Cukorfalat

Idén mintegy nyolcmillió csokoládéfigurát és háromezer-ötszáz tonna ­szaloncukrot viszünk haza a boltokból. A gyártók reményei szerint a decemberi édességforgalom elérheti az ötvenmilliárd forintot. Azt senki sem számolta ki, hogy ennyi csokoládé és cukor mennyi pluszsúlyt jelent az ünnepek végére. Hosszú utat tettünk meg, mire a megannyi természetes és mesterséges édességgel feltöltöttük életünket. Az „életédesítők” gyakran megkeserítik azt.

A Római Birodalom bukásában egy különleges édességnek is szerepe lehetett. Az akkori polgárok észrevették – erről az ng.hu írt –, hogy az ólomedényben tárolt, illetve forralt ételek igen ízletesek voltak. A kedvelt sapa nevű szirupos folyadékot úgy kapták meg, hogy a szőlőmustot ólom­edényben forralták, ennek során a must ecetsavtartalma és az ólom reakciójából ólomacetát keletkezett. 

Az ólomcukornak is nevezett édes folyadék literenként egy gramm ólmot is tartalmazhatott, ezt a borhoz öntötték, javítva annak színét és ízét. A birodalom előkelői napi egy liter ólomacetáttal ízesített bort ittak, a vezérekről és császárokról tudjuk, hogy igen nagyivók voltak, ennél jóval többet fogyasztottak, így lassan kialakult az ólommérgezés. 

A betegség tipikus tünete a gyötrő fájdalom, az epilepsziás görcsök, a bénulás, a szellemi és a testi hanyatlás. Könnyen lehet, hogy a római vezetők az ólommérgezés miatt hoztak sorozatosan rossz döntéseket.

A méz szerepét ha nem is vette át teljesen, de mindenképpen új vonalat hozott az édesítésben a cukornád. Ez a növény időszámításunk előtt hatezerben került Melanéziából Indiába. A cukornád termesztése és levének feldolgozása innen terjedt el, de az első édes lé kinyerésének, illetve a kristályos cukor készítésének időpontja nem ismert. Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása (időszámításunk előtt 327) után seregével az Indus torkolatáig nyomult előre. 

Elsőként admirálisa, a krétai Nearchos tudósított egy indiai nádról – erről a chemonet.hu-n olvasni bővebb anyagot –, mely „méhek nélkül ad mézet”. Időszámításunk után 600 körül a perzsák készítettek először formázott cukrot, ők a süvegcukor feltalálói. 

Az arabok hódító hadjáratai nyomán jutott el a cukornád Egyiptomba, Észak-Afrikába, Szicíliába, Dél-Spanyolországba. 1174-től Velence lett az európai nádcukor-kereskedelem központja. 

Kolumbusz Kristóf 1493-ban honosította meg a cukornádat az Újvilág spanyol és portugál felségterületein. Ennek nyomán a XVII. század elején Portugália lett Európa ellátója, később Anglia uralta az európai cukorpiacot. A nádcukor Magyarországra a XV. században érkezett meg, már Zsigmond király és Hunyadi Mátyás udvarában is fellelhető volt.

Andreas Sigismund Marggraf német gyógyszerész 1747-ben felfedezte, hogy egyes répafajtákban ugyanaz a cukor található, mint a csak délen termeszthető cukornádban. Tanítványa, Franz Carl Achard folytatta kísérleteit, nemesítette a répát, cukortartalmát kinyerhető mértékűre fokozta. Munkássága nyomán 1784-ben született meg a cukorrépa mint ipari növény.

A világ első répacukorgyárát is Achard létesítette 1801-ben. A XIX. századi Magyarországon a cukor még nem volt általánosan elterjedt fogyasztási cikk. Az első hazai cukorfőzde a mai Ercsi Cukorgyár területén, Lilien József báró birtokán létesült 1808-ban.

A szacharin volt az első mesterséges intenzív édesítőszer – mint annyi mást, ezt is véletlenül fedezték fel. (A neve a cukor latin nevéből, a saccharumból származik.) Ira Remsen professzor és tanítványa, Constantin Fahlberg toluolszármazékokkal kísérletezett a baltimore-i

Johns Hopkins Egyetemen. 1879 egyik estjén – olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakmai anyagában – Constantin Fahlberg annyira belemerült kutatásába, hogy elvesztette időérzékét, és kézmosás nélkül sietett haza vacsorázni. 

Az asztalnál beleharapott egy zsemlébe, majd gyorsan letette – a zsemle édes volt. Eszébe jutott, hogy napközben a kezére kerülhetett valami az egyik kísérlete során. Ez okozhatta az édes ízt. Otthagyta a vacsorát, és visszasietett a laboratóriumba. Az asztalon lévő összes vegyületbe belekóstolt. Végül megtalálta az édes íz forrását: egy túlfőzött főzőpoharat, benne a szacharinnal. 

Ezt a mesterséges édesítőszert az Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala egy 1970-es kanadai vizsgálat eredménye miatt veszélyes anyagnak minősítette. A vizsgálatban a szacharin fogyasztása néhány hím patkánynál hólyagrákot okozott. Független szakértői bizottság javaslatára a szacharin 2000-ig a rákkeltő anyagok listáján szerepelt az USA-ban.

A világon mintegy 180 millió tonna, Magyarországon 375-400 ezer tonna az éves cukorfogyasztás. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) folyamatosan a cukorfogyasztás mérséklésére figyelmeztet. A cukor mértéktelen habzsolása egy sor egészségügyi probléma okozója: elhízunk, cukorbetegek leszünk, kardiovaszkuláris problémák lépnek fel, vérnyomásunk megemelkedik, fogaink elromlanak. 

Létfontosságú, hogy tudjuk, mennyi cukrot vihetünk „büntetlenül” a szervezetünkbe. Az Amerikai Szív Társaság (American Heart Association) ajánlása szerint a férfiak fogyaszthatnak több cukrot, nagyjából napi kilenc teáskanálnyi adagot. A nők maximum napi hat teáskanálnyi cukrot ehetnek. 

A WHO 2015-ös ajánlása: a napi kalóriabevitel maximum öt százaléka legyen cukor – ez napi kétezer kalóriás étrend mellett 25 grammnyi cukrot jelent. Ehhez képes egy amerikai felnőtt ugyanebben az évben átlagosan 126 gramm cukrot fogyasztott naponta.

A bevitt cukor mennyisége az életkor és a földrajzi elhelyezkedés alapján országonként eltérő. Európában a felnőttek átlagos cukorfogyasztása a napi kalóriabevitel hét-nyolc százaléka (Norvégia), valamint 16–17 százaléka (Spanyolország) között változik. A gyermekek jellemzően mindenhol több cukrot habzsolnak, mint a felnőttek, esetükben a cukor aránya a napi kalóriabevitel 12 (Dánia, Svédország, Szlovénia), valamint 25 százaléka (Portugália) között mozog. 

Minél délebbre megyünk, jellemzően annál édesebb ízeket kedvelnek az emberek, így a cukorfogyasztás is magasabb. Ezenfelül jelentős a különbség a városi és vidéki emberek cukorbevitelében

– a városokban élők jóval több édeset fogyasztanak vidéki társaiknál.

Amikor párosával faljuk a szaloncukrot, harapjuk le a csokimikulás fejét, arra is gondoljunk, hogy az ajánlott mennyiséget rendszeresen meghaladó cukorbevitel növeli a cukorbetegség, a szívinfarktus, a vérrögképződés és az elhízás kialakulásának veszélyét. Károsíthatja az idegsejteket, nyomelem- és vitaminhiány jöhet létre, valamint számolhatunk a belső elválasztású mirigyrendszer zavaraival.

 A cukorfogyasztás emeli a vér húgysavtartalmát, ami elősegíti a köszvény kialakulását. A mértéktelen bevitel károsan hat az inzulinszintünkre, megterheli a hasnyálmirigyet. A cukrozott üdítőitalok mértéket nem ismerő fogyasztói jó, ha tudják, hogy a májmegnagyobbodás nemcsak a nagymértékű alkohol-, hanem a túlzott cukorfogyasztókra is jellemző betegség. 

Azzal nincs gond, hogy mértékletesen édesítjük életünket, de a folyamatos és túlzott bevitellel alaposan lerövidíthetjük.

Borítókép: Védőmaszkos csokoládémikulás készül a németországi Pirmasens üzemében. Mint az alkohol? (Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek)