Mindenszentek és halottak napja a temetőlátogatás ideje. Ilyenkor a magyarok túlnyomó többsége ellátogat a családi sírokhoz, gyertyát gyújt, koszorút visz, kidobja az elhervadt virágokat, megnyesi az örökzöldeket. Az országutakon messziről látszik a vidéki temetők fénye, hiszen sok száz gyertya világítja meg azokat. Ám csak ilyenkor.
Az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak a temetkezési szokások Magyarországon. A modern társadalmak tagjai igyekeznek minél kevesebb időt tölteni a sírkertekben, sokan valóban csak évente egyszer gondoskodnak az emlékhelyekről. Ráadásul Budapesten és a nagyobb városokban a sírok megváltása drága, sok család számára jelentős teher, ezért hárításként még kevesebbet törődnek az emlékezeti teendőkkel.
Ugyanakkor országos gond, hogy a temetőkről többnyire nincs pontos felmérés, hiányoznak a számítógépes térképek, szakértők szerint naprakész információkkal mindössze a magyarországi sírkertek egy százaléka rendelkezik. A többiben különféle formátumban lelhetők fel nyilvántartások, de van, ahol semmi nincs. Előfordul, hogy az elkorhadt fejfákat vagy borostyánnal benőtt, olvashatatlanná vált, széttöredezett sírköveket elszállítják, és új parcellaként nyitják meg a területet. Számos helyen csak papíralapú módszerrel kezelt nyilvántartás létezik, amely sokszorosan átfirkált, így kaotikus és nehezen követhető. Máshol vezetnek ugyan Excel-táblázatot az elhunytakról, de rendes térkép híján az abban található információk nem köthetők a sírokhoz.
Kezdő térképész voltam az egyetemen, legfiatalabb kollégaként nekem kellett kivárni a munkaidő végét
– eleveníti fel a magyar temetői térinformatika kezdeteit Harkányiné Székely Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense.
„Egyik péntek délután bejött a tanszékre a gödöllői református lelkész, és elmondta, hogy térképészt keresne, mert káosz van a temetőben. Nincs térképük, ezért kegyeletsértő a temetkezés, nem tudják követni a megváltásokat, így mindenképp szükségük van rendes nyilvántartásra. Mondtam, hogy természetesen, semmi probléma, hétfőn bemegyek a földhivatalba, kikérem a város nagy méretarányú térképét, és arról digitálisan elkészítem a temetőét. A földhivatalban azonban azt kellett látnom, hogy Gödöllő területén üres foltként tátong a sírkert, csak a kerítés szerepel a nagy méretarányú térképen. Mivel be akartam tartani az ígéretem, ezért két, zárthelyiét rosszul megíró diáknak adtam ki büntetőfeladatként a temetőtérképezést. A projekt végül kutatássá fejlődött, Nagy Tamással és Pető Szabolccsal publikáltuk először Magyarországon a temetői térinformatika kérdéseit.”