Sokszor érkezik kérdés az arany, illetve ezüst szót tartalmazó szerkezetek, összetételek írásával kapcsolatban az e-nyelv.hu-ra. Például hogyan írjuk az arany + betű és az ezüst + szakáll kifejezéseket? Kétféleképpen. Ha anyagnévi jelző, azaz aranyból készült egy betű, egy szobor, akkor egybeírjuk: aranybetű, ezüstszakáll. Ha viszont színt jelölnek, különírjuk őket: arany betű, ezüst szakáll. Az is előfordul, hogy jelentéstömörítő összetételekben találkozunk ezekkel a szavakkal, például aranydiploma, aranylakodalom, ezüstlakodalom, ezüstvasárnap, aranyér. Hasonlóképpen kétféle az írásmód a kék harisnya kifejezés esetében. Különírjuk, ha egy hölgy a ruhájához illő, kék színű harisnyát vesz fel, viszont egybeírva mást jelent: művelt nő, aki rajong a művészetekért, tudományokért. Például: „Egy kékharisnya minden tárlat megnyitójára elmegy.” „A sokat olvasó lányra azt mondták a barátai, hogy ő egy kékharisnya.” Némiképpen pejoratív, gúnyos, rosszalló jelentésben is szerepel: tudálékosan hiú nő, aki felszínes műveltségét fitogtatja, és rendszerint elhanyagolja kötelezettségeit. Eredetét tekintve a Kékharisnya Társaság (angolul Blue Stockings Society) informális szociális és önképző mozgalom volt a XVIII. század közepén Angliában. Az 1750-es években Elizabeth Montagu és mások női irodalmi kört alapítottak, és ez forradalmi lépés volt a hagyományos női elfoglaltságokhoz képest. Számos vendéget hívtak körükbe, köztük a botanikus, tolmács és könyvkiadó Benjamin Stillingfleetet. Ő nem volt elég gazdag ahhoz, hogy az alkalomhoz illően öltözzön, ami akkoriban többek között a fekete selyemharisnyát jelentette, ezért utcai viseletben érkezett, kék gyapjúharisnyájában.
A kékharisnya „férfi társa” a kékszakáll. Természetesen különírva konkrét értelmű, a színre utal. Például valaki a farsangon törpének öltözik, és kék szakállt tesz fel. Egybeírva viszont kíméletlen asszonyfalót, nőcsábászt jelent. Irodalmi alakként Kékszakáll – herceg, gróf vagy báró, akinek több felesége tűnt el titokzatos módon; a bátor nő, akit utoljára feleségül vesz, rájön a titok nyitjára. 1910-ben írta meg Balázs Béla A kékszakállú herceg vára címmel misztériumjátékát, ebből készült Bartók Béla egyfelvonásos és egyetlen operája.
