban a városokban és községekben legalább, amelyekben az illetékes tényezők véleménye szerint a viszonyok arra alkalmasak, a tankötelezettség időtartama nyolc év legyen, vagyis a szülők gyermekeiket tizennégy éves korukig kötelesek legyenek iskoláztatni.”
A kultuszminisztert az is inspirálhatta, hogy külföldön, többek között Franciaországban már évtizedek óta tizennégy éves korig tart a tankötelezettség. Közlik: „Külön törvényjavaslat készült a tanyasi iskolák kiépítéséről. Erre a célra az 1925–26-iki költségvetés két és félmillió aranykoronát biztosít a kultuszminiszternek, aki már elkészítette a tanyasi iskolák újjászervezésére vonatkozó egész programot. Harmincmillió papírkorona áll rendelkezésére, amely összegből egész sorát állítja föl a kultuszkormány az új iskoláknak mindazokon a helyeken, ahol az analfabetizmus túlnőtt a normális arányokon, valamint ahol ― csak tanyákról van szó természetesen ― az elmúlt években az iskolák túlzsúfoltak voltak.” A nőnevelés terén szintén szintén mélyreható reformokat tervez a tárcavezető. A jövőben klasszikus nyelvoktatásban csak a legtehetségesebbek részesülnek. „A különböző leánygimnáziumokban, líceumokban és kollégiumokban egészen más tanterv szerint oktatják majd a növendékeket latinra és görögre. Ezekben az intézetekben sokkal nagyobb súlyt helyeznek majd a modern nyelvek oktatására és az esztétikai nevelésre.” A negyedik törvényjavaslat Károlyi Mihály forradalmi miniszterelnök és kommün alatti államfő elkobzott vagyonának tanügyi célokra való fölhasználásáról szól. Az ötödik előterjesztés a Magyar Tudományos Akadémia eddigi huszonötezer aranykoronának megfelelő államsegélyének a békebeli, világháború előtti szintre történő emelését tartalmazza. Emlékeztetnek: az Akadémia az elmúlt években anyagi válsággal küzdött. Több nagy fontosságú kiadványa nyomdaköltségeit nem tudta állni, így azok nem jelenhettek meg. A kultuszkormány most, az MTA centenáriuma alkalmából
az Akadémia érdemeinek elismeréséül a múlt évben élvezett huszonötezer korona államsegélyt már a jövő évben igen nagy mértékben fölemeli és erről a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszt, amely már előre is jogot biztosít majd a kultuszminiszternek arra, hogy az Akadémia államsegélyét néhány év alatt fokozatosan az Akadémia által a háború előtti években élvezett százezer aranykoronára emelje föl.
A főváros az állammal akarja megfizettetni vitás külföldi kölcsönének részleteit ― írja meg a 8 Órai Ujság szeptember 16-án. Aztán szeptember 17-én már arról számolnak be, hogy nincs akadálya a kormány és a főváros megegyezésének. Utalnak rá: a háború alatti négy esztendőben az állam tiltotta le, hogy a főváros a külföldi kölcsön törlesztését a külföldi hitelezők számára folyósíthassa. Azt azonban a főváros nem kívánhatja az államtól, hogy ennek a négy évnek minden külföldi tartozását az állam vállalja magára.
A fővárosnak a négy év alatt felgyülemlett esedékes törlesztések összegét deponálnia kellett volna. Arról lehetne szó, hogy az állam ezt az összeget bizonyos tekintetben valorizálja és így a főváros támogatására siessen.
A genfi népszövetségi ülésen gróf Apponyi Albert beszédében a nemzeti kisebbségek hathatósabb védelmét sürgeti és három javaslatot nyújt be a kisebbségi panaszok meghallgatásáról ― írja meg a Pesti Napló szeptember 15-én. Indítványa első pontja úgy szól: „Évenként hozzák a nemzeti kisebbségek panaszait a Népszövetség elé, úgy hogy a hármas bizottság már a tanácskozások elején foglalkozhasson ezekkel a panaszokkal és feldolgozhassa azokat.” A 2. pont:
A Tanács előtt is mondhassák el a panasztevők képviselői panaszaikat és ne csak azokat az államokat hallgassa meg a tanács, amelyekben a kisebbségek élnek. 3: Az érdekelt felek egyikének kívánságára a jogi kérdések a nemzetközi bíróság döntése el kerüljenek.
A tudósítás szerint a trianoni magyar békedelegáció egykori vezetőjének javaslatait „a Népszövetség delegátusainak egy része nagy tetszéssel fogadta”.
