A „pletykaterjesztő”

Horpács, 2017. augusztus 19. A Mikszáth Kálmán Emlékház belsõ falán kiállított eredeti fénykép a kúria elõtt készült; az írót, feleségét és két fiát ábrázolja. MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Nagy Zoltán

Heteken át a „Jó palócok” alakjai, tárgyai, cimei voltak ennek az irótársaságnak társalgási témái. Ugy beszéltünk az egyes alakokról, mint ahogy a politikában vagy a közéletben szereplő élő emberekről szokás beszélni. 

A Péri-lányok szép hajáról, a szegény Gélyi János lovairól, a Bede Anna tartozásáról, a Bágyi csodáról, a pogány Filcsikről ugy diskurálgattunk ott, hogy a szomszéd asztaloknál felfüleltek az emberek, csodálkozó tekintettel néztek ránk, hogy micsoda soha nem hallott emberekről folyik itt a társalgás.

És mikor azután a „Jó palócok” rövid idő mulva könyv­alakban megjelent, ugyanezek az irók, a kerek asztal tagjai, az akkori budapesti napilapok irodalmi munkatársai, oly büszkélkedve irtak lapjaikban erről a munkáról, mint akik a könyv szépségeiből maguknak is joggal vindikálhatnak egy kis részt.

Akik el tudtak disputálni hosszu estéken át egy-egy kifejezés, egy-egy mondat, egy-egy fordulat felett, azok lapjaik utján hüségesen, villámgyorsan és lelkesedéssel szerte az országba vitték hirét ennek a nevezetes könyvnek. Alig volt példa arra, hogy irói hirnév oly hirtelenséggel bukkanjon fel, mint a Mikszáth Kálmán-é.

(Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók, 1920)

*

A költőt tizenkét nappal a nagy jubileuma után érte utol földi sorsa. Még tizenkét nappal előbb a nemzet hódolt előtte a Vigadó pompás termében s alig hogy elföldelték, jelentkezik az irodalmi élet egy szerte a világon nem ismeretlen bántó tünete: az élőtől félnek, hiszen az élő nemcsak művész, hanem van emberi hatalma is, de az elföldelt fölött hamar megszólal az akadékoskodók, az értetlenek vagy tehetségtelenek sisera-hada. 

Két helyen, két ellentétes világnézet harsonásainak írásaiban olvassuk közvetlenül a költő halála után, hogy így-úgy, Mikszáth­ csak az anekdota ­előadásában nagy, dehát nincsenek nagy „koncepciói”, szegényes a nyelve, regényeinek szétesik a szerkezete, egyre önmagát ismétli stb., stb. 

1912-ben azt írja róla valaki, egy irodalomtörténeti folyóiratban: „Talán az újságírás, a tárca fejedelme lesz az utókor szemében.” Ugyanez évben másvalaki úgy aposztrofálja, mint irodalmi „pletykaterjesztőt”. 

A nógrádi levéltáros 1650-ig viszi fel a család genealógiáját, de nemességét Gyöngyössy Lászlóval együtt kétségbevonja, bár kénytelen elismerni, hogy Mikszáth Dániel lónyabányai evangélikus lelkész, Mikszáth-ősnek nemesi címer ékesíti az okiratait. 

Egy úgynevezett „érdekes” újság 1913-ban azt írja, hogy a magyarság igazi nagykövetei nem Petőfi, Arany, Madách, Jókai vagy Mikszáth. Itt legalább jó társaságban tagadják meg Mikszáth Kálmánt.

A kritika állhatatlansága mellett az olvasóközönség is hajladozik néha, átmenetileg, a kósza szellők hatására. Egy-két évig mintha a Jókai akkori sorsa várna Mikszáthra is: lesz belőle úgynevezett ifjúsági irodalom, kis barna könyvek vászon rabruháiba bújva, iskolai és falusi könyvszekrények csendes kis hamupipőkéje.

És ekkor jött a világháború és amit talán el akart vetni az itthon drukkoló polgári jólét, azt újra felfedezi a front szenvedő harcosa. S ott a lövészárok mécseseinek gyér világítása mellett támadt új életre Mikszáth Kálmán is. 

Mosolyt, humort kér a szenvedő frontharcos, a kiadó újra alig győzi nyomatni a műveit és Mikszáth újra nemzete egyik legkedveltebb írója lesz, talán éppen a legkedveltebb írója. De az elhidegülés, a háttérbeszorulás rövid időszakaiban is változatlan szeretettel virrasztott mellette a nemzeti érzésű irodalomtörténet kegyelete.

(Rubinyi Mózes: Huszonöt év Mikszáth Kálmán életéből, Irodalomtörténet, 1936/1–2.)

Százhetvenöt éve, 1847. január 16-án Szklabonyán született Mikszáth Kálmán író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Borítókép: A Mikszáth Kálmán Emlékház belső falán kiállított eredeti fénykép a kúria előtt készült; az írót, feleségét és két fiát ábrázolja (Fotó: MTVA/Nagy Zoltán)