A Sátán árnyékában

Oroszország a közelmúltban újból sikeresen tesztelt hiperszonikus robotrepülőgépet. Röviddel ezelőtt Kína is fegyverkísérletet hajtott végre, a rakéta a Földet megkerülve a célhoz képest csak pár tíz kilométert tévedett. Ez utóbbi próbálkozás alaposan meglepte az amerikaiakat, akik többnyire csak kudarcról tudnak beszámolni a saját hasonló fegyverük kifejlesztésében.

ROSTOV REGION, RUSSIA - AUGUST 28, 2021: Actors perform during a tank waltz as part of the Army 2021 International Military and Technical Forum at the Sambek Heights National Military and Historical Museum. Erik Romanenko/TASS.No use Russia. Fotó: Erik Romanenko Forrás: Reuters

Október elején Oroszország atom-tengeralattjáróról indítva sikerrel tesztelte Cirkon robotrepülőgépét. Ezzel a típussal nem ez volt az első kísérlet: még a nyáron a Gorskov admirális nevű repülőgép-hordozóról a Balti-tenger térségében hajtottak végre ugyancsak sikeres indítást.

Nagy esemény ez az egész országnak

– jelentette ki akkor az orosz államfő, Vlagyimir Putyin. A manőverező rakéta, amely képes hagyományos és atomtöltetet is célba juttatni, a hangsebesség hétszeresével szállt, és megsemmisítette a 350 kilométerre lévő célpontot.

A Cirkon az egyik eleme a jelenleg folyó orosz haderőfejlesztésnek, amelynek célja az, hogy hiperszonikus fegyverekkel lássa el az orosz véderőt.

A legyőzhetetlen Cirkon

Mit jelent ez? A Putyin által egyszerűen csak „legyőzhetetlennek” minősített Cirkon végsebessége 11 ezer kilométer/óra, másodpercenként úgy három kilométer megtételére képes, hatótávolsága ezer kilométer. A világon jelenleg működő és fejlesztés alatt álló rakétavédelmi rendszerek esetleg észlelni tudják, de megsemmisíteni nem. Az ellenfél gyakorlatilag védtelen. Ha talán a sebességének csupán harmadával közeledne a célja felé, akkor lenne esélye a lelövésére. Ráadásul az új típusú fegyver nem ballisztikus pályát használ, tehát nem lép ki az űrbe, hanem a Földtől húsz-nyolcvan kilométer magasságban a légkörben száll. Manőverezésre is képes, ha akarja, elkerüli az ellenség rakétaelhárító eszközeit. A ballisztikus rakéták nagy hátránya az, hogy az indításból kiszámítható a pályájuk, és így kiiktathatók. Ez a veszély itt nem áll fenn.

Miért számít különösen veszélyes eszköznek az atom-tengeralattjáró? Mert szinte hangtalanul, a tenger mélyén tudja megközelíteni az ellenséget. A Cirkon lényegét még korábban összegezte egy volt orosz admirális. Tegyük fel, orosz atom-tengeralattjárók az óceánban ötszáz kilométerre megközelítik az amerikai partokat, és onnan hiperszonikus nukleáris fegyverekkel a katonai vezénylőpontokat támadják. Öt perc alatt megsemmisítik a parancsnokságokat. Európából tizenkét perc szükséges, hogy amerikai rakéták elérjék Moszkvát, de ekkorra már nem lesz, aki képes lenne irányítani azokat. Ebbe borzalmas belegondolni, de valószínűleg igaz.

Arról nem is szólva, hogy az orosz hadseregben 2019 decemberétől rendszerbe állították az Avangard nevű hiperszonikus rakétát, amely a hangsebesség huszonhétszeresével, 33 ezer kilométerrel száguldhat. Ez is képes manőverezni, sőt a cél előtt megszabadul a rakétatölteteitől, és hazarepül, tehát többször felhasználható.

A tökéletes fegyverrel az oroszok a világ bármely pontjára csapást mérhetnek. Egy hibája azonban van: jelenleg SS–19-es, még a szovjet időkből származó rakétával helyezik pályára, amelyet az űrből az amerikaiak észlelhetnek. Ekkor egy, azaz egyetlen perc idősáv nyílik az elpusztítására, ha ebből kicsúsznak, akkor többmilliós amerikai városok eshetnek áldozatául. Készül az orosz Szarmat, azaz Sátán rakéta, amely hiperszonikus eszközök felbocsátására is képes lesz.

Verseny az elrettentésért

Moszkva nem egy hirtelen szikrától lett ilyen okos, hanem már vagy húsz éve tesznek erőfeszítéseket arra, hogy ők fejlesszék ki elsőként a hiperszonikus fegyvereket. Amikor Putyin még 2018 elején bejelentette, hogy hamarosan a fegyverek Szent Grálját fogják a kezükben tartani, a világ jó része inkább szánakozva tekintett az orosz államfőre, mint akinek elmentek otthonról. Aztán egyre többen kezdték komolyan venni. A hatalmas ország jó pár évtizedre biztonságban van, senki sem meri megtámadni, ugyanis az új moszkvai katonai doktrína kimondja, hogy akár még hagyományos fegyverrel elkövetett támadásra is atomfegyverrel fognak válaszolni. Nem árt, ha tudják, akik ebben mesterkednek. Oroszországot komolyan kell venni.

Putyin egyről viszont mélyen hallgatott, hogy a kínaiak is ennyire előrehaladtak a hiperszonikus fegyverek kifejlesztésében. A múlt hónap közepén írta meg a brit Financial Times, hogy augusztusban Kína is sikeresen tesztelt egy „legyőzhetetlen fegyvert”, a DF–17-et. A sajtóértesülések szerint a rakéta megkerülte a Földet, és körülbelül negyven kilométerre a céltól robbant fel. Tehát működik, de kell még finomítani rajta. Kínában fejlesztik a világ legnagyobb erejű rakétáját, a JF–22-t, amely a hiperszonikus fegyver hordozóeszköze lesz. Ha Peking kezében lesz ez a fegyver, könnyen előfordulhat, hogy a Dél-kínai-tengeren felborulnak az erőviszonyok. Az Egyesült Államok repülőgép-hordozóival jelenleg a tengerek ura. De mi történik azután, ha Kína egyetlen rakétatalálattal a tengerek mélyére küldheti az „amerikai betolakodókat”?

A világ hatalmai is észbe kaptak, és megindult a verseny azért, hogy ők is mielőbb rendelkezzenek elrettentő eszközökkel. Franciaország, Izrael, India, Japán is folytat erre irányuló tevékenységet. Sőt állítólag Észak-Korea szeptemberben felbocsátott egy ballisztikus rakétát, amely elérte a hangsebesség ötszörösét, és ezzel ő is csatlakozott a klubhoz. A különböző országok eltérő technológiai utakon indultak el a fegyver birtoklására: van, amely hiperszonikus rakétát akar kifejleszteni, van, amelynek hiperszonikus robotrepülőgépre fáj a foga. Abban is nagy a különbség, hogy valamelyik kilép az űrbe, a másik meg a légkörben halad. A lényeg az, hogy nagy sebességgel manőverezhető legyen az eszköz, kicselezve a rakétaelhárító rendszereket.

De mi van Amerikával? Minden eltelt nap veszteség.

Október eleji hír, hogy nem sikerült a kísérletük, amelynek során repülőgépről akartak indítani hiperszonikus rakétát. A gyorsító, amelynek a hangsebesség ötszörösére kellett volna gyorsítani a rakétát, nem működött. Trump elnöksége idején tudatosult az amerikai politikusokban, hogy mekkora lemaradásban vannak, és a Kreml nem viccel. Hamar megszavaztak évi egymilliárd dollárt az új fegyver kifejlesztésére. Ám azóta is csak kudarcról számolnak be. Az is állhat emögött, hogy váratlanul előállnak kész hiperszonikus fegyverükkel, de lehet, hogy valós gondok vannak a kutatással.

Az viszont biztos, hogy Kína augusztusi kísérletével alaposan meglepte az amerikai szakértőket. A fegyverkezési versenyben az Egyesült Államoknak Oroszország és Kína hátát kell néznie, ilyenre még nem volt példa a történelemben, talán csak akkor, amikor a Szovjetunió embert küldött az űrbe. Putyin véleménye szerint a hiperszonikus fegyverek terén országa mindenkivel szemben legalább tízéves előnyt birtokol. Ez az idő pedig nemcsak arra lesz elég, hogy megvalósítsák a különböző fegyverfajtákat, hanem arra is, hogy kifejlesszék a hatásos védelmi eszközöket is velük szemben.

Bevonni Pekinget

A világon újból tombol az atomfegyverkezési verseny. Mindenki, akinek van módja ilyen nem éppen olcsó kísérletek folytatására, eszeveszetten rohan, hogy ő is felférjen a dobogóra. Jelenleg csak egy fegyverzetkorlátozási megállapodás van életben, az idén az Egyesült Államok és Oroszország meghosszabbította a hadászati fegyverekre vonatkozót. Moszkva – jó szándékát bizonyítva – felajánlotta az amerikaiaknak, hogy vegyék be a START–III-ról szóló tárgyalásokba a még el sem készült Szarmat típusú rakétát. Ám az egyeztetés a hadászati fegyverek korlátozásáról Kína bevonása nélkül nem vezethet eredményre. Peking továbbra is jól érzi magát kívülállóként. Perceken dől el a világ sorsa, hogy – akár tévedésből – kirobban-e az atomháború, ajánlatos mindenkinek észnél lennie.

Borítókép: Keringő harckocsik előtt a 2021-es nemzetközi katonai és technikai fórumon a dél-oroszországi Szambekben. Manőverek (Fotó: Reuters)

Meglepetés

Az Avangardon és a Cirkonon kívül van még más meglepetés is a csomagban, amelyről Putyin csaknem négy éve beszámolt az orosz parlament összevont ülésén. „Gyors, hatásos, pontos és feltartóztathatatlan” fegyverekről közölt ismertetőt az államfő, amelyek a közeljövőben az orosz hadsereg rendelkezésére kerülnek. Szólt a Poszeidon névre keresztelt tengeralatti manőverező torpedóról, amelyet kis méretű atomreaktor hajt. Egy ilyen fegyver hajórajokat, repülőgép-anyahajókat képes megsemmisíteni. Víz alatti drónokról beszélt, amelyek kis nukleáris rakétaként csapódnak be az ellenség hajóiba. Oroszország új, Belgorod típusú atom-tengeralattjáró építésébe kezd, amely majd ezeket a fegyvereket szállítja. Lézerfegyverekről is szólt, ezek az űrbe telepítve látják el a haza védelmét. Folynak a kísérletek az első atommeghajtású interkontinentális rakétával, ennek Burevesztnyik, azaz Viharmadár lesz a neve, de a hírek szerint ennek kikísérletezésével komoly bajok vannak. A tervek alapján a Burevesztnyik hiperszonikus tulajdonságokkal fog rendelkezni, őrületes sebességgel képes elkerülni az ellenséges rakétavédelmet és atomcsapást zúdítani rájuk.

A légierő számára már fejlesztik a Kinzsal típusú hiperszonikus rakétát. Ne feledkezzünk el az új típusú Szarmat hadászati eszközről sem, amely például az Avangardot lesz képes pályára állítani. Ez mind szép, érthető Putyin büszkesége, hogy ő teremti meg Oroszország sérthetetlenségét. De vajon képes lesz-e az orosz gazdaság – amelynek teljesítménye nem nagyobb Spanyolországénál – ekkora fegyverforradalmat végrehajtani? – ez a szakértők kételye. Ha az ilyen új fegyverekből akár néhányat hadrendbe állítanak, már elérték a céljukat.