John Cleese a minap feketelistára tette magát a Cambridge Egyetem legrégebbi vitaklubjánál – mielőtt még más tett volna így. A humorista a woke kultúra szabályai miatt döntött úgy, hogy nem lép fel a Cambridge Union egyik rendezvényén, miután a vitaklub korábban letiltotta Andrew Graham-Dixon műkritikus szereplését, amiért Graham-Dixon egyszer parodizálta Adolf Hitlert.
Cleese Twitteren jelezte: egy Monty Python-szkeccsben ő is eljátszotta a diktátort. A vitaklub vezetője nagyon sajnálja az esetet, aminek külön ízt ad a tény, hogy Cleese éppen a woke kultúráról forgat dokumentumfilmet, és ennek a munkának a keretében látogatott volna el a patinás egyetemre.
No de mi is az a woke kultúra? Szó szerinti jelentése felébredt, ami átvitt értelemben arra utal, hogy valaki jól tájékozott, naprakész a világ történéseiről. Néhány éve azonban már egy újabb jelentéssel is használják, mely szerint aki woke, az érzékeny az olyan társadalmi kérdésekre, mint például a rasszizmus vagy a szabadságjogok korlátozása.
A woke ideológia figyelemfelhívás a társadalmi igazságtalanságra, azaz közeli barátságban áll a cancel culture-rel, az elnémítás kultúrájával. A Monty Python-alapító egyébként nem először futott bele az új idők alulról szerveződő cenzúrájába: tavaly nyáron a BBC streamingszolgáltatója eltávolította kínálatából a Cleese főszereplésével készült Waczak szálló komédiasorozat egyik epizódját.
Ekkor a komikus feltette a kérdést: „Mégis mit lehet mondani, ha túl hülyék ahhoz, hogy lássák a különbséget aközött, hogy valakinek a nézeteit támogatjuk, és aközött, hogy kifigurázzuk azt?”
Tény, hogy 2021-ben már nem lehet azzal viccelni, ami korábban senkit nem zavart, de vajon kitapinthatóak-e még a humor és a szólásszabadság határai? Egyáltalán: ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire, vagy olykor megengedőbbek a cenzorok?
Amerika egyik leghíresebb és legelismertebb humoristája, Dave Chappelle új stand up műsora, Az utolsó fejezet óriási vihart kavart októberben, a hullámok pedig csak nem akarnak elcsendesedni. Amint felkerült a Netflix kínálatába, nőgyűlölőnek, transz- és homofóbnak bélyegezték a komikust, aki az LMBTQ-közösséget és a #MeeToo-mozgalmat is keményen kifigurázta.
A műsort sugárzó Netflix több száz munkatársa vonult ki tüntetni a cég Los Angeles-i épülete elé „Trans Lives Matter” (a transz életek számítanak) és „a transzfóbia nem vicc” feliratú transzparensekkel, azonban ekkor megjelentek Chappelle támogatói is, hogy a szólásszabadság mellett érveljenek. A Variety értesülései szerint a két csoport dulakodott is, és még egy lőfegyver is előkerült, amelyet szerencsére végül nem használt a vele hadonászó tüntető.
A cég egyik transznemű szoftverfejlesztő mérnöke, Terra Field hangot is adott felháborodásának, őt később két másik alkalmazottal együtt elbocsátották. Ezek után olaj volt a tűzre, hogy Ted Sarandos, a Netflix társ-vezérigazgatója kiállt Chappelle műsora mellett: szerinte a műsor nem lépte át azt a bizonyos határt, hogy gyűlöletkeltő legyen – bármennyire megosztó is.
A 2019-es Arany Glóbusz díjátadó gálán a politikai korrektséget hírből sem ismerő Ricky Gervais brit komikus a szexuális erőszak miatt elítélt Jeffrey Epstein halálával viccelt.
A megdöbbent közönség levegőért kapkodott, mire a komikus csak annyit mondott: „Tudom, hogy a barátotok volt, de nem érdekel!” Gervais aztán még viccelt azzal is, hogy azért nem készült megemlékezés, mert a 2019-ben elhunytak nem voltak etnikailag elég színesek, de beszólt az Apple-nek, amiért sorozatot készít a feddhetetlenségről, miközben Kínában dolgoztat éhbérért.
„Ha az ISIS streamingszolgáltatót indítana, ti mind hívnátok az ügynökeiteket!” – summázta a filmipar társadalmi érzékenységét. Mindeközben a Comedy Central Roast (Égessük le!) című műsorában, ahol komikusok és celebek cikizik egymást, büntetlenül viccet csinálnak például abból, hogy Pete Davidson komikus tűzoltó édesapja az életét vesztette szeptember 11-én a World Trade Centerben.
Szabad-e túl komolyan venni egy viccet?
A stand up komikus nem bohóc, nem esik-kel, nem hajtogat zsiráfot lufikból, hanem beszél. Vele nevetünk és nem rajta, amikor kifigurázza az ismerőseit vagy akár saját magát, tükröt tart a társadalom elé.
„Ebben az országban bármikor megölhetsz egy feketét, de jobb, ha nem sérted meg egy meleg érzéseit” – mondja Dave Chappelle Az utolsó fejezetben. Chappelle-t sem érdekelte soha a politikai korrektség: minden rasszból, szexuális identitásból és nemből viccet csinált karrierje során.
Legújabb műsorának első tíz percében már túl vagyunk egy koronavírus-poénon, de szó esik a papi pedofíliáról és egy filmtervről az űrbe távozó, majd a Földet újra leigázni kívánó zsidókról is, hogy aztán Chappelle még jobban bedurvuljon, és ráforduljon a MeToo és az LMBTQ+-mozgalmak kifigurázására. Sokszor megjegyzi: tudja jól, mit fog mindezért kapni a liberális médiában, majd újabb és újabb gumicsontokat dobál nekik.
Dave Chappelle egyetemi tanárok gyerekeként nőtt fel. New Yorkban kezdte stand up karrierjét, ahol felléphetett David Letterman, Conan O’Brien és Howard Stern műsoraiban, eközben pedig olyan filmekben is szerepelt, mint a Con Air – Fegyencjárat, a Bölcsek kövére vagy a Félbetépve. 2003-ban indult útnak az áttörést jelentő Chappelle’s Show a Comedy Centralon, már ekkor is a rasszizmuson és a sztereotípiákon köszörülte előszeretettel a nyelvét, a közönség pedig imádta szókimondó stílusát.
2016-ban több mint hatvanmillió dolláros szerződést kötött a Netflixszel három műsorra: az első, 2017-es Egykedvűség még osztatlan sikert aratott, a 2019-es Kövek, botok és szavakban azonban Chappelle már a cancel kultúrát támadta, beszólt a transzneműeknek, és még a pedofíliával megvádolt Michael Jacksont is a védelmébe vette. Ugyanebben az évben kitüntették a humoristák legnagyobb elismerésével, a Mark Twain-díjjal.
Chappelle okos fickó: mosolyogva ugrasztja egymásnak az identitáspolitika harcosait, a mostani botrány azonban túlmutat a humorista puszta személyén.
Rávilágít a humor megítélésének változásaira, valamint sokat elmond arról is, mennyire ellentmondásos lehet manapság a kisebbségek elfogadásáért vívott harc. Dave Chappelle csillaga a botrányok dacára magasan ragyog: fekete előadóként az Egyesült Államok kultúrájában mélyen gyökerező rasszizmusra építi fel vicceit, ezzel a ma különösen érzékeny témával pedig kritikusainak is elég magas labdákat ad.
Jogos kérdésekre mutat rá: a közösségi hálón terjedő woke mozgalmak után vajon meddig mehet el egy komikus, és egyáltalán van-e értelme a stand up műfajnak egy olyan felfokozott, feszült társadalmi klímában, ahol egy békés tüntetésen fegyvert rántanak véleménykülönbség okán, és még egy tíz évvel ezelőtti tweet miatt is el tudják némítani az embert?
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)
