Athén ráadásul sosem volt a Görögországot felkereső turisták elsődleges célpontja, az üdülőszigetek mindig is nagyobb tömegeket vonzottak a főszezonban – már amelyik elég távol esik a török partoktól ahhoz, hogy nem vált mára az Európába igyekvő közel-keletiek első számú köztes desztinációjává. Az irreguláris migráció azonban csak az egyik oka annak, hogy Athénban szinte nem múlik el hét tüntetések nélkül; a görög társadalom mindig is híres volt arról, hogy haragjának és elégedetlenségének szeret az utcán hangot adni – legyen szó a klímaválságról, az alacsony jövedelmekről vagy akár a nők jogairól. És aligha tehetnék ezt autentikusabb környezetben, mint a demokrácia szülőhazájában, ahol a város fölé magasodó Akropolisz sziluettje veti árnyékát a demonstrálókra.
Az attikai fennsík meredek mészkőszikláján épült komplexum mintegy 150 méter magasan emelkedik a tengerszint fölé, s a város szinte minden pontjáról jól látható. Az évek óta építési munkálatokkal szegélyezett fellegvár, a várost oltalmazó szűz Pallasz Athéné templomának oldalában további ókori nevezetességek várnak, így például a Dionüszosz színház vagy éppen az Areioszpagosz szikla.
Lefelé pedig útba esik a római kori Herodes Atticus odeon és a görög agora, hogy aztán a belváros macskaköves, kanyargós utcáira visszatérve Athén újabb arcát ismerhessük meg a nap végéhez közeledve: a szuvenírboltokkal szegélyezett Olymbou és a Drakou sétálóutcákon korzózó hangos tömeg megjelenésével kezdődő, lüktető éjszakai életet, amely nem akar tudomást venni az idő múlásáról.
Borítókép: Athén (Fotó: Éberling András)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!