David Klein kiberpszichológiai kutató néhány évvel ezelőtt úgy kommentálta az egyre sokasodó online zaklatási ügyeket, hogy „a zaklató az zaklató, a troll meg troll, lényegtelen, hogy a zaklatás milyen formájáról beszélünk”.
Az első kutatások a kilencvenes években születtek, miután 1982-ben Norvégiában három kistinédzser fiú követett el öngyilkosságot valószínűleg zaklatás miatt.
Az akkori kutatások kimutatták, hogy a 7–16 éves diákok tizenöt százaléka érintett iskolai zaklatásban. A kétezres évek netes forradalma az iskolai zaklatást a netre helyezte, minek nyomán az Amerikai Internetes Zaklatást Kutató Központ szerint a 11–19 éves korosztály több mint 26 százalékát zaklatják rendszeresen.
A DoSomething.org fiatalokkal foglalkozó szervezet még rosszabb adatokat hozott nyilvánosságra: a gyerekek 43 százalékát bántalmazzák online, minden negyediket folyamatosan.
A diákok hetven százaléka tapasztal környezetében valamilyen online zaklatási formát, a közösségi médiában történő zaklatásról viszont kilencven százalékuk nem vesz tudomást.
Ötvennyolc százalékuk követett már el valamilyen bántalmazó cselekményt, a diákok közel fele többször is, 75 százalékuk pedig látogatott már diáktársukat zaklató honlapokat. Az UNICEF adatai is hasonló számokat mutatnak: 150 millió 13–15 év közötti gyereket zaklattak már, minden harmadikat ért online piszkálódás vagy bántalmazás. A probléma létezését tanárok és pszichológusok is ismerik, és bár a szakma régóta buzdít összefogásra az ügyben, valódi előrelépés nem történt. A helyzet így folyamatosan romlik.
Ezt mások is csinálják…
– Megdöbbentő, hogy mekkora különbség van az én korosztályom és a mostani 14-15 évesek között, ők olyan dolgokat tesznek meg, ami nekünk eszünkbe nem jutott volna – mondja el a 18 éves, középiskolás Tóth Kristóf.
Történt egy hazai középiskolában, hogy az egyik tanár észrevette, diákja engedély nélkül, élőben közvetíti óráját az interneten. Mikor felelősségre vonták a diákot, ő csak vállat vont, mondván, hogy „ezt mások is csinálják”.
Így derült fény arra, hogy a TikTokon gyakoriak az iskolába járó kilencedikes évfolyam diákjai között az unalmukban streamelt órai videók. A nyomozás arra is fényt derített, hogy volt olyan tanár, akiről manipulált, becsületsértő kép került ki a közösségi médiába, méghozzá azért, mert az elkövető szerint a tanár „utál engem”.
– Nagyon összetett problémáról van szó – kezdi Habis Melinda pszichológus. – A kamaszkor természetes velejárója, hogy a fiatalok feszegetik a határokat, és nincsenek tisztában cselekedeteik következményeivel. A becsületsértő képek akár humorosnak is tűnhetnek a szemükben, és nem gondolják végig, azok később nem törölhetők.
A pesszimistább magyarázat szerint a hatalom kérdése áll a középpontban, hogy ki kontrollál kit, és egy problémákkal küzdő fiatal számára természetes lehet, hogy kompenzációként bántalmazóvá válik, mert így visszaszerezheti az elveszett hatalmi pozícióját, és ezen keresztül állíthatja helyre látszólag sérült önértékelését.
A fejlődő technológia továbbá soha nem látott lehetőségeket ad a fiatalok kezébe. A TikTok igen új platform, ott nincsen jelen az idősebb generáció, így gyakorlatilag cenzúrázatlanul oszthatók meg tartalmak. Ezekre az eszközökre a felnőtt-társadalom nincs felkészülve.
Többmilliós követőtáborral rendelkező influencerek nyilatkozták a lisszaboni Web Summiton, hogy látják, a mai fiatalok mennyire rosszul értelmezik a munkájukat. Csak a csillogást látják, az eszükbe sem jut, hogy egy videó felvétele órákba kerül, és körülbelül háromszor annyi idő megvágni azt. Az ok a TikTok könnyű kezelhetősége, amely rendkívül megkönnyíti a tartalmak felvételét és megfelelő formára alakítását.
Sokszor a szülők is eszköztelenek
Ma már a tízévesek kezében is ott van a legújabb okostelefon, és körülbelül a 10-12 éves kor az a választóvonal, amikorra a szülőknek meg kellene tanítaniuk a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat az online támadások ellen, illetve miért nem szabad nekik zaklatóvá válniuk.
Ez azonban sok esetben elmarad, így a gyerekek az őket körülvevő erőszakos tartalmak és az egyre durvább online kommunikáció miatt nem tartják bántalmazásnak a negatív megosztásokat.
Ugyanakkor a másikat felül kell licitálni, hogy a sértéssel ki lehessen tűnni a tömegből, és így el lehessen kerülni az áldozattá válást.
– Sokszor a szülők maguk is eszköztelenek a probléma kezelésében. Egy kamasz gyerekhez közel maradni önmagában nem egyszerű, a kapcsolat fenntartása és a határok egyidejű meghatározása pedig csak akkor lehetséges, ha a szülő maga is megfelelő pszichés állapotban van – teszi hozzá Habis Melinda.
Ez utóbbi a pandémia okozta társadalmi, munkahelyi válságkörülmények között egyre nehezebb. Pacz Mercédesz, aki tanárként és anyaként is több iskola működését látja, más problémára hívja fel a figyelmet.
Véleménye szerint meg kellene húzni a határt, hogy a szülők mibe szólhatnak bele. Egyrészt sokan szeretnék, hogy gyerekük versenyiskolába járjon, hogy büszkélkedhessenek a közösségi felületeken az elért eredményekkel, ugyanakkor nem szeretnék, ha gyereküktől túl sokat követelnének, és ennek a gyerekek előtt hangot is adnak.
A tanár véleménye tehát nem számít, a gyerekek úgy érzik, bármit megtehetnek nemcsak egymással, tanáraikkal szemben is.
Pedig, ha egy diák egy tanárt járat le, akkor még nagyobb a baj, mint ha kortársak között történik – állítja Habis Melinda, hozzátéve, hogy a kezeletlen probléma újra elő fog fordulni.
További gond, hogy az okostelefon iskolai használatát illetően nincs egységes álláspont. A modern oktatási elvárások azt kívánják, hogy a gyerekek használhassák a számítástechnikai eszközöket. Sok órán ezért engedik a tanárok, hogy mobilba jegyzeteljenek a diákok. Harmincfős osztály esetén azonban lehetetlen ellenőrizni, hogy a diák tényleg az órai feladatra használja-e az okostelefont, vagy játszik rajta. Tóth Kristóf is elismeri, hogy sokkal könnyebben vonja el a telefon a figyelmet, ha ott van az ember előtt, mint ha egyáltalán nem lehetne használni, így ő megoldásnak látná, ha minden órán le kéne adniuk egy kosárba a mobilt.
Az is megoldás lehetne, hogy kikapcsolt állapotban van a gyerekeknél a telefon, Pacz Mercédesz szerint azonban ezt sok szülő ellenzi, mivel így nem működik a diákok telefonjára telepített helymeghatározó applikáció, amelyen keresztül a szülő nyomon követi a gyerek tartózkodási helyét.
– Egyetértek, hogy a telefon könnyen elvonja a figyelmet, de aki igazán tanulni szeretne, az meg tudja állni, hogy akkor is mobilhoz nyúljon, amikor figyelnie kellene – ellenkezik Csók Csenge 17 éves középiskolás.
– Az okostelefon-használat abból a szempontból szerencsés, hogy ha valaki unatkozik, és ezért játszik a mobilján, facebookozik vagy videót néz, legalább csendben van, és nem zavarja a többieket. Ezt régen például könyvvel is meg lehetett tenni, azonban ma strébernek nézik azt, aki könyvet fog a kezébe, és főként csúfolás alanya lesz, ha papíralapon teszi azt.
Hiányos jogi ismeretek
A fiatalok egyetértenek, hogy a szülők sokszor nem foglalkoznak azzal, hogy a diákok hogyan használják a netet, így a tinédzserek gyakran nincsenek tisztában azzal, milyen következményei vannak egy-egy kép vagy poszt megosztásának. Csenge és Kristóf is úgy véli, csak a saját tapasztalás nyomán alakul ki az egyes esetek érzékelése.
A tanárok azonban tisztában vannak azzal, hogy ami egyszer a netre került, az törölhetetlen, így kérdés, streamelt óráik vagy a becsületsértő képek kapcsán mit tehetnek. Az igazgatói konzultáció vagy a fegyelmi eljárás szinte egyértelmű, de akár bírósághoz is fordulhatnak.
A fiatalkorúakra speciális szabályok vonatkoznak, így például büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt. A képek, felvételek megosztása becsületsértés, rágalmazás vagy becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése vétségének megállapítását teszi lehetővé.
Mindezek csak akkor büntethetők, ha ilyen esetben a tanár feljelentést tesz a törvényes határidőn belül.
Ha a diákok még nem töltötték be a tizennégy éves kort, akkor ezen cselekmények miatt nem büntethetők. Tizennégy év felett viszont felelősségre vonhatók. Előfordulhat, hogy a sértett tanár nem büntetőeljárást indít, hanem polgári jogi követeléssel áll elő, mivel úgy érzi, személyiségi jogai sérültek, ezért kártérítést kíván. Ilyenkor a szülőkkel együtt áll bíróság elé a tinédzser elkövető.
– Reális és akár nagy gondokat okoz az alapvető jogi ismeretek hiánya a fiatalok között – mondja el Lőrik József ügyvéd. – Eddig a pedagógusokat és a szülőket terhelte az a feladat, hogy a fiatalok jogi ismereteit megalapozzák.
Ma már azonban létezik olyan program, amely felismerte, hogy a szülők és a pedagógusok jogi ismeretek híján eszköztelenek a fiatalok természetes jogérzékenységének kialakításában, jogi tudatosságuk fejlesztésében.
Ügyvédek indították el a Jogger kezdeményezést, amelyben pro bono végzik munkájukat. Bármely intézmény jelentkezhet a programra.
Pszichológiai kezdeményezések is léteznek az iskolai zaklatás megszüntetésére. Az elmúlt években a Médiaunió Neked 8?, a Disney Magyarország Add Friend vagy a Hop12 információs kampányai igyekeztek felhívni a figyelmet a problémára.
Szakértők azonban egyetértenek abban, hogy a zaklatás akkor szüntethető meg, ha a szülők, a tanárok és a diákok összefognak, és sikerül megváltoztatni a közösség véleményét, hogy ne tekintsék követendőnek az agresszív viselkedést. A kérdés, mikor sikerül elérni a kritikus tömeget, hogy többen legyenek a zaklatást visszautasítók, mint azok, akik ettől erősnek érzik magukat.
Borítókép: Illusztáció (Fotó: 123RF)
