Üres folt

Október végén menetrend szerint megszaporodnak azok a filmek, amelyek kísérteties, baljós temetőkről szólnak. Egyes hazai sírkertek helyzete azonban ennél is rosszabb. Szakértők szerint az ország temetőinek mindössze egy százalékában találni naprakész nyilvántartást, máshol a hozzátartozóknak emlékezetből kell megkeresniük szeretteik nyughelyét.

Budapest, 2020. november 1. Látogatók a budapesti Fiumei úti sírkertben mindenszentek napján, 2020. november 1-jén. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs Forrás: MTI

Mindenszentek és halottak napja a temetőlátogatás ideje. Ilyenkor a magyarok túlnyomó többsége ellátogat a családi sírokhoz, gyertyát gyújt, koszorút visz, kidobja az elhervadt virágokat, megnyesi az örökzöldeket. Az országutakon messziről látszik a vidéki temetők fénye, hiszen sok száz gyertya világítja meg azokat. Ám csak ilyenkor.

Az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak a temetkezési szokások Magyarországon. A modern társadalmak tagjai igyekeznek minél kevesebb időt tölteni a sírkertekben, sokan valóban csak évente egyszer gondoskodnak az emlékhelyekről. Ráadásul Budapesten és a nagyobb városokban a sírok megváltása drága, sok család számára jelentős teher, ezért hárításként még kevesebbet törődnek az emlékezeti teendőkkel.

Ugyanakkor országos gond, hogy a temetőkről többnyire nincs pontos felmérés, hiányoznak a számítógépes térképek, szakértők szerint naprakész információkkal mindössze a magyarországi sírkertek egy százaléka rendelkezik. A többiben különféle formátumban lelhetők fel nyilvántartások, de van, ahol semmi nincs. Előfordul, hogy az elkorhadt fejfákat vagy borostyánnal benőtt, olvashatatlanná vált, széttöredezett sírköveket elszállítják, és új parcellaként nyitják meg a területet. Számos helyen csak papíralapú módszerrel kezelt nyilvántartás létezik, amely sokszorosan átfirkált, így kaotikus és nehezen követhető. Máshol vezetnek ugyan Excel-táblázatot az elhunytakról, de rendes térkép híján az abban található információk nem köthetők a sírokhoz.

Kezdő térképész voltam az egyetemen, legfia­talabb kollégaként nekem kellett kivárni a munkaidő végét 

– eleveníti fel a magyar temetői térinformatika kezdeteit Harkányiné Székely Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense. 

„Egyik péntek délután bejött a tanszékre a gödöllői református lelkész, és elmondta, hogy térképészt keresne, mert káosz van a temetőben. Nincs térképük, ezért kegyeletsértő a temetkezés, nem tudják követni a megváltásokat, így mindenképp szükségük van rendes nyilvántartásra. Mondtam, hogy természetesen, semmi probléma, hétfőn bemegyek a földhivatalba, kikérem a város nagy méretarányú térképét, és arról digitálisan elkészítem a temetőét. A földhivatalban azonban azt kellett látnom, hogy Gödöllő területén üres foltként tátong a sírkert, csak a kerítés szerepel a nagy méretarányú térképen. Mivel be akartam tartani az ígéretem, ezért két, zárthelyiét rosszul megíró diáknak adtam ki büntetőfeladatként a temetőtérképezést. A projekt végül kutatássá fejlődött, Nagy Tamással és Pető Szabolccsal publikáltuk először Magyarországon a temetői térinformatika kérdéseit.”

Az elmúlt tizenöt évben a térinformatika komoly fejlődésen ment át. Utak, városi, erdészeti nyilvántartások mind használják a modern rendszert. Külföldön számos temetőben térinformatikán alapuló szolgáltatásokat használhatnak a hozzátartozók, így Párizsban például a bejárat mellett számítógépen kereshetik ki hozzátartozójuk sírhelyét és az odavezető utat. Magyarországon azonban nemhogy ezen szolgáltatások nincsenek meg, de ahogy Sóti Dezső, az egyik legnagyobb temetői térinformatikával dolgozó cég, a Temető Nyilvántartás vezetője elmondja, sok helyen rendes térképeket sem találni.

„A jogszabályok szerint a temetők mindegyikének kellene naprakész nyilvántartással és térképpel rendelkeznie. Többségük azonban régi, ezerszer átjavított verziót tud csak felmutatni, amelyet a kormányhivatali ellenőrzésekre tartogat. A kormányhivatalok időről időre felmérik egy-egy település sírkertjének helyzetét, és ilyenkor megállapítják a hiányosságokat. Van, ahol faültetésre kötelezik a fenntartót, máshol kerítést kell építeni, szokott gond lenni a toalettekkel, és néha előfordul, hogy térinformatikai kötelezést kapnak az önkormányzatok vagy az egyházi felekezetek. Ez viszonylag ritka, mivel a kormányhivataloknak nincs kapacitásuk arra, hogy ellenőrizzék, mennyire naprakészek a felmutatott nyilvántartások. Sok helyen szó sincs geodéziailag helyes térképezésről, hanem kézzel kiegészített, sematikus térképeken szerepelnek a sírok. Ahol ez sincs, azok a temetők a Google­ Earth-ről próbálják kinyomtatni térképüket, ezt azonban a kormányhivatal nem fogadja el. A fenntartók a kötelezés után keresik fel a térképészcégeket, azonban általában olyan árakkal találkoznak, hogy az ajánlatkérésnél nem jut tovább a megkeresés”

– mondja el Sóti Dezső.

A geodéták kisebb munkákat is hatvan-nyolcvanezer forintért vállalnak el. A térképezés bonyolultsága nagyban függ a terület tagoltságától, hogy mennyire fás, milyen a domborzat, mennyire szabályos a sírkert, így síronként ötszáz és ezer forint közötti összegre jön ki egy temető felmérése. Ez a kistelepülések számára sokszor kifizethetetlen összeg. A nagyobb városokban a megváltási díjakból elvileg telne a térinformatikai beruházásra, hiszen Budapesten például bőven százezer forint felett kell a zsebbe nyúlni 25 évre szóló megváltás miatt. Vidéken azonban jelképes összeget számolnak fel a fenntartók, sőt az is előfordul, hogy egyáltalán nem kell fizetni.

Sóti Dezső szerint a kisebb falvakban húszezer forinton is felhördülnek a lakók, amely országos összehasonlításban minimális összeg. Mivel azonban nincs az önkormányzatnak vagy a helyi felekezetnek megfelelő bevétele, nem is fordítanak a temetők feltérképezésére.

Külön táblát kellett csináltatnunk a kollégáknak, hogy mit csinálnak, mivel az ilyen településeken a helyiek nem értik, hogy mit keres egy geodéta a temetőben. Véleményük szerint a hozzátartozók úgyis tudják, hol van a keresett sír, aki pedig távolról jön, azt útba igazítja a nyolcvan éve a faluban lakó Mari néni. Tehát nincs értelme erre költeni, az önkormányzatoknak pedig nagyon nehéz a lakók ellenében cselekedni 

– teszi hozzá Sóti Dezső.

A költségek csökkentésére vezette be a vállalat néhány éve a drónnal fotózást, amely a kevés fával rendelkező temetők esetében jelentős megtakarítást hozott. Az elmúlt években azonban bonyolulttá vált a drónreptetés. Harminc nappal korábban kell hét napra légteret foglalni, biztosítást kell kötni a drónra, vizsgáztatni, amelyek egyrészt költségnövelő tényezők, másrészt, ha a lefoglalt napokban éppen nem megfelelő az idő, akkor lehet elölről kezdeni a procedúrát. Sok térinformatikával dolgozó cég ezért kivonulóban van a temetői területről, hiszen csekély a kereslet, és nincs pénz a finanszírozásra.

Habis Melinda pszichológus szerint az is probléma, hogy Magyarországon még mindig tabunak számít a halál. A szülők nem viszik ki gyerekeiket a temetőbe, és tartja magát a szokás, hogy halottról jót vagy semmit, ami azonban nem összeegyeztethető az egészséges gyászfeldolgozással.

A gyász nagyon igénybe veszi az ember megküzdési képességeit, hiszen rendkívül fájdalmas érzés. Az tud egészségesen gyászolni, aki mentálisan egészséges, és normális megküzdési módokkal rendelkezik. Ehhez fontos, milyen egy ország általános mentális jólléte, és milyen az elhunytakkal kapcsolatos kultúrája 

– mondja el Habis Melinda.

Gyertyák és mécsesek világítják be a temetőt Zalaegerszegen mindenszentek napján, 2020. november 1.Fotó: MTI/Varga György

Parókiák polcai

Az osztrák vagy a svéd temetőkben más a hangulat, sokkal barátságosabb, mint a hazai betonrengetegek. A diákjaimnak mindig mondom, hogy külföldi utazásaik során ne csak a piac­ra, hanem a temetőbe is látogassanak el, mivel az visszatükrözi a társadalom hangulatát 

– teszi hozzá Harkányiné Székely Zsuzsanna, aki szerint a temetői térképezés valójában nem csak pénzkérdés, hiszen társadalmi összefogásban is lehetne Excel-táblázatot kezelni, amelybe a halotti anyakönyvekből kellene bevinni az adatokat. Igaz, a régi anyakönyvek sokszor parókiák poros polcain találhatók, és nagy munka lenne ezek kijegyzetelése.

Ugyanakkor az adatbázis számos későbbi kutatás számára segítséget jelenthetne, így például kimutatható belőle, hogy melyik korban milyen betegségekben haltak meg a legtöbben, a történelmi események hogyan határozták meg a halálozást, vagy éppen azt, hogyan változott a település vallásszerkezete. Ezek az információk történeti és orvostudományi szempontból is hasznosak.

A kormányhivatalok nem látják annyira tragikusnak a helyzetet. A Nyíregyházi Járási Hivatal szerint például jellemzően akkor történik változás a temetők térképében, ha egy üzemeltető újabb parcellákat nyit, vagy a temető területét növeli. A szolgáltatók többsége a temetőkapuknál függeszti ki a térképet. Az elmúlt néhány év során egy olyan szolgáltatót találtak, amely ezt nem tette meg, a kifüggesztés pótlására a hivatal nyolcnapos határidőt adott, a temető ennek eleget is tett.

Magyarországon a legtöbb településen csak a XX. század közepétől vannak igazi nyil­ván­tartások. Mária Terézia és II. József számos rendeletet hozott a hazai temetkezéssel kapcso­latban, nekik köszönhető, hogy elindult Magyaror­szágon a temetői bürokrácia. Ugyanakkor sok nyilvántartás elveszett az évek folyamán, megsemmisült, vagy rosszabb esetben pénzzé tették azokat. Nekem is kínáltak megvételre ilyen ­könyveket 

– mondja el Tóth Tamás temetőkutató.

Az elvesző nyilvántartás nyomán pedig sokszor marad a sírok böngészésének lehetősége.

A gránit síremlékek olvashatók maradnak, de a homokkő vagy a fa hamar az enyészeté lesz. Az állagmegőrzés sok vidéki önkormányzatnak okoz fejtörést, a települések gyakran igyekeznek spórolni. Főként, hogy egyre népszerűbb a szórásos temetkezés. Ma már az elhunytak túlnyomó többségét hamvasztják, mivel az urnás temetés olcsóbb, mint a koporsós. A legolcsóbb a szórás, és számos esetben fordul elő, hogy a családtagok folyóba szórják, felteszik a könyvespolcra vagy elássák a kertben a hamvakat.

Online temetőkönyv

Az igények változása, a lakossági elzárkózás és a financiális problémák ellenére van olyan temető, ahol rendben van a térképezés és a nyilvántartás is. Több hazai fejlesztésű szoftver érhető el a piacon, némelyik havi előfizetéssel, más egyszeri megvétellel működik.

Sopronban a Pax temetői szoftvert használjuk, amely a jogszabályoknak megfelelő temetői kataszter, pontos, azonnal frissülő kimutatásokkal az elhunytakról, sírhelymegváltásokról, dokumentumokról. A temetőnk geodéziai felmérése is régen megtörtént, azóta egy mérnök frissíti folyamatosan a térképet az új sírok esetén

– mondja el Hanzséros György, a soproni temetőt fenntartó Katolikus Konvent munkatársa.

Az információk a szenzitív adatok miatt csak néhány munkatárs számára elérhetők. A távolról jött rokonoknak a konventet kell felkeresniük, mert ott tudják pontosan megmondani az elhunyt sírjának helyét.

Hasonló a helyzet Budapesten is. A Budapesti Temetkezési Intézet az IG városüzemeltetési térinformatikai szoftvercsalád két kataszteri modulját használja jelenleg nyolc temetőben belső használatra és a napi munkát támogatva.­ Rákospalotán, Kispesten, a megyeri temetőben, Budafokon, Csepelen, a lőrinci, pesterzsébeti és az óbudai temetőben érhető el a szolgáltatás. Az intézet közleménye szerint „az elmúlt években a közismerten forráshiányos helyzet miatt további lépésekre nem volt lehetőség”, de ­infrastrukturális fejlesztésként a rendszereket a lakosság számára is hozzáférhetővé szeretnék tenni. Az IG-Cemetery adatait weboldalon ­kívánják hozzáférhetővé tenni, hogy a családok a legkeresettebb információkat, mint a nyughely pontos száma, a temetőben lévő elhelyezkedése, a benne nyugvók sora könnyebben elérhessék.

Az Újfehértóra érkező látogatóknak már nem kell várakozniuk. Az önkormányzati fenntartású temetőben olyan temetőkatasztert hoztak létre, amelyben a hozzátartozók online férnek hozzá a temetőkönyvhöz, meg tudják keresni, melyik parcella mely sorának melyik sírjában nyugszik szerettük. Hamarosan már mobilinternetre sem lesz szükség, mivel a Wifi4EU projekt keretében wifiállomás is készül a temetőben.

Hozzátartozók nyomában

A jelenlegi újfehértói temető 1981 óta létezik. Tapasztaltuk mi is a sok településen előforduló problémát, hogy jó ideig nem voltak megfelelően vezetve a temetői könyvek 

– magyarázza Hosszú József, Újfehértó polgármestere. – 1998-tól rendesek a településen a nyilvántartások, előtte viszont igen töredékesek. Épp most, halottak napjára végeztünk felmérést, keressük az elhanyagolt sírok hozzátartozóit, és újra szembesültünk a korábbi nemtörődöm nyilvántartás-vezetéssel. A városban van még két lezárt temető és két izraelita temető is. Az egyházi nyilvántartás pontosabb, mint az önkormányzat kezdeti nyilvántartása, de a sírok közül sok már összedőlt. Ma már minden sírról fényképe van az önkormányzatnak, és könnyen kereshetők az online rendszerben.

A távolról jövő hozzátartozókat a közvilágítás és a térfigyelő kamerák is segítik. Összességében egy önkormányzatnak költenie kell arra, hogy őseink megfelelő körülmények között nyugodhassanak, bár igaz, hogy a temetők fenntartása komoly összeget emészt fel. Azonban telefonnal lefényképezni a sírokat, az adatokat adatbázisba tölteni kisebb informatikai befektetéssel is lehetséges.

A polgármester véleménye szerint a településeknek érdemes keresniük a különféle pályázati forrásokat, igaz, Újfehértón saját forrásból valósult meg a temetői térinformatika. A Magyar Falu Programban temetőfelújításra lehet pályázni, de korábban állt már rendelkezésre térképezésre fordítható összeg, és uniós forrásokat is lehet találni. Jelenleg a Lechner Tudásközpont dolgozik együtt az Európai Temetőszövetséggel a hazai digitális temetőtérképezés érdekében. Az önkormányzatok számára továbbá nyitva áll az út, hogy a pályázati források és a sírmegváltások ára mellett olyan megállapodásokat kössenek a temetői szolgáltatókkal, hogy azok a temetőüzemeltetésből is kivegyék részüket, így az önkormányzatnak legyen lehetőségük a térinformatikára átcsoportosítani.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a térinformatika hasznos környezetgazdálkodási, munkahelyteremtő eszköz is, érdemes tehát fordítani rá. Az út azonban még hosszú.

Megbízható adatok

A magyar középkori temetkezés megegyezett a nyugat-európai szokásokkal: a templom kertjében és annak külterületén álltak a sírok. A királyok és nemesek, a városi polgárság és az egyházi méltóságok közvetlenül a templomokba temetkeztek, a parasztok a körülöttük lévő megszentelt földbe.

A török hódítás szüntette meg a városfalakon belüli temetkezést, mivel a keresztény templomok nagy részét mecsetté alakították. Az ország jelentős része elnéptelenedett a török hódítás nyomán, a betelepítésekkel a svábok új szokásokat hoztak, köztük a kiterjedtebb nyilvántartás, bürokrácia igényét és módszertanát. Ezt Mária Terézia és

II. József rendeletei szentesítették, akik higiéniai okokból egyrészt megszüntették a kriptákat, másrészt bevezették az anyakönyvvezetést.

A XIX. században már számos anyakönyv készült, és 1895-ben megszületett az anyakönyvi törvény is. A XX. század elején a világháborúk súlyos pusztítást hoztak a temetői nyilvántartásokban, így megbízható adatok sok helyen csak az ötvenes évektől találhatók.

Borítókép: Látogatók a budapesti Fiumei úti sírkertben. Gyászmunkánkat meghatározza az elhunytakhoz kapcsolódó kultúránk. Fotó: MTI/Mohai Balázs