A pesszimistább magyarázat szerint a hatalom kérdése áll a középpontban, hogy ki kontrollál kit, és egy problémákkal küzdő fiatal számára természetes lehet, hogy kompenzációként bántalmazóvá válik, mert így visszaszerezheti az elveszett hatalmi pozícióját, és ezen keresztül állíthatja helyre látszólag sérült önértékelését.
A fejlődő technológia továbbá soha nem látott lehetőségeket ad a fiatalok kezébe. A TikTok igen új platform, ott nincsen jelen az idősebb generáció, így gyakorlatilag cenzúrázatlanul oszthatók meg tartalmak. Ezekre az eszközökre a felnőtt-társadalom nincs felkészülve.
Többmilliós követőtáborral rendelkező influencerek nyilatkozták a lisszaboni Web Summiton, hogy látják, a mai fiatalok mennyire rosszul értelmezik a munkájukat. Csak a csillogást látják, az eszükbe sem jut, hogy egy videó felvétele órákba kerül, és körülbelül háromszor annyi idő megvágni azt. Az ok a TikTok könnyű kezelhetősége, amely rendkívül megkönnyíti a tartalmak felvételét és megfelelő formára alakítását.
Sokszor a szülők is eszköztelenek
Ma már a tízévesek kezében is ott van a legújabb okostelefon, és körülbelül a 10-12 éves kor az a választóvonal, amikorra a szülőknek meg kellene tanítaniuk a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat az online támadások ellen, illetve miért nem szabad nekik zaklatóvá válniuk.
Ez azonban sok esetben elmarad, így a gyerekek az őket körülvevő erőszakos tartalmak és az egyre durvább online kommunikáció miatt nem tartják bántalmazásnak a negatív megosztásokat.
Ugyanakkor a másikat felül kell licitálni, hogy a sértéssel ki lehessen tűnni a tömegből, és így el lehessen kerülni az áldozattá válást.
– Sokszor a szülők maguk is eszköztelenek a probléma kezelésében. Egy kamasz gyerekhez közel maradni önmagában nem egyszerű, a kapcsolat fenntartása és a határok egyidejű meghatározása pedig csak akkor lehetséges, ha a szülő maga is megfelelő pszichés állapotban van – teszi hozzá Habis Melinda.
Ez utóbbi a pandémia okozta társadalmi, munkahelyi válságkörülmények között egyre nehezebb. Pacz Mercédesz, aki tanárként és anyaként is több iskola működését látja, más problémára hívja fel a figyelmet.
Véleménye szerint meg kellene húzni a határt, hogy a szülők mibe szólhatnak bele. Egyrészt sokan szeretnék, hogy gyerekük versenyiskolába járjon, hogy büszkélkedhessenek a közösségi felületeken az elért eredményekkel, ugyanakkor nem szeretnék, ha gyereküktől túl sokat követelnének, és ennek a gyerekek előtt hangot is adnak.
A tanár véleménye tehát nem számít, a gyerekek úgy érzik, bármit megtehetnek nemcsak egymással, tanáraikkal szemben is.
Pedig, ha egy diák egy tanárt járat le, akkor még nagyobb a baj, mint ha kortársak között történik – állítja Habis Melinda, hozzátéve, hogy a kezeletlen probléma újra elő fog fordulni.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!