Megrendülve értesültünk a szomorú hírről, hogy 85 éves korában eltávozott Bethlenfalvy Géza, az orientalisztika nemzetközi hírű tudósa. Karizmatikus egyénisége nemzedékek számára volt orientációs pont a Kelet-kutatásban. Hunfalván (Huncovce, Szlovákia) született 1936. február 10-én. Kisgyermekként élte át a háború szörnyűségeit, majd a szülőföldről való kényszerű távozás megpróbáltatásait.
Már gyerekként vonzódott a Kelet iránt. Eszményképe volt Kőrösi Csoma Sándor, akinek példája vezérelte az indiai szubkontinensre. A budapesti ELTE magyar–orosz szakán tanult, de a forradalomban való részvétele miatt el kellett hagynia az egyetemet, és csak később folytathatta tanulmányait. Magyar–indológia szakon szerzett diplomát 1963-ban. Nehezen sikerült állást találnia. Ligeti Lajos akadémikus figyelt fel tehetségére, és támogatta törekvéseit.
Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Belső-ázsiai Tanszékén oktatott, majd a Magyar Tudományos Akadémia Altajisztikai Kutatócsoportjának a tagja volt. Életében fordulópontot jelentett, hogy 1974-ben a Delhi Egyetemen a magyar nyelv lektoraként indiai diákok százaival ismertethette meg nyelvünk szépségeit és irodalmunkat.
Vendégprofesszorként számos egyetemen tartott előadásokat, és bejárta az óriási indiai szubkontinens szinte minden vidékét Bengáliától Keraláig, Tamilnádutól Radzsasztánig. Felesége, Köves Margit méltó örököseként folytatja munkáját Delhiben, s indiai diákok százaival szeretteti meg kultúránkat. Tanítványainak rajongó szeretetét és magyarnyelv-tudását számos alkalommal tapasztaltam Indiában.
Bethlenfalvy Géza 1978-ban nehéz körülmények között utazott Kasmírba, Ladakba és Zanszkárba, ahol felkereste Kőrösi Csoma tartózkodásának helyszíneit. Elsajátította a hindi és a tibeti nyelvet. India szinte minden államában voltak tanítványai, barátai, kollégái, akik személyén keresztül hazánkat is nagyra becsülték.
Az emberi kapcsolatteremtés géniusza volt, aki szót értett az indiai bazárok kereskedőivel, a mezítlábas riksakulikkal, de művészekkel, tudósokkal, politikusokkal, miniszterekkel is megtalálta a közös hangot.
Páratlan, sokrétű tárgyi tudásával, az élet szinte minden területére kiterjedő tájékozottságával, közvetlen, barátságos viselkedésével, segítőkészségével és önzetlenségével megbecsülést vívott ki mindenütt. Figyelme kiterjedt az egyszerű diákokra, a kétkezi munkát végzőkre, és az indiai vidék szegény embereinek problémái iránt sem volt érzéketlen.
Tanulni, kutatni, tanítani, utazni, tenni, adni, hatni – ezek a szavak voltak életének vezérfonalai. Nem riadt vissza a fizikai nehézségektől, a bizonytalanságtól, a veszélyektől és a nélkülözéstől sem, ha nemes céljai eléréséről volt szó. Örökbecsű könyvek és tanulmányok szerzőjeként, filmek szakértőjeként, kulturális diplomáciai események, tudományos konferenciák szervezőjeként gyakran megcsillantotta rendkívüli képességeit.
A dalai láma budapesti látogatásakor, 1992-ben tibeti nyelven beszélgetett a vallási vezetővel, aki – régi ismeretségük okán – a keresztnevén szólítva üdvözölte őt.
Bethlenfalvy Géza az elsők között állította a figyelem középpontjába Brunner Erzsébet Indában élt festőművész munkásságát. Sokat fáradozott az indiai magyar értékek felkutatása és bemutatása érdekében.
Delhiben a Magyar Kulturális Intézet igazgatói posztját töltötte be 1993–2000 között, rengeteg művészeti, zenei, irodalmi és tudományos találkozót, konferenciát, előadást szervezett. Chaya Bhattacharya asszony, az indiai Nemzeti Múzeum munkatársa találóan fogalmazott: „Géza a munkának olyan motorja, amelyik soha nem pihen, és akkor is működik, ha nincs üzemanyag.”
Bethlenfalvy Géza a legszerényebb feltételek között tudott nagy dolgokat megvalósítani. Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban egy 1990-ben megtartott tudományos konferencián igazi emberi képet adott hajdani tanáráról, Baktay Ervinről, akinek indológiai munkásságát nagyra becsülte.
A hazai tudományos közéletben is fontos szerepet töltött be. A Kőrösi Csoma Társaság vezetőjeként, indológusok, tibetisták, mongolisták tanáraként temérdek feladatot vállalt és teljesített. Hosszú, rögös utat tett meg a Magas-Tátra tövében található kis szülőfalujától a Himalájáig.
Ezen az úton mindig a szépet és a jót kereste, a magyar kultúrát szolgálta, a magyar–indiai kapcsolatokat fejlesztette, s mindenkinek igyekezett segíteni, amiben csak tudott. Azokat az értékeket is észrevette és megmutatta, amelyek mások számára nem voltak érzékelhetőek.
Előkelő nyugat-európai tudományos társaságokban, akadémiákon, egyetemeken, majd a Bécsi Egyetem professzoraként tartott előadásokat, de szívesen tett eleget vidéki múzeumok, iskolák meghívásainak is. Mindig örömmel látogatott el Kőrösi Csoma szűkebb hazájába, Erdélybe, Kovásznára és Csomakőrösre. Nehéz elfogadnunk, hogy nem láthatjuk többet huncut mosolyát, nem hallhatjuk bölcs szavait, és nem kérhetjük ki tanácsait.
Bethlenfalvy Géza sokrétű életműve, emberi példája, írásai eltéphetetlen szálakat jelentenek Magyarország és a Kelet között.
A szerző a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója
Borítókép: Bethlenfalvy Géza (Fotó: Facebook)
